2011. április 13., 09:002011. április 13., 09:00
Démonológia és ördögűzés témájában sem könnyű manapság bármi újat mondani, hiszen Az ördögűző című 1973-as klasszikus alapműben William Friedkin tulajdonképpen mindent elmondott, amit a témáról lehet és érdemes. Ettől függetlenül persze a film sikerén felbuzdulva született néhány gyenge utánérzés, de azok rendszerint nívójukhoz méltó fogadtatásban részesültek. Üdítő kivétel volt két évvel ezelőt Oren Peli kamaradrámája, a mindössze kétszereplős Paranormális tevékenység, amelyben a Blair Witch – Ideglelés és a .REC című spanyol horrorfilm vizuális megoldásait felhasználva amolyan videodokumentumként közelítette meg az alaptémát – bár voltak fanyalgók, ez a feldolgozás azért mindenképpen kimagaslott az addigiak közül. A hullámhegyet azonban idén újabb hullámvölgy követi: az 1408 után ismét a horrorműfajhoz visszatérő Mikael Hafstrom filmje, A rítus ismét csak felvonultatja a műfaj összes sztereotípiáját – anélkül, hogy bármi újat hozzátenne.
A történet főhőse Michael Kovak, aki apjával együtt a családi temetkezési vállalkozást működteti, és meghatározó gyermekkori élménye az, hogy édesanyja halálát követően az ő temetésre való előkészítéséhez is asszisztálnia kellett. A Kovak család amúgy magyar származású, ezért aztán a magyar néző abban az élményben tobzódhat, hogy előbb az apát játszó Rutger Hauer, majd később Anthony Hopkins gagyogja el mérsékelten ékes magyarsággal a „szerelmem, virágom, gyönyörűségem” szavakat. Hogy a főhős miért éppen magyar, az nem derül ki – talán azért, mert néhány jelenetet Budapesten forgattak, talán azért, mert az alkotók szemében még mindig mi testesítjük meg a sötét múlt misztikus, félelmetes babonáihoz leginkább kapcsolódó nemzetek egyikét, ami például Teller Ede vagy Neumann János az Egyesült Államokban kifejtett tevékenységének fényében némiképp vicces, de végső soron mindegy. A lényeg, hogy Michael megérzi az elhivatást a papi pálya felé, ám a szeminárium elvégzését követően tudatosul benne, hogy valójában nem is hisz Istenben.
A szeminárium vezetője azonban meglátja benne a potenciált, ezért a Vatikánba küldi, hogy ott a még az egyházon belül is kényes témának számító ördögűzés alapjaival ismerkedjen meg. Itt az Anthony Hopkins által játszott veterán ördögűző, Lucas atya veszi a szárnyai alá, de a tanítványnak hamarosan egyedül kell szembeszállnia azzal, amiben tulajdonképpen nem is hisz.
A sztori sajnos nem sokat tesz hozzá Az ördögűzőből már ismert alapszituációhoz. Itt is két pap viaskodik a gonosz ellen, itt is láthatunk démon által megszállt, eltorzult arcú fiatal lányt, de a film annak ellenére sem képes a nagy elődhöz fölnőni, hogy szakértők szerint A rítusban a legszakszerűbb az ördögűzési procedúra bemutatása. (Az viszont érdekes adalék, hogy a vatikáni előadóteremben a leghipermodernebb technológia segítségével oktatják az ördögűzést a wannabe-exorcistáknak.)
Bár az elején úgy tűnik, A rítus azzal kerüli majd el a műfaj csapdáit, hogy úgy teremt feszültséget, hogy mellőzi az explicit, horrorisztikus képek bemutatását, ez a film második felében véget ér, és az amúgy is komor színvilágú, sötét tónusú képekhez és önmagukban is feszültséget sugalló beállításokhoz hatásvadász hang- és képi effektusok csatlakoznak, az átlagos, „váratlanul jól hozzuk rá a frászt a nézőre” jellegű thrillerek szintjére sülylyesztve a filmet.
A művön még Sir Anthony Hopkins zsenialitása sem segít – a veterán színészóriás már csak a kisugárzásával is képes valamelyes mértékben lendíteni a nívón, de egy összefércelt, igencsak kiszámítható forgatókönyvön akkor sem tudott volna segíteni, ha történetesen az öszszes szerepet ő játssza. A rítus ugyan alapvetően a hit és a kétely közötti feszültség miatt őrlődő ember vívódásáról szeretne szólni – ehelyett azonban egy agyonrágott és többször megemésztett téma újbóli felöklendezésévé válik. Az alkotók ezúttal sem voltak képesek megszabadulni a középszerűség démonától. n Balogh Levente
A rítus (The Rite. Amerikai misztikus thriller, 114 perc, 2011). Rendezte: Mikael Hafstrom. Producer: Tripp Vinson, Beau Flynn. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Colin O’Donaghue, Alice Braga, Toby Jones, Marta Gastini, Rutger Hauer. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Értékelés az 1–10-es skálán: 6
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
szóljon hozzá!