Románia kommunista börtöneit a Világörökséghez csatolnák, Murádin János Kristóf: a magyar vonatkozásokat is előtérbe kell hozni

A kommunista rendszer áldozataira emlékeztető szoborcsoport a máramarosszigeti börtönmúzeum udvarán •  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs

A kommunista rendszer áldozataira emlékeztető szoborcsoport a máramarosszigeti börtönmúzeum udvarán

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs

Szimbólumértékűek, így a totalitárius rendszerre emlékeztető mementókként az UNESCO Világörökség részévé válhatnak Románia egykori kommunista börtönei – jelentette be ezen a héten Raluca Turcan kultuszminiszter. Murádin János Kristóf kolozsvári történész, a korszak kutatója a téma kapcsán a Krónika megkeresésére elmondta, a szakma és a nagyközönség, az utókor szempontjából is mindenképpen üdvözlendő a kezdeményezés, de ennek mentén jó lenne, ha a magyar foglyok, illetve az őket fogva tartó egykori börtönök emlékezete is előtérbe kerülne. Ma, február 25-én van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.

Kiss Judit

2024. február 25., 10:062024. február 25., 10:06

2024. február 25., 12:072024. február 25., 12:07

Románia egykori kommunista börtönei – mint amilyen a máramarosszigeti, a fogarasi, a pitești-i, a zsilávai, a Râmnicu Sărat-i – az UNESCO Világörökség részévé kellene váljanak, ez irányban pedig már lépéseket tett Raluca Turcan kulturális miniszter. A tárcavezető szerdai, közösségi oldalán megjelent bejegyzésében fontosnak nevezte, hogy emlékeztessék az utókort a kommunista rendszer borzalmaira, áldozataira ezek a börtönök. Raluca Turcan kifejtette, tárgyalásokat folytatott az illetékesekkel, elindították a hivatalos folyamatot, amelynek eredményeképp bekerülhetnek majd az UNESCO világörökségbe a kommunizmus ideje alatt működő büntetés-végrehajtási intézetek.

Ma múzeumként működik a máramarosszigeti börtön, a  Kommunizmus és Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma •  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook Galéria

Ma múzeumként működik a máramarosszigeti börtön, a Kommunizmus és Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook

„Ily módon biztosítékunk lehet arra, hogy az egykori kommunista börtönök nem merülnek feledésbe, megőrződnek, az emlékezés, a tanítás és a reflexió terévé válhatnak” – fogalmazott a tárcavezető.

Mint mondta, a kultuszminisztérium megtette az első hivatalos lépéseket az UNESCO Világörökségbe való felvétel útján.

A téma kapcsán megkerestük Murádin János Kristóf kolozsvári történészt, a korszak kutatóját, egyetemi docenst, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetőjét. Mint kifejtette, fontos minél több fronton az utókor emlékezetébe idézni a kommunizmus szörnyűségeit.

Murádin János Kristóf történész: „kérdés, hogy az erdélyi magyarok meghurcoltatásának tekintetében mennyire nyithat, nyit vajon Bukarest, az lenne jó, ha nemcsak a börtönviselt román értelmiségiekre vonatkoztatnák a feltárást” •  Fotó: Székelyhon Tv Galéria

Murádin János Kristóf történész: „kérdés, hogy az erdélyi magyarok meghurcoltatásának tekintetében mennyire nyithat, nyit vajon Bukarest, az lenne jó, ha nemcsak a börtönviselt román értelmiségiekre vonatkoztatnák a feltárást”

Fotó: Székelyhon Tv

„Természetesen ez pozitív elmozdulás, tekintettel arra, hogy a román állam nem szokott a múlt effajta sötét foltjaival előhozakodni.

A kezdeményezés a történészek szempontjából is üdvözlendő jelenség, ami nyilván segít abban, hogy felerősítse azokat a hangokat, amelyek az értelmiség körében elég régóta próbálják pozicionálni a témát” – mutatott rá Murádin János Kristóf.

Hozzátette, azért fontos a kezdeményezés, mert az az igazság, hogy a mai fiatalság szemében ez a téma mondhatni abszurd, egyáltalán a kommunizmus gondolata is abszurd. „Hogy mit jelent a pszichés terror, amit ez a rendszer alkalmazott, felfoghatatlan a mai fiatalok számára, ezért számukra elemien fontos, hogy primér forrásokhoz jussanak a kommunizmust illetően. Egy történész számára pedig nagyon jó, amikor arra tud hivatkozni, hogy íme, ott van például a máramarosszigeti börtönmúzeum, vagy hogy tessék megnézni egy kicsit a barcaföldvári tábor maradványait – vagyis azokat a konkrét, kézzel fogható emlékeket, amelyek a fiatalok számára a leginkább releváns hatással bírhatnak” – mutatott rá a történész.

Börtönfolyosó az egykori fegyházban •  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook Galéria

Börtönfolyosó az egykori fegyházban

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook

A szakértő megfogalmazta aggályait is a kezdeményezéssel kapcsolatban. Mint mondta, az UNESCO Világörökség részévé tenni a romániai kommunista börtönöket egyelőre csak a szándéknyilatkozat szintjén jelenik meg, és ehhez rengeteg pénz szükségeltetik – hiszen sok olyan, a kommunista időkben is használt intézmény van, amely jelenleg is börtönként működik.

„Gondoljunk a szamosújvári börtönre, ami ráadásul helyhiánnyal szenved. A kormány nemrég közölte elképzeléseit, miszerint kiköltöztetnék ezeket a börtönöket a belvárosokból és valahol külső területeken építenének újabb büntetőintézeteket. Viszont ez akkora anyagi ráfordítást igényel, hogy jó esetben is csak hosszú távon, évek múlva megvalósuló projekt lehet. Aminek azért a sikerében mindannyian bízunk, mert egy tényleg fontos lépés lenne” – fejtette ki a történész.

A máramarosszigeti börtön udvara •  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs Galéria

A máramarosszigeti börtön udvara

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs

Egyébként a büntetőintézeteknek a Világörökség részévé tétel a történészi szakmának is hatalmas segítség lenne: nemcsak azért, mert a téma népszerűsítését szolgálná, hanem a szakma konkrét kutatásait is elősegítené, ha a börtönöket, azok zárt világát, levéltári részlegeit, celláit felkereshetővé, kutathatóvá tennék. „Mondhatnám azt, hogy közkinccsé tennék, így lehetővé tennék, hogy a történészszakma elvégezhesse ezt az átvilágítást.

De a közkinccsé tétel igazából felesleges abban az esetben, ha nincs mögötte olyan szakmai háttér, amely ezt ténylegesen ki is tudja dolgozni. Több tucat történész együttműködésére, állami finanszírozású projektekre lenne szükség ahhoz, hogy a 21. századhoz illő, a kommunista börtönöket bemutató országos méretű projekt alakuljon ki, amelynek köszönhetően átlátható legyen, ami a szocializmus alatt zajlott” – mutatott rá Murádin.

Márton Áron püspök is raboskodott a hírhedt máramarosszigeti büntetőintézetben •  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook Galéria

Márton Áron püspök is raboskodott a hírhedt máramarosszigeti büntetőintézetben

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook

A történészt arra kértük, hogy – nyilván a teljesség igénye nélkül – említsen olyan kommunista fegyintézeteket, amelyek falai közt ismert erdélyi magyar személyiségek raboskodtak. Mint elmondta, a miniszter által felsorolt börtönök is fontosak, de lényeges lenne, hogy szó essen a foksányi láger maradványairól, a nagyenyedi, a szamosújvári intézetről szintén. „A nagyenyedi börtön Márton Áron püspök raboskodása miatt is fontos helyszín az erdélyi magyarság szempontjából” – mondta a történész. 1951. augusztus 6-án a bukaresti katonai hadbíróság Márton Áront összeesküvésért 10 év szigorított fegyházra, hazaárulásért pedig életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Megláncolt kézzel és lábbal, marhavagonban szállították napokon át a nagyenyedi börtönbe, előbb ott, majd a máramarosszigeti börtönben raboskodott. Később átvitték Bukarestbe, a belügyminisztérium börtönébe, majd néhány nap múlva a Malmaisonba. 1955 márciusában térhetett vissza Gyulafehérvárra.

•  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs Galéria

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs

Murádin azt is felsorolta, hogy

a Magyar Népi Szövetség politikai vezetőit (Kurkó Gyárfás, Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Méliusz József stb.) tucatszámra zárták be a nagyenyedi és szamosújvári fegyintézetbe.

„Ezeken kívül természetesen azért bőven vannak olyan a helyszínek is, amelyeket mindenképpen meg kell jelölni, mivel ma már nem létező börtönök vagy lágerek helyszínei. Ilyen például a Brassó megyei Barcaföldvár, ahol a táborban szinte a fél Székelyföld ott raboskodott, és ahol több mint tízezer magyar foglyot tartottak fogva román kezdeményezésre – tehát nem orosz és nem más kezdeményezésre. Barcaföldváron csak egy civil kezdeményezésre állított emlékmű van, de a helyszínen kutatásokat, ásatásokat is kéne végezni” – fejtette ki Murádin. Hozzátette, a barcaföldvári láger halottainak ezrei kapcsán a Székelyföld mondhatni minden települése érintett, és ezt a helyszínt illetően nagyon-nagyon időszerű lenne feltárási munkát végezni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy szintén fontos romániai börtönhelyszín magyar vonatkozásban Snagov – itt tartották fogva Nagy Imre miniszterelnököt.

Az 1958-ban kivégzett Nagy Imrét a forradalom után, 1956. november 23-án társaival és családjával együtt Romániába deportálták, ahol a snagovi tó partján tartották fogva.

•  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook Galéria

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook

„A kommunizmus szörnyűségeinek köztudatba hozásával Romániának történelmi adóssága van. Európa más részein – Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon – ezt hangsúlyosan megtették. Budapesten 2002-ben nyílt meg az Andrássy út 60. szám alatt a Terror Háza múzeum, ahol a nagyközönség megismerheti a kommunizmus és nyilas rendszer borzalmait. Mi, Romániában ehhez képest már évtizedekkel elkéstünk, tehát mindenképp ideje van, hogy lépéseket tegyen az ország ezirányban” – mondta Murádin János Kristóf. Hozzátette, szintén rá kellene irányítani a figyelmet dr. Szász Pálra, a Erdélyi Gazdasági Egyesület dél-erdélyi szervezetének vezetőjére, aki a Vâlcea megyei Ocnele Mari börtönében raboskodott és 1954-ben ott halt meg. Vagy Demeter Bélára, aki a Bukaresthez tartozó Văcărești rabkórházában elszenvedett kínzások következtében hunyt el 1952 karácsonyán. Rámutatott,

általában véve is érdemes felidézni az erdélyi magyar gazdasági vezetőréteg több tagjának (Bethlen Ádám, Bodor Bertalan, Korparich Ede stb.), valamint az erdélyi magyar értelmiségi középosztályhoz tartozók (Venczel József, Demeter János, Dávid Gyula) kálváriáját a nagyenyedi, a szamosújvári és más romániai börtönökben.

„A politikai és kulturális vezetők mellett ugyanis a magyar nagyvállalkozók, a magyar nagypolgárság tagjai közül is sokakat bebörtönöztek, akik szintén nagyon sokat tettek az erdélyi magyarság megmaradásáért, sok esetben sajnos életüket is vesztették ott. A történelemnek ezt a szeletét is fel kell tárni. Kérdés, hogy az erdélyi magyarok meghurcoltatásának tekintetében mennyire nyithat, nyit vajon Bukarest, az lenne jó, ha nemcsak a román börtönviselt értelmiségiekre vonatkoztatnák a feltárást” – állapította meg a történész.

•  Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs Galéria

Fotó: Máramarosszigeti börtönmúzeum/Facebook/Linzenbold Szabolcs

Rámutatott,

mi, erdélyi magyarok rosszul járnánk, hogyha az effajta átalakítás, nyilvánossá tétel úgy zajlana, hogy igazából csak a román foglyokra, politikai vezetőkre összpontosítanának,

azokra a személyekre, akik a románság számára jelentősek, és közben a magyar közösség számára fontos személyiségekről hallgatnának. „Sajnos erre már van precedens tájainkon, úgyhogy ilyen szempontból egy picit szkeptikusan állok ehhez a hírhez. Viszont a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő, nagy nyitásnak tekinthető, hiszen Romániában hasonló kezdeményezés eddig még nem történt” – hangsúlyozta a Krónikának Murádin János Kristóf.

Máramarosszigeten létesült az első hazai börtönmúzeum, Sepsiszentgyörgyön is terveznek emlékhelyet
A kommunizmus időszakának borzalmaiba enged betekintést a máramarosszigeti börtönmúzeumként ismert Kommunizmus és Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma, amelynek létrejöttét Ana Blandiana Herder-díjas költő, író, újságíró, és férje, Romulus Rusan szorgalmazta, az Európai Tanáccsal fogadtatták el a szigeti börtön emlékmúzeummá történő átalakítását. A román állami támogatásra 1997-ig kellett várni, amikor a román parlament nemzeti közérdekű létesítménnyé nyilvánította a máramarosszigeti börtönmúzeumot. Ennek szerves része a román–ukrán határ közvetlen szomszédságában, a Tisza partján található Szegények temetője, ahol jeltelen sírokba hantolták el a nehéz börtönviszonyok miatt elpusztult politikai foglyokat. A börtönfelújítási munkálatokat magánadományokból kezdték el, az eredeti épületegyüttes valósághű rekonstrukciójával 1997 júniusára végeztek. Ekkor nyitotta meg kapuit Románia első és azóta is egyetlen, a kommunizmus több évtizedét bemutató múzeuma. Sepsiszentgyörgyön is létesül a kommunista diktatúra kegyetlenségeit bemutató múzeum, amely Románia-szinten is különleges élményt nyújt majd. A kalandra vágyó látogatóknak szabadulószoba épül, de kibérelhetnek egy korabeli stílusú szobát, amelyhez a kornak megfelelő csöpögő csapok és áramkimaradások is járnak. Az Országos Helyreállítási Terven keresztül 11,4 millió euróval támogatják a múzeum létrejöttét – jelentette be az RMDSZ 2022 októberében.

korábban írtuk

Ami 1944 őszén történt, az ma is velünk élő történelem – Murádin János történész az Erdélyből elhurcoltakról szóló könyvéről
Ami 1944 őszén történt, az ma is velünk élő történelem – Murádin János történész az Erdélyből elhurcoltakról szóló könyvéről

Hatalmas kollektív traumának tekinthető a Krónikának nyilatkozó Murádin János Kristóf szerint, hogy Erdélyből legkevesebb 20 ezer magyar civil férfit és fiatal fiút hurcoltak el 1944 őszén a Szovjetunióba, a legtöbb esetben sokéves kényszermunkára.


korábban írtuk

„Trianon nem fehér vagy fekete, hanem szürke” – Murádin János Kristóf történész a magyar és a román Trianon-felfogásról
„Trianon nem fehér vagy fekete, hanem szürke” – Murádin János Kristóf történész a magyar és a román Trianon-felfogásról

Frissíteni kellene a hozzáállásunkat Trianonhoz – vallja Murádin János Kristóf történész, aki szerint Trianon tragédiáját nem szabad „bagatellizálni”, viszont nem szabad belerekedni sem, „át kell lépni valahogy fölötte”. 

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron