„A román, illetve magyar részről egyaránt megnyilvánuló heccelések eredményeként egy általános jelleget öltött a konfliktus. Mindannyian emlékezünk a rendkívül csúnya és véres történésekre. Ismert a botokkal megvert Mihăilă Cofariu esete, ahogyan Sütő András magyar író súlyos megsebesítése is” – írja a volt miniszterelnök, aki könyvében Sütőt a konszenzus emberének nevezi.

Az exkormányfő kitér arra, hogy akkori információi szerint már az események előtt tíz nappal egy ír televízió tartózkodott Marosvásárhelyen. Ez a stáb készített felvételeket Cofariu megveréséről, amit úgy mutattak be a nagyvilágnak, mint egy megtámadott magyart, akit a románok kegyetlenül ütlegelnek. Roman szerint az írek tisztában voltak azzal, hogy nem magyarról van szó az említett áldozat esetében, de azt is megjegyzi: megtévesztő lehetett a megvert személy, mivel a magyarok kedvenc színének számító zöld pulóvert viselt. „Azokat a felvételeket nagyon ügyesen használták fel az Egyesült Államokban élő magyar revizionista körök” – állapítja meg mindenféle bizonyíték nélkül a volt miniszterelnök, aki nem tesz említést Cofariuéknak a Görgény völgyéből való szervezett beutaztatásáról sem.

Petre Roman könyvében a későbbi boszniai háború forgatókönyvéhez hasonlítja a marosvásárhelyi szembenállást.

– vázolja saját szemszögéből a márciusi eseményeket a volt miniszterelnök.

Nem említi azonban, hogy a beavatkozás megkésve, az összecsapások után történt, a rendőrség pedig erőtlenül lépett fel.

Arról is ír, véleménye szerint mi vezetett az etnikai konfliktushoz. „Meggyőződésem, hogy miután megszabadultunk a Ceaușescu-rezsimtől, olyan ösztönök szabadultak fel, amelyeket hosszú ideig elnyomott a kommunista rendszer. A magyarok úgy érezték, hogy identitásukat elnyomják, és erőszakkal asszimilálják őket, s ez többnyire igaz is volt. A másik oldalon ott voltak a román hipernacionalista ösztönök, amelyekre azokban a pillanatokban erőteljesen rájátszottak a volt Szekuritáté egyes tagjai” – fogalmazott könyvében az exkormányfő.

Roman itt ismét kitér az amerikai magyar „revizionista körök” nyomására, amely – állítása szerint – a budapesti Antall-kormányra is hatással volt.

Roman itt hiányosan idézi a néhai kormányfőt. Antall ugyanis megválasztása után azt mondta: „lélekben, érzésben tizenöt millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”.

Petre Roman kitér a Vatra Românească szerepére is. Elismeri, hogy a szervezetben a „normális nemzeti érzelmű románok” mellett voltak egykori szekusok is. Mint írja, akkoriban mondott egy mondatot, amellyel utólag sokszor szembesítették: „a Vatra Românească a fal, amely megállította a hullámot”. A volt miniszterelnök könyvében azt írja, soha nem vizsgálta felül ezt a megállapítást, mert volt igazság a kijelentésében. A marosvásárhelyi eseményekről szóló fejezet végén az exkormányfő megismétli, hogy helyénvalónak tartja az akkori helyzet összehasonlítását az egykori Jugoszláviában történtekkel.