– emlékszik vissza Kónya István, Gyula alpolgármestere. Aki számára azért volt magától értetődő a választás, mert a közigazgatási pályára való átnyergeléséig, 2010-ig magyar szakos pedagógusként sokat tanította Arany elbeszélő költeményét, sőt érettségiztetett is belőle. Aztán jött a hirtelen ötlet, hogy filmesítsék meg a Toldit, amiről a későbbi producer utólag elismeri, már csak azért is volt bátor javaslat részéről, mert nem rendelkezik filmes „vénával”. Az igazi agytörő viszont csak azután következett, hogy megnyerték a közös pályázatot. „Mindez azért is volt számunkra különleges lehetőség, mert a Toldiból eddig még senki nem készített filmet, úgyhogy úttörők lettünk ebben a témában” – mondja a film producerévé előlépett alpolgármester.

„A főhős ereje megmaradt, de másképp jelenik meg a filmben, egyáltalán nem fizikai formában. Igyekeztünk átültetni a 21. századi megfelelőjükbe ezeket a jelképeket, megpróbálva azt is megmutatni, hogy a nagyság nem feltétlenül a fizikai erőben rejlik” – magyarázta lapunknak Baranyai Tamás, hozzátéve, a forgatás során belecsempésztek gondolatokat a filmbe a mai korról is, amiket aztán tapasztalatuk szerint utólag a nézők elkezdtek tovább elemezni. Az elsőfilmes rendezőtől amúgy eddig sem állt távol a művészetek gyakorlása, amatőrként már szerepelt színpadon; főállásban viszont ezután sem rendezéssel, hanem – biológusként – rákkutatással szeretne foglalkozni, igaz, ha újabb felkérést kapna, örömmel elvállalná, hiszen örökre szóló élményt szerzett a rendezés során.

– vázolta a munkafolyamatot Kónya István. A rendező szerint a Toldiéhoz hasonló karaktert a világirodalomban tulajdonképpen Cervantes alkotta meg a Don Quijotéval, a rossz korba született ember sorsának megformálásával, ezáltal a fő karakter időtlenné válik, és bármelyik korba behelyezhető. Akárcsak a bűn és bűnhődés időtlen motívuma.

Nagy-Laczkó Balázs, a film forgató­könyv­írója kérdésünkre ugyancsak azt emelte ki, hogy az alkalmazott szimbólumok több jelentést is hordoznak, ezeket pedig a mai fiatalok számára érthető módon kellett megjeleníteni. „Elvégre elsősorban nekik készült, így őket kellett ellátni válaszokkal” – jegyezte meg a főállásban a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeként tevékenykedő fiatal prózaíró. Nagy-Laczkó megemlítette azt is, éppen azért fűzték bele a történetbe például a napjaikban tapasztalható iskolai erőszakot, mert annak idején végeredményben Toldi is valami ehhez hasonlót követett el.

de azt is érdemes megemlíteni róla, hogy 1985-ben állított fel először világrekordot malomkőhajításban.

A Magyarországon eddig többször (a gyulai Várszínház kamaratermében több mint tízszer, mindannyiszor telt ház mellett), Nagyszalontán és Nagyváradon egyszer bemutatott Toldit szeretnék minél több, határon túli helyszínre elvinni, a szakmai stáb ugyanis úgy véli, hogy

Ezeknek a filmbemutatóknak közönségtalálkozó-jelleget is szánnak, ahol az alkotókkal is el lehetne beszélgetni, ezáltal személyesebbé válna az élmény. Tekintettel arra, hogy európai uniós forrásból megvalósult alkotásról van szó, mindaddig az EU tulajdonának számít a film, amíg el nem fogadják a pályázati elszámolást, majd csak ezután tudnak „kilépni a rivaldafénybe”. Egyébként elkészült a mozi román és angol fordítása is, úgyhogy immár ez sem jelenthet akadályt az erdélyi bemutatáshoz.

– emelte ki Kónya István. Baranyai Tamás ezt azzal toldja meg: már akkor megérte megalkotni a filmet, ha csak egyetlen emberben felmerül az igény, hogy elolvassa az alapművet. „Sokan mondták egyébként az első vetítés után, hogy miután hazamentek, levették a polcról a könyvet, és újraolvasták a Toldit. Úgy gondolom, ezzel máris elértük a célunkat” – hangsúlyozta az első Toldi-film rendezője.