Beszélgetés Martonosi György magyarországi ütőhangszerművésszel
Minden kornak megvan a kedvenc hangszere: divatos volt a szaxofon, később minden kamasz gitáros akart lenni, majd jöttek a szintetizátorok, aztán lassan a dobok is rivaldafénybe kerültek. Martonosi Györggyel, a múlt hét végén zajlott csíkszeredai ritmusfesztivál védnökével, magyarországi előadóművésszel az ütős hangszerek jelenéről beszélgettünk.
2006. augusztus 10., 00:002006. augusztus 10., 00:00
– Hány éves korban kell elkezdeni a dobolást? – Három. De ez csak az igazán jó dobosokra vonatkozik. Sajnos én csak tizenkilenc évesen kezdhettem el, mert szegények voltunk, s akkoriban ugyancsak drága volt a dobfelszerelés. Ha a nagy nevek életrajzait böngésszük, rögtön kiderül: a legidősebb kezdő sem volt több négyévesnél. – Koncerteken sokan szeretik a dobszólókat, a dob a köztudatban mégis kísérőhangszer szerepet játszik. Vagy mégsem? – A hetvenes évek óta sokat változott a basszusgitár és a dob szerepe a zenében. Az idő múlásával e két hangszer lassan egyenértékű lett a ritmusszekció más elemeivel, a kísérőgitárral és az orgonával, sőt talán a szólóhangszerekkel is. Persze ennek vannak buktatói is: sok kezdő dobos azt hiszi, gyorsasággal, fergeteges pörgetésekkel mindent el lehet érni. Ez hiba, mert aki így ül le a dobokhoz, az rendszerint egy-egy hangzatos magamutogatás után nem tud visszatérni az alapritmushoz. – A csíkszeredai ritmusfesztiválon tartott előadásában érdekes kifejezést használt, legalábbis a laikusok számára: nem a dobon, hanem a dobtól kell játszani. – A bőr püfölésére akárki képes, de az még távolról sem zene. Sokan azt hiszik, ha csak ütik a dobot, tudják az irányt. Nem: a dobtól kell játszani. Ezt egy amerikai mestertől tanultam, s tulajdonképpen akkor született meg a saját „soundom”, egyéni hangzásom. Abban a pillanatban, amikor megütöm a bőrt, és otthagyom rajta, az egy halott hang. De ahogy hagyom, hogy a bevitt erő a másodperc töredéke alatt kiteljesedjék, akkor lesz szép, akkor lesz zengése. – Van-e kedvenc dobfelszerelése? – Igen, az a Tamburo, amelyen a Dobban Ritmusfesztiválon is játszottam. Ezt a hangszert Olaszországban készítette egy öreg bácsi a fiaival, akik mintegy családi vállalkozásként dobkészítéssel foglalkoztak. Nagy bánatomra ezt a kisvállalkozást a két évvel ezelőtt megvásárolta egy multinacionális cég. Először megváltoztatták a márka nevét, majd saját házából is kirúgták a bácsit. Elszomorít ez az eset, de még jobban az az általános jelenség, hogy miközben a bóvlik dömpingjében a kicsi halat befalja a nagy, örökre elveszítjük a kézművesmestereket, kisiparosokat. – Vannak példaképei a szakmában? – Rengeteg. Kár is lenne a világsztárokat sorolni, már saját tanítványaim közül is felnézek néhány „gyerekre”: Kaszás Péterre, Pusztai Csabára, Móré Attilára. Rendkívül büszke vagyok rájuk. – Egy dobosról azt hinné az ember, hogy a reggeli kávé helyett némi nitroglicerint vesz magához, önből viszont valami derűs nyugalom sugárzik, amikor a pálcákat forgatja. – Valószínűleg alkati kérdés, de azonkívül boldog vagyok attól, hogy zenész lehetek. Nem kell a világ nagy gondjaival törődnöm, vagy azzal, hogy este lefekszem és másnap nincs munkám. Az életemben kiépítettem magam köré egy olyan burkot, ahol taníthatok, játszhatok, s ahol jól tudom magam érezni. Családom van, kutyákat is tartunk, és azt hiszem, egy embernek a boldogsághoz ennél több nem kell. – Mi a véleménye a csíkszeredai ritmusfesztiválról? – Bírálni nem lehet, és szerintem nem is szabad. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt elkezdtem Budapesten az ehhez hasonló fesztiválok szervezését, sokan hozzá-, még többen mellészóltak. Talán irigyek voltak, földbe akartak döngölni számos kezdeményezést, de nem sikerült. Ennek a fesztiválnak különösképpen örvendek, mert a modern dobok mellett színpadra kerültek az ősi, ezeréves ütős hangszereink is.
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.