Fotó: Bálint Eszter
Egy nem költői költővel ismerkedhetett meg a nagyváradi közönség pénteken: a Várad folyóirat által szervezett Törzsasztal vendége az Illyés Gyula könyvesboltban ezúttal Tolnai Ottó volt.
2016. október 22., 16:112016. október 22., 16:11
2016. október 23., 16:182016. október 23., 16:18
A Kossuth-díjas író, költő, műfordító a Vajdaságból érkezett a Körös-parti városba, de – mint hangsúlyozta – nem tekinti magát kisebbségi írónak, ehelyett inkább mindenhol otthon akar lenni, hogy ne kelljen felvállalnia „a kisebbségi bezártságot”.
A kisebbségi létet ugyanis ő bunkerként értelmezi, „mert a kisebbséginek valamint mindig meg kell mentenie”, legyen az kultúrája, identitása, anyanyelve. Tolnai jugoszláviai magyar költőként határozza meg önmagát, mivel Belgrád és az Adriai-tenger hatották rá a leginkább. „Ez nem politikai, hanem esztétikai kérdés számomra, még ha ma állandóan politikai pártok kerekei közé zuhanunk is” – szögezte le azonban a meghívott, akit ma – saját megfogalmazása szerint – az határoz meg, hogy Palicson ír, „a határon túlról”.
Tolnai a nagyváradi beszélgetésen felidézte gyerekkorát, amelyben egyebek mellett azt tűzte maga elé célként, hogy irodalom révén jut el a messzi távolba, Afrikába, a Közel-Keletre, ám végül „kalandterületét” az Adriáig csökkentette, ami „nyitott a végtelenre”.
A pályafutását meghatározó újvidéki szerkesztői évekről, a Symposionról, illetve az Új Symposionról csak érintőlegesen esett szó, Tolnai inkább „sztorizgatott” a váradi közönségnek, minden elmesélt történetről eszébe jutott egy másik, és végül ezeknek a történeteknek a füzéréből ismerhettük meg a vendéget. Mint Kőrössi P. József moderátor is a „nem költői költőség” lényegét megfogalmazta: „úgy fűzte össze a történeteket, ahogyan azt verseiben is teszi”.
Két romániai élményéről is színes beszámolót hallhattunk többek között. Az első egy, a hetvenes években Bukarestben tett látogatás volt, amikor vendéglátói megkérdezték tőle, hogy hova szeretne még ellátogatni, és a mindenki által előre borítékolt erdélyi út helyett, Târgu Jiut választotta, látni akarta ugyanis Constantin Brâncuși alkotásait. Ott azonban földdel és a végtelennel egyaránt találkozott, a műalkotások élvezete előtt ugyanis krumplit szedtek a művészettörténésszel, hogy az mielőbb végezzen a földeken, s be tudja mutatni a vendégeknek az alkotásokat. Érdekes figuraként ismerhettük meg ugyanakkor a Bukarestből Tolnai mellé rendelt tolmácsot is. Nagy Imre festőt pedig „megkeseredett, mogorva emberként” rajzolta elénk, aki azonban egy üveg mézzel ki tudta fejezni, hogy mennyire örvendett a Tolnai család csíkzsögödi látogatásának. De megtudhattuk azt is, hogy a Szőcs Gézával való első találkozása egy „szőrös házzal” áll összefüggésben.
Tolnai Ottó rajongással beszélt a bő kétórás beszélgetés során a képzőművészetről, azon belül is főként a festészetről, megtudhattuk, hogy Balthus a kedvenc festője, akivel amúgy kalandos úton sikerült végül találkoznia, de azt is, hogy ő „a festészetre fogadott”, vagyis kevéssé ismert festőkről is úgy ír, mint a legnagyobbakról, s ezáltal már számos szerbiai festőt sikerült Budapesten is megismertetnie.
Elhangzott továbbá az is, hogy miért került be avantgárd költőként a köztudatba. „Leírtam azt a szót, hogy csicsóka. Azt hitték, ez egy modern szó” – avatott be, hozzátéve, a „sót lőttek a fenekünkbe” képet is forradalmiként értelmezték, pedig szó szerint kell érteni. „Úgy döntöttem, kiveszem az Istent, a hazát a költészetből, és beteszek egy karfiolt” – fogalmazta meg Tolnai Ottó, aki néhány vers felolvasásával is illusztrálta, milyen egy „nem költői költő”.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
szóljon hozzá!