a német jazz zenét játszó Fazer zenekar megadta a kellő alaphangot, amelyet Pálffy Tibor által játszott, Nassim Soleimanpour iráni rendező 12 éve megírt Fehér nyuszi, vörös nyuszi című kísérleti dráma követett, ahol a színész a színpadon kapta meg a szövegkönyvet, az alapján elindul egy történet az író, az előadó és a közönség között. A Belgiumból érkező Miet Warlop a kortárs művészetekben nagy névnek számít, főleg performanszai és installációi révén. Springville című előadását 11 évvel ezelőtt készítette, mellyel bejárta a világot. Tavaly felújította, kiegészítette alkotását különféle installációs és performansz-elemekkel. Pénteken és szombaton is megtekinthette őket a nagyérdemű.

interaktív események is várták a közönséget, például a Sugár János Időjárőr elnevezésű kezdeményezése, amely október 9-től egy lakókocsi formájában járta a város különböző negyedeit, és történeteket gyűjtött a járókelőktől.

Az irodalmi találkozások sorozatát Jászberényi Sándor magyarországi író zárta, aki jelenleg Kairóban él, de újságíróként, haditudósítóként folyamatosan jelen van a világ nagy eseményeinél. 2014-től kezdve rendszeresen visszajár Ukrajnába, most az ottani hadszíntérről tudósít, tapasztalatai, megrázó élményei megjelennek szépirodalmi alkotásaiban. A Bod Péter Megyei Könyvtárban szervezett író-olvasó találkozón Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író beszélgetett vele szombaton.

Mint elhangzott, Jászberényi írásai megdöbbentően erősek, hihetőek és emberközeliek. Jászberényi pályája 2000-ben verseskötettel indult. Saját bevallása szerint azért, mert kamaszként azt gondolta, hogy nagyon jól lehet „csajozni” a költészettel. Viccesen hozzátette, hogy ha tudta volna, mi vár rá, inkább rockzenész lesz. Úgy vélte, mindenki költőként indul, aztán van, akiben van elég önkritika, hogy abbahagyja. Hozzátette, hogy nem szokása felolvasó estekre járni, és csak azért fogadta el ezt a meghívást, hogy elmondhassa Sepsiszentgyörgy ikonikus könyvtárában, hogy „Lészen ágyú!”.

Mint mesélte, huszonhat évesen attól félt, hogy semmit nem tud meg az egész létezésről, az emberről. Elment Kairóba, és mivel onnan nagyon olcsó utazni, adta magát, hogy bejárja a Közel-Keletet. Elkezdett cikkeket írni, közben pedig megszületett a vágy, hogy a történeteket, amikkel nap mint nap találkozik, elmesélje. „Kairóban láttam, hogy nem igaz, amit mi róla gondolunk Európában, és ezt le akartam írni” – fogalmazott.

A háború közelről

Jászberényi, aki 2014 óta rendszeresen visszajár Ukrajnába, elmondta, kezdetben onnan hazatérve olyan sokkos állapotban volt, hogy ha valaki tapsolt egyet a közelében, ő földre vetette magát. A pszichiáter barátja javasolta, hogy próbálja kiírni magából a traumákat.

– fogalmazott. Az író saját véleményét is megfogalmazta a háború kimenetelével kapcsolatban. „Optimizmusra és bizakodásra nekünk európaiaknak nem sok okunk van. Ennek a háborúnak nem lesznek győztesei” – fogalmazott. Hozzátette, ennek mi vagyunk a vesztesei, ugyanis a közép-európai gazdasági modellnek vége van. Jászberényi azt mondta, nincs többé olcsó energia, akárki nyeri meg ezt a konfliktust. Ami jön, az a mi életünkben nem látott hatalmas infláció, logisztikai összeomlás.

– mondta Jászberényi. 

– ecsetelte Jászberényi. Azt mondta, ha a következő menekültválságkor mi kinyitjuk a határokat, akkor a nemzetállamok, amik eddig léteztek, nem lesznek többé. Kiemelte azt is, hogy természetesen nem érzéketlennek és „nácinak” kell lennünk, hanem felismerni azt, hogy politikai fegyverként használják a migrációt Európa ellen. „Elzárhatjuk a határokat, vagy megnyithatjuk, ez a két lehetőség van és nincs jó megoldás” – mondta a haditudósító. Az est végén felolvasta egy még meg nem jelent novelláját, amelyet az Ukrajnai háború ihletett.