Amint a kötet ismertetőjében olvasható, az első világégés körüli nehéz időben is az Istenbe vetett hit, a család és a faluközösség megtartó szeretete jelentett biztos fogódzót, melyekbe kapaszkodva el lehetett viselni a háború borzalmait. Az ifjú katona, a leveleskönyv egyik hőse, Ferenc írta egyik levelében: „Hogy vissza térjek őrizzék halovány emlékemet”. Makkai Ilkei Ildikót, valamint Benkő Levente történészt, a korszak szakértőjét a 470 levelet felsorakoztató, képanyaggal gazdagon illusztrált kötet jelentőségéről kérdeztük.

Két hetet kellett volna még túlélnie, hogy hazatérhessen

Benkő Levente elmondta, az Ilkei család levelezése újabb adalék az első világháború korabeli társadalmának megismeréséhez. „A nemzedékről nemzedékre megőrzött és most közkinccsé tett 470 levélből több szempontból is rálátásunk van a korabeli életre, hiszen a levelek tartalmából meglehetősen pontos képet kapunk arról: hogyan élték meg azt az időt az emberek, milyen gondolatok foglalkoztatták őket, milyen erős szálak kötötték egymáshoz a családtagokat, de még a szélesebb értelemben vett közösséget: a rokonokat és az egybéli barátokat is” – fejtette ki a történész.

Nos, ez az összesen valamivel több, mint félezernyi levél olyan tartalmakat tár elénk, amelyeket a makro-történetírásban a legtöbbször hiába keresünk, de amelyeket megismerni mindenképpen érdemes” – mondta a történész. Rámutatott, érdemes tehát kézbe venni, és azt is érdemes megjegyezni az Ilkei család példáján, hogy mekkora értéket hordoznak magukban a jelentéktelennek hitt, sokszor buta módon kidobált, megsemmisített régi levelek.

Szinte átfogják a levelek a nehéz fordulatokban gazdag századot

Makkai-Ilkei Ildikót arról kérdeztük, mi indította arra, hogy kötetbe rendezve jelentesse meg a leveleket. „A levélanyag gazdagsága indított arra, hogy könyv formájában is megjelenjen ez az örökségünk, ami nem csak a 470 darab levelet jelenti, hanem a levelezésben részt vett nagy számú személyt. A hasonló levelezéseket kutató történészektől tudom, hogy általában csak a katona által hazaküldött levelek maradtak fenn, itt pedig egy nagyon széles levelezői kör bontakozik ki” – mondta el Makkai-Ilkei Ildikó.

Hozzátette, ahogyan a levélírók írnak, ahogyan aggódnak, ahogy hazavárnak és hazakívánkoznak, túlélni akarnak, az arra bátorította, hogy megosszák soraikat a szélesebb közönséggel is. A háromszéki Vargyason élő Ilkei család (a családot Orbán Balázs a nevezetes vargyasi családok közt említi) tagjai által írt levelek egy része az első világháborús lövészárkok szomszédságában íródott, a levelek később hazakerültek.

A nehéz fordulatokban gazdag 20. századot szinte átfogják ezek a levelek. A család leszármazottját arról is kérdeztük, hogyan látja lelkészként, milyen közösség-, család- és emlékezeterősítő erőként hathat egy hasonló kötet megjelenése.

„Nagyon boldog vagyok, hogy választott hivatásom vér szerinti családom mellett egy nagyobb családdal is megajándékozott – gyülekezetemmel, tágabb egyházammal. Úgy érzem, ennek a könyvnek és a hasonló témájúaknak a megjelenése mindenképp közösség-, család- és emlékezeterősítő erőként hat, hiszen Istenben bízó, embertársat-, közösséget- és hazát szerető egyénekre mutatnak e levelek” – mondta Makkai Ilkei-Ildikó. Ahogy a könyv előszavának záró gondolataiban is megfogalmazta: „segítenek minket megérteni és megtanulni, hogy a család, az otthon ma is pótolhatatlan drága helyszíne kell hogy legyen életünknek. Modernné váló, globalizálódó világunkban idézik, hogy honnan jöttünk, mutatják hűséggel és hittel az utat.

Kis családi múzeum, a nagymama imádságos könyve

Makkai Ilkei-Ildikót arról is kérdeztük, hogy ha „távolabbról” nézi a majdnem félszáz levélből álló anyag tartalmát, mi az, ami kirajzolható ma belőle az első világháborút, majd a második világégést, illetve az a következő évtizedeket átélő családtagjai életéből és milyen jellemzőit emelné ki a huszadik századi székelyföldi emberek közti kapcsolatoknak.

„Hálás vagyok, hogy azon az udvaron nőhettem fel, ahol Ferenc és nagyapám is gyermekeskedett. Azért is, hogy azokból a tárgyakból, melyeket ők is érintettek, használtak, ma én is sokat megsimogathatok és sokaknak is meg is mutathatom, hiszen családi kis múzeumunkban kiállítottuk ezeket a tárgyakat.

Hozzátette, mindaz, amire visszaemlékszik, amit megtudott az első világháborús levelekből, a második világháborúban otthonától elszakadt Péterről – akiről 24 év után derült ki családtagjai számára, hogy életben van, és 25 év után látogatott haza a Szovjetunióból – az rajzolódik ki, hogy a családban mindig összetartó, megértő szeretet munkálkodott.

„Ahogyan Ferenc is írta egyik levelében, 1917. május elsején: „már legjobb szeretnék …a mi régi jo családunkba tölteni az idöt tovább és dolgozni mint elébb szoktunk”. A levelek megerősítenek abban, hogy az első világháború idején nagy érdeklődéssel fordultak egymás felé a családtagok, rokonok, barátok. Az egymással levelet váltók számos más személyről is beszámolnak, a katona tudósítja az otthoniakat, hogy a falustárs még életben van, jól van, vagy épp ellenkezőleg, elesett a csatában” – ecsetelte Makkai-Ilkei Ildikó.

„A levelekből szépen végigkísérhető az új szerepébe fokozatosan belerázódó, egyre magabiztosabb asszony képe, aki a végén már állatokat ad el és szekeret vásárol” – mondta el Makkai-Ilkei Ildikó.

Mint idézte, már az első levélben megszólalnak a mély érzelmek, és minden egyes levélben jelen vannak egészen az utolsó szavakig: „most nálam nélkül milyen nem jo lehet maguknak milyen üres lehet az én helyem mert míg honn voltam voltunk elegen is tudtunk dolgozni a munkánk nem maradt el de tán azért most sem lesz tán az utolso ha élnek maguk és tán haza segit az isten még engem valamikor és akkor megint jol lesz a sorsunk Továbá tisztelem a gyermekek és viseljék gondjukat hogy ne érje valami baj őket elek viseld jol magat és dolgoz helyetem.” (1915 július 25)

Makkai-Ilkei Ildikó kifejtette, a levélrészlet is jól mutatja, hogy a megélt, szép emlékekbe kapaszkodik a nemrég bevonult katona, és ezt is megtanulhatjuk a levelekből: éljünk úgy, hogy nehéz időben nekünk is szolgáljon mankóként az együtt megélt, megtapasztalt időnk.

Megélt érzések a szavak mögött

A kötetnek Pozsony Ferenc néprajzkutató is szerkesztője. Makkai-Ilkei Ildikót arról is kérdeztük, a közös munkából hogyan körvonalazódott számára, mi a néprajzi értéke a családi levelezés anyagát összegyűjtő köteteknek.

A néprajzon kívül még számos területen kutatható a csodás levelesgyűjtemény, de én leginkább a szavak mögött átélt, megélt érzéseket keresem, hogy bennem újra életet nyerjenek az örök életre vágyó lelkek” – mondta a lelkész.

korábban írtuk

Őrzi a máramarosi zsidóság emlékét, az antiszemitizmus veszélyére figyelmeztet a helyi örökségvédelmi egyesület

Máramaros nemcsak népi építészetéről és népviseletéről híres, fontos megismertetni a nagyközönséggel a helyi zsidóság múltját is – mondta el a Krónikának Cotos Robert.

korábban írtuk

Küzdelem a lelkekért: kiállítás nyílik a hatvanas évekbeli egyházüldözésről a kolozsvári ferences rendházban

Magyarországi és erdélyi egyházüldözés a hosszú hatvanas években címmel tart tudományos és pedagógiai programot a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány.