Fotó: Tóth Gödri Iringó
Mint már beszámoltunk róla július 14-én, szerdán bemutatták Cannes-ban Enyedi Ildikó új filmjét, mely a kritikusok és a közönség tetszését is elnyerte – amit a vetítés utáni vastaps és a francia szaksajtóban megjelenő kritikák is alátámasztanak. A helyszínről tudósító kollégánk is megnézte a magyar rendezőnő alkotását, beszámolt élményeiről.
2021. július 18., 10:332021. július 18., 10:33
A Testről és lélekről című alkotásáért Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett Enyedi Ildikó nem először lépett szerda este a francia Riviéra filmesztiváljának vörös szőnyegére úgy, hogy egy alkotása versenyben van; Az én XX. századom című filmje 1989-ben versenyezett a fesztivál Certain Regard nevű szekciójában, ahol meg is kapta a legjobb első filmnek járó Arany Kamera-díjat. A feleségem története című új filmje a fesztivál versenyprogramjában szerepelt, sokan Arany Pálma-díjra esélyesként emlegették a fesztivál szombati díjkiosztójáig.
Nekem a premier utáni délelőtt sikerült megnéznem a filmet, mely nem csak jól sikerült alkotás, hanem valamiféle felüdülést és megnyugvást jelentett a fesztivál forgatagában. Ha az emberek lehetősége van eljutni egy ilyen eseményre, igyekszik az idejét jól kihasználni, akár napi 5-6 filmet megnézni, ám néha nem könnyű a műfaji, illetve a hangulatváltás, főleg ha egy-egy nem szokványosabb témájú, stílusú filmet is megnéz a fesztiválozó.
A filmes világ, illetve a filmipar mindig előszeretettel követte az aktuális trendeket, irányzatokat, ideológiákat. A #metoo mozgalomtól, a környezetvédelmen át a gender-kérdésig minden aktuális témának jut hely a filmvásznon, a mozitermekben.
2021-ben is van itt minden a filmvásznon: erőszak, pornográf jelenetek, bioterrorizmus.
A legjobb példa arra, hogy mennyire sokkoló lehet a kortárs filmművészet Julia Ducournau Titán című testhorrorja vagy thrillere, melynek premierjekor a termet – a sajtóértesülések szerint – közel kétszázan hagyták el, és közel két tucat embert mentősök ápoltak, mivel hánytak vagy rosszul lettek a látottak miatt. Bevallom a film premierjekor épp csak elsiettem a kéken villogó, a fesztiválpalota előtt álló mentő mellett, csak másnap – amikor én is megnéztem a filmet – olvastam a történtekről. Azóta a film bezsebelte a fesztivál fődíját.
De ugyanitt említhetjük Jae-Rim Han dél-koreai rendező pénteken bemutatott filmjét (Emergency Declaration) is, mely hihetetlenül izgalmas és pörgő, de a koronavírusból kifejlesztett agresszív mutáció biológiafegyverként történő használata egy repülőgépen nem mindenki tetszését nyerte el.
Ebben a tematikai forgatagban, egy-két kisebb sokkon, csalódáson és pozitív élményen túl ültem be Enyedi Ildikó kosztümös szerelmi történetének vetítésére. Az igényes látványvilágú, finoman kidolgozott jelmezeket felvonultató, operatőri munkát felmutató film szinte olyan, mint egy mese – drámáival, tragédiáival, fájdalmával együtt szép. Nem kell romantikusnak lenni ahhoz, hogy az néző „elvesszen” Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra jelölt azonos című regényének adaptációjában, egy szép történetben emberi viszonyokról, érzelmekről.
A magyar-német-olasz koprodukció Störr kapitány (Gijs Nabert) és felesége Lizzy (Lea Sedoux) történetét mutatja, féltékenység és a szerelmi kétkedés természetrajzáról szól, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról. Sem tematikája, sem filmezési helyszínei által nem magyar, inkább „európai” alkotás, de mégis nagyon magáénak tudja érezni a magyar néző.
A csütörtök déli vetítésen izgatottan lestem, vártam, hallgatóztam, hogy esetleg nem-e hallok a teremben egy-két magyar szót, hogy valakivel megosszam, hogy igen, ez a film jó, hogy, igen, ezt a filmet a mi Enyedi Ildikónk rendezte.
A Cannes-i Filmfesztivál felhozatala mindig nagyon gazdag és színes, sok nemzet vonultatja fel remek alkotásait, dél-koreai, iráni, olasz rendező filmjét is láthatta a néző. Kultúrák, kontinensek találkozása is ez a fesztivál. Jó érzés, hogy ebben a bőségben egy magyar film is helyet kapott (sőt kettő is, hiszen Mundruczó Kornél alkotása, az Evulóció is szerepelt a fesztiválon), és nem csak megállta helyét, hanem sikert is aratott.
A járvány előtti világot idézi a franciaországi Cannes-ban 74. alkalommal megrendezett, szombatig tartó filmfesztivál. Noha az eddigi évekből ismert csillogás, a filmsztárok parádés felvonulása most szerényebbre sikerült, a szemlére látogatóknak a filmes élmények mellett „igazi Cannes-ban” lehet részük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A marosvásárhelyi Rocksuli falai között egy különleges, olykor vándorló kiállítás idézi meg az erdélyi magyar rock- és könnyűzene háttérbe szorított múltját. Hints Zoltán, a Rocksuli igazgatója a kezdeményezés hátteréről, terviekről beszélt.
Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.
Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.
Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.
Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.
A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.
Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.
Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.
Hat friss magyar alkotás lesz látható a június 13. és 22. között zajló kolozsvári 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol az életműdíjban részesülő Tarr Béla rendező főbb alkotásait is levetítik – közölték hétfőn az MTI-vel a szervezők.
Az eddigi hagyományos kora őszi időpont helyett idén június elején szervezték meg Kolozsváron a Jazz in the Park fesztivált. A családias jellegű háromnapos rendezvény ez alkalommal is az autentikus jazz-zene sokszínűségéről szólt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!