A kívül-belül nagy gonddal és szakértelemmel felújított Rimanóczy (Iosif Vulcan) utcai épületben a járványügyi szabályoknak megfelelően védőmaszkos személyzet fogad, a belépő felnőtteknek tíz, gyerekeknek és nyugdíjasoknak öt lejbe kerül, tájékoztatnak.

A sétához táblagépet is biztosítanak, mely háttér-információkat nyújt a látottakhoz, ezért nem kell külön fizetni – a személyazonossági a biztosíték –, és meglepő módon a román mellett angolul és magyarul is tud. Mégpedig helyesen, állapítjuk meg, és elégedettséggel konstatáljuk, hogy az önkormányzat által működtetett múzeum hibátlan magyar feliratozással tiszteleg a ház egykori magyar zsidó tulajdonosai előtt. (A magyar fordítás Tavaszi Hajnal munkája; a ház motívumairól szóló résznél az utolsó civil lakónak, Simon Judit újságírónak, színikritikusnak a neve szerepel fordítóként).

Táblagép jár kísérőként

A séta a földszinti hallban kezdődik, ahol vendégeiket fogadták a tehetős polgárok – tudjuk meg a táblagép révén, mely a ház valamennyi helyisége kapcsán ismerteti a kor szokásait.

És egy favágókat ábrázoló falfestménnyel, eredetileg is volt ilyen dísze a Darvas-háznak, de a restaurálás során nem sikerült a nyomára bukkanni, szakértők szerint az új másolat nem ér a nyomába.

Hasonló szobrokra a ház többi termében is felfigyelünk.

Az üvegházból egyetlen lépéssel kint vagyunk a tágas udvar fölé nyíló teraszon, melyet szintén eredeti állapotába állítottak vissza a restaurálás során, így a Vágó fivérek által megálmodott díszítés is visszakerült a falra, melyre a házhoz utólag hozzátoldott részek lebontásakor bukkantak a szakemberek. Ide lift is vezet, ugyanis a múzeum akadálymentesített, tolószékkel is látogatható. Jó időben hosszabb ideig is megéri elidőzni az erkélyen, gyönyörű kilátás nyílik a Sebes-Körösre és a szemközti neológ zsinagógára.

Melyekből a korabeli üveges szekrénybe is jutott, ahol noteszei és zsebórái mellett kedvenc olvasmányait tartotta a tulajdonos, a váradi múzeum könyvszekrényébe többek között a Révai Nagylexikon kötetei kerültek. A dolgozószoba vendégfogadó jellegére utal a helyiség közepén álló korabeli sakkasztal is, ahol egy parti erejéig jól el lehetett ütni az időt, míg meg nem kondult az ebédidőt jelző falióra.

A múzeumi tárlónak is beillő tárolószekrények mellett a szoba dísze volt a Bécsből hozatott zongora is, akárcsak a falra felaggatott festmények, melyek között váradi festők alkotásait is felfedeztük.

Az úrnő szobája

Az ebédlőnél bensőségesebb hangulat fogad a kis szalonban, ahol a ház úrnője tartózkodott napközben, illetve közeli hölgyvendégeit fogadta teára, ahogy arra az asztalkán lévő teáskészlet is utal.

ahogy azt is, hogy a múlt század elején élő tehetős váradi polgárok nagy becsben tartották a technika vívmányait – amit az úr szobájában lévő telefon is bizonyít. Akárcsak a hálószoba melletti fürdőszoba, melyben vezetékes víz biztosította a tisztálkodási lehetőséget, és a korabeli berendezésnek a bidé is része volt.

A fürdőszobába, illetve a ház legintimebb részének számító hálószobába nem léphet be a látogató, pedig nem kis élmény lenne közelről is megszemlélni a felújított neorokokó hálószobabútort, mely a többi bútordarabtól, dísztárgytól eltérően a ház eredeti berendezéséhez tartozott. És a komódon „kiállított” csipkegallérokat, a szekrény tartalmát, mely a korabeli hölgyek díszes öltözékének számos darabját rejtette.

A gyermek álma

A felújított Darvas-ház legkülönlegesebb terme kétségtelenül a gyerekszoba, melyet a többi helyiségtől eltérően nem korabeli bútorokkal, dísztárgyakkal, hanem a modern technika segítségével tettek élővé a muzeológusok.

színvonalas videomapping segítségével követhetjük a nyári kutyasétáltatást és egyéb kerti kalandokat, az év ajándékozással együtt járó ünnepi alkalmait, amikor ólomkatona, hintaló kandikált ki a csomagolásától megfosztott ajándékdobozból, labda, dob került a karácsonyfa alá.

A tulajdonosokon kívül külön birodalma volt a házban a szolgálónak is, aki az úrnő ruhatárát is karbantartotta. Szobájában kisebb varróműhely is működött, ahol az olykor házhoz hívatott varrónő is elvégezhette a kisebb igazításokat. A szolgáló fő tartózkodási helye azonban a konyha volt, melyben a kor igényeinek megfelelően szintén volt vezetékes víz. A Darvas-ház ezen része is megőrizte eredeti jellegét, a korabeli padló és bútorzat mellett fémkályha és rézedények, ’20–30-as évekbeli kávés- és teásdobozok, receptes könyvek, füzetek biztosítják a korhű hangulatot.

A váradi szecesszió kiemelkedő alkotásának tartott épület időszakos kiállításoknak is helyet biztosít: jelenleg a Bukaresti Parfümmúzeum tárlata látható benne, amely az illatkultusz kialakulását és történetét ismerteti, illetve a szecessziós női öltözéket, annak nagy műértéssel készített darabjait mutatja be.