Időutazás a nagyváradi polgárság bensőséges világába a restaurált szecessziós múzeumban

Miközben belvárosi palotái egyre-másra nyerik vissza eredeti kinézetüket, és régi hírnevét is kezdi visszaszerezni, az idén turisztikai célponttá avanzsált Nagyváradon kevés jel utal arra, hogy milyen lehetett az élet a város fénykorában. Száz évvel ezelőtt, amikor tehetős polgárai felépítették szemet gyönyörködtető szecessziós palotáikat, és a gazdasági és kulturális központtá fejlődött várost Budapesttel egy lapon emlegették. Ezt a hiányt igyekszik pótolni – sikeresen – a többéves restaurálási folyamaton átesett szecessziós múzeum, a nemrég újranyílt Darvas-ház, mely

részletekbe menően mutatja be a tehetős nagyváradi polgárság életét, és annak bensőséges világába, otthonába is betekintést enged.

A kívül-belül nagy gonddal és szakértelemmel felújított Rimanóczy (Iosif Vulcan) utcai épületben a járványügyi szabályoknak megfelelően védőmaszkos személyzet fogad, a belépő felnőtteknek tíz, gyerekeknek és nyugdíjasoknak öt lejbe kerül, tájékoztatnak.

A sétához táblagépet is biztosítanak, mely háttér-információkat nyújt a látottakhoz, ezért nem kell külön fizetni – a személyazonossági a biztosíték –, és meglepő módon a román mellett angolul és magyarul is tud. Mégpedig helyesen, állapítjuk meg, és elégedettséggel konstatáljuk, hogy az önkormányzat által működtetett múzeum hibátlan magyar feliratozással tiszteleg a ház egykori magyar zsidó tulajdonosai előtt. (A magyar fordítás Tavaszi Hajnal munkája; a ház motívumairól szóló résznél az utolsó civil lakónak, Simon Judit újságírónak, színikritikusnak a neve szerepel fordítóként).

A séta a földszinti hallban kezdődik, ahol vendégeiket fogadták a tehetős polgárok – tudjuk meg a táblagép révén, mely a ház valamennyi helyisége kapcsán ismerteti a kor szokásait.

Ez nemcsak szemet gyönyörködtető ólomüvegablakait, -ajtóit nyerte vissza a kolozsvári Egri István üvegművész munkájának köszönhetően, de díszes berendezéssel is gazdagodott.

És egy favágókat ábrázoló falfestménnyel, eredetileg is volt ilyen dísze a Darvas-háznak, de a restaurálás során nem sikerült a nyomára bukkanni, szakértők szerint az új másolat nem ér a nyomába.

Hasonló festmény fogad az emeleti előtérben is, amelyről a ház főlakosztályának szobái nyílnak. Minket az üvegházba vezető ólomüveg ajtó varázsol el a legjobban, így gondolkodás nélkül arra vesszük az irányt. A télikertet a növények mellett szecessziós tárgyak díszítik, berendezésekor a legapróbb részletekre is figyeltek, állapítjuk meg, nemcsak az asztalok, székek, hanem a madárkalitka és a virágkaspók is a kort jellemző stílusban készültek,

a hintaszékben pedig egyiptomi szobrocska emlékeztet arra, hogy a szecesszió művelői nagy tisztelői voltak az antik művészeteknek.

Hasonló szobrokra a ház többi termében is felfigyelünk.

Az üvegházból egyetlen lépéssel kint vagyunk a tágas udvar fölé nyíló teraszon, melyet szintén eredeti állapotába állítottak vissza a restaurálás során, így a Vágó fivérek által megálmodott díszítés is visszakerült a falra, melyre a házhoz utólag hozzátoldott részek lebontásakor bukkantak a szakemberek. Ide lift is vezet, ugyanis a múzeum akadálymentesített, tolószékkel is látogatható. Jó időben hosszabb ideig is megéri elidőzni az erkélyen, gyönyörű kilátás nyílik a Sebes-Körösre és a szemközti neológ zsinagógára.

Az előtérbe visszatérve, belépünk a ház lakóinak vendégfogadásra alkalmas, illetve a látogatók elől elzárt élettereibe, mi a ház urának dolgozószobájával kezdünk. Ilyet minden tehetős nagyváradi polgár fenntartott magának otthonában még akkor is, ha üzleti és munkaügyeit nagyrészt a hivatalban vagy vállalatánál intézte. A helyiség nemcsak munkára, hanem kikapcsolódásra is szolgált, itt fogadta üzlettársait, akikkel egy-egy pohár ital és jó szivar társaságában eldiskurált a gazdasági helyzet alakulásáról, a kedvező üzleti lehetőségekről.

A szoba legkülönlegesebb berendezési tárgya kétségkívül a pipatórium, derítjük ki a rajta szereplő feliratból, az állványos asztalka ugyanis arra szolgált, hogy a ház ura vagy vendége kiszolgálja magát az ezen tárolt különféle pipákból, dohányokból.

Melyekből a korabeli üveges szekrénybe is jutott, ahol noteszei és zsebórái mellett kedvenc olvasmányait tartotta a tulajdonos, a váradi múzeum könyvszekrényébe többek között a Révai Nagylexikon kötetei kerültek. A dolgozószoba vendégfogadó jellegére utal a helyiség közepén álló korabeli sakkasztal is, ahol egy parti erejéig jól el lehetett ütni az időt, míg meg nem kondult az ebédidőt jelző falióra.

A szomszédos helyiség, melyre közvetlen bejárat, széles tolóajtó nyílik, ugyanis az ebédlő – a háziak étkezései mellett vendégfogadásra is szolgált. A két termet a tolóajtó révén össze is lehetett nyitni nagyobb vendégsereg fogadásakor, így míg a férfiak a szivarok fölött tanácskoztak, a ház úrnője és női vendégei az ablak melletti zongora köré ültek le meghallgatni az éppen divatos zeneműveket.

A helyiség a családi étkezések helyszíne is volt, erre a két díszes tálalószekrény és rakománya is emlékeztet. Mai szemmel nézve kicsit megdöbbentő, hogy száz évvel ezelőtt mennyi kellék tartozott egy úri család étkezéséhez. A díszes ebédlő- és teáskészleteket, süteményes- és italostálcákat külön e célra készült szekrényben tárolták, akárcsak a sokdarabos evőeszközkészleteket, melyek darabjait más-más fiókban tartották.

A tálalószekrény tartalmához, az ezüst evőeszközökhöz, kristálypoharakhoz és porcelán étkészletekhez méltóan díszes volt. Indák, virágok díszítették az üvegvázákat, ezüst tárcákat, kancsókat és süteménytartókat is.

A múzeumi tárlónak is beillő tárolószekrények mellett a szoba dísze volt a Bécsből hozatott zongora is, akárcsak a falra felaggatott festmények, melyek között váradi festők alkotásait is felfedeztük.

Az ebédlőnél bensőségesebb hangulat fogad a kis szalonban, ahol a ház úrnője tartózkodott napközben, illetve közeli hölgyvendégeit fogadta teára, ahogy arra az asztalkán lévő teáskészlet is utal.

A pamlag mellett gramofon jelzi, hogy ez a helyiség is a zenehallgatás helyszíne volt,

ahogy azt is, hogy a múlt század elején élő tehetős váradi polgárok nagy becsben tartották a technika vívmányait – amit az úr szobájában lévő telefon is bizonyít. Akárcsak a hálószoba melletti fürdőszoba, melyben vezetékes víz biztosította a tisztálkodási lehetőséget, és a korabeli berendezésnek a bidé is része volt.

A fürdőszobába, illetve a ház legintimebb részének számító hálószobába nem léphet be a látogató, pedig nem kis élmény lenne közelről is megszemlélni a felújított neorokokó hálószobabútort, mely a többi bútordarabtól, dísztárgytól eltérően a ház eredeti berendezéséhez tartozott. És a komódon „kiállított” csipkegallérokat, a szekrény tartalmát, mely a korabeli hölgyek díszes öltözékének számos darabját rejtette.

A felújított Darvas-ház legkülönlegesebb terme kétségtelenül a gyerekszoba, melyet a többi helyiségtől eltérően nem korabeli bútorokkal, dísztárgyakkal, hanem a modern technika segítségével tettek élővé a muzeológusok.

A kivetítők segítségével a falakon a korabeli gyerekek álmai elevenednek meg,

színvonalas videomapping segítségével követhetjük a nyári kutyasétáltatást és egyéb kerti kalandokat, az év ajándékozással együtt járó ünnepi alkalmait, amikor ólomkatona, hintaló kandikált ki a csomagolásától megfosztott ajándékdobozból, labda, dob került a karácsonyfa alá.

A tulajdonosokon kívül külön birodalma volt a házban a szolgálónak is, aki az úrnő ruhatárát is karbantartotta. Szobájában kisebb varróműhely is működött, ahol az olykor házhoz hívatott varrónő is elvégezhette a kisebb igazításokat. A szolgáló fő tartózkodási helye azonban a konyha volt, melyben a kor igényeinek megfelelően szintén volt vezetékes víz. A Darvas-ház ezen része is megőrizte eredeti jellegét, a korabeli padló és bútorzat mellett fémkályha és rézedények, ’20–30-as évekbeli kávés- és teásdobozok, receptes könyvek, füzetek biztosítják a korhű hangulatot.

Az emeleti lakosztály mellett a muzeológusok külön termet szenteket a Darvas-ház történetének és a Vágó-fivérek munkásságának is, a kis helyiségben nemcsak a restaurálási folyamatba engednek betekintést, hanem az eredeti mozaik- és üvegdíszek felújításra már nem alkalmas részeit is kiállították.

A földszintre visszatérve háromnyelvű pannók ismertetik a ház építtetőinek történetét, az építésénél használt szecessziós motívumokat, ezek jelentését.

Az állandó gyűjtemény létrehozói az egykori Nagyvárad gazdasági életébe is betekintést engednek azáltal, hogy a korabeli hirdetéseket, reklámokat, cégjelzéseket is megmutatják – eredeti formájukban, magyar nyelven.

A váradi szecesszió kiemelkedő alkotásának tartott épület időszakos kiállításoknak is helyet biztosít: jelenleg a Bukaresti Parfümmúzeum tárlata látható benne, amely az illatkultusz kialakulását és történetét ismerteti, illetve a szecessziós női öltözéket, annak nagy műértéssel készített darabjait mutatja be.

Az ország egyetlen szecessziós múzeumaként a Darvas-ház részletgazdag kiállítási anyaga valóságos időutazást biztosít látogatói számára a város történelmének azon időszakába, amikor Nagyvárad nem csak rohamosan fejlődő gazdasági központ, de a kultúra, a jó ízlés, a haladó szellemű szecessziós művészet fellegvára is volt.

Kézzelfoghatóvá vált a váradi aranykor – megnyitotta kapuit az ország egyetlen szecessziós múzeuma

Nagyvárad aranykorába enged betekintést a csütörtökön megnyílt Darvas-ház. Az ország első szecessziós múzeuma nemcsak az adott kor építészeti és lakberendezési stílusát mutatja be, hanem a múlt század elején élt módos polgárok mindennapi életét is.