A Balassi Intézet pályázatai alapján például három éven át a nagyon fiatal korosztály identitásának alakítása végett (az elemistáktól a középiskolásokig) a lokálpatriotizmus és a helyismeret elmélyítésére, valamint az egyetemes magyar kultúra megismertetésére intenzív foglalkozásokat szerveztünk: a városnéző séták mellett közös zenei, irodalmi és képzőművészeti foglalkozásokat, beszélgetéseket.

– Miként lehetett lemérni ezeknek a foglalkozásoknak a hatását?

– Leginkább talán azokon a kéréseken, szervezhetnénk-e a felnőttek számára is hasonló találkozásokat, sokan ugyanis más vidékekről kerültek a városba, és szeretnék hiteles forrásokból megismerni mostani lakóhelyüket. Másik akciósorozatunk célrétege az egyetemisták, akikkel közel négy éve, a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti tanszékével közösen tehetséggondozó programokat szervezünk. A vizuális művészetek terén tevékenykedőknek nagy lehetőséget nyújtanak a különböző kiállítások, melyeken újabban a fiatal alkotók művei is megvásárolhatók, a befolyó összeg egy része pedig a pályázati pénzeknek mintegy kiegészítéseképpen több lehetőséget kínál az induló művészek számára. Ez az akciósorozat társszervezői hozzáállást igényel, a közös elképzelésnek és megvalósításnak a meglévőnél még jobban össze kellene kötnie az egyesületünket a tanszékekkel és a különböző egyházakkal.

– Az említett interaktív akciók mellett melyek azok a kulturális területek, amelyek szervezéskor előnyt élveznek?

– Mindenekelőtt talán a film, mivel a különböző műfajokkal minden korosztályt megszólíthatunk, sőt a román közönség is szívesen eljön egy-egy érdekes vetítésre. Kapcsolatban állunk különböző filmes műhelyekkel, bekapcsolódtunk filmfesztiválok vérkeringésébe, és örömmel mondom, hogy egyre népszerűbbek a filmes eseményeink. De a közönség a meghívott színházi produkcióinkat is nagyon kedveli, ami nem is csoda, hisz a Némethy Szilágyi Norbert vezette Borostyán Produkciós Irodával közösen igyekszünk mind tartalmi, mind előadói szempontból értékes rendezvényeket meghívni. Zömében egyszemélyes vagy kis létszámú előadásokat hívunk, mivel nálunk egy telt házas est körülbelül háromszáz embert jelent.

Nagyváradon a jelenleg tapasztalható kulturális árhullám egy ideig talán még fönntartható-táplálható lesz, de félő, hogy aztán a túlfújt léggömbhöz hasonlóan szétpukkan. Időbe telik a rétegkultúrák egymástól elhatárolása, ugyanakkor bizonyos szempontok szerint közelítése is, és az évek óta szűnni nem akaró, egyre bosszantóbb egymásra szervezési gyakorlat gátolja a normalizálódó kulturális életet.

– Mit szeretne megvalósítani a jövőben a művelődési céh?

– Nagyon jó volna egy korszerű galéria, hisz szerintem szégyen, hogy a nem is olyan régen még három működő kiállítóteremből mára egy sem maradt Nagyváradon. A kamarazenekedvelők számára jó volna kamarateremben szervezni koncerteket, illetve szeretném, ha könnyebben tudnánk célzottan meghívni művészeket a magyar kultúra hetének eseményeire. Legutóbb kedden este volt rendezvényünk, az Ady-születésnap alkalmából megzenésített versek hangzottak el. A költemények megzenésítése különösen divatos volt a 20. század elején, Ady verseit is mondhatni a megjelenésükkel egy időben zenésítették meg. Legismertebbek a Reinitz Béla dalai, de Bartók és Kodály is írt zenét Ady-versekhez. A Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében tartott előadáson Gergely Erna és Lászlóffy Réka adtak elő Reintz, Kodály, Kardos István, Molnár Antal és Horusitzky Zoltán műveiből nagy sikerrel.