Azt eddig is lehetett tudni, hogy a francia Riviéra legnagyobb kulturális eseménye, az évfordulós fesztivál a háború jegyében, hatását érezve zajlik majd, de meglepetésvendégről nem volt szó. A fesztivál vezetősége úgy döntött, nem kíván orosz delegációt fogadni, és nem szeretné, ha az orosz kormányhoz köthető bármilyen hivatalos személyek, újságírók megjelennének a filmszemlén.

A tiltás a kormánykritikus orosz művészekre nem vonatkozik, így lehetséges, hogy Kirill Szerebrennyikov Csajkovszkij felesége című filmjével veszi kezdetét szerdán a hivatalos versenyprogram.

így nem túlzás azt mondani, hogy a megnyitót csak a kiváltságosak nézhették végig a Lumière színház (egyébként meglepően kényelmetlen) székeiből, melyekből úgy 2300 van. A többi fesztiválozó (és nem csak) a fesztiválpalota előtti kivetítőn kísérhette végig a beszédeket – bár jellemzően inkább valamelyik kellemes vendéglőben vacsoráztak vagy egy zártkörű partin iszogattak.

Hagyomány és külcsín

A megnyitót egyébként rengeteg előkészület előzte meg, amelyeket volt alkalmam megszemlélni: hétfőn késő este, éjjel még szerelték a kordonokat, amelyek elválasztják a belépővel rendelkezőket az „átlagemberektől”, illetve a mindenre is jó belépővel rendelkezőket a „sima” belépősöktől. Arrébb tettek néhány cserepes pálmát, igazgatták az akkor még a portól is fóliával védett vörös szőnyeget. A Croisette üzletei szintén készültek, a Chanel, a Dolce Gabbana, az Yves Saint Laurent márkák kirakatait egy este alatt alakították át „fesztiválosra”.

Na nem mintha nem élne meg valószínűleg a rengeteg turistából, mint az Azúrpart többi városa, de Cannes 75 év alatt elköteleződött: még a csatornafedőkön is a fesztivál logója, az aranypálma van.

Meg egyébként is, a cannes-i fesztivál a tiszteletreméltó hagyományon, a filmtörténeti jelentőségen túl a külcsínről szól.

Arról is beszélt, hogy épp az ilyen alkalmak, helyek nagyszerű lehetőségek, hogy világ problémáira tereljék a figyelmet. Kiemelte, hogy 75 éve, 1939-ben a cannes-i fesztivál éppen a fasizmus elleni küzdelem szándékából jött létre, és most is igyekszik ehhez igazodni, mivel a film egy érzelmi fegyver, amely segít a közöny ellen harcolni.

A Bucsában megölteket, valamint Mariupol ostromát felemlegetve szólította fel a filmeseket, hogy ne hallgassanak ezekről, szerinte a győzelemhez a hetedik művészetre is szükség van. Hangsúlyozta, hogy a mariupoli színház, ahol több száz civil életét vesztette, nem sokban különbözött attól a teremtől, ahol ez a megnyitó zajlik. Az elnök ugyanakkor a Robert Duval megformálta karakter szavait idézte az Apokalipszis most című filmből, hogy a háború borzalmait érzékeltesse.

Bár tény: a fesztiválpalota előtt ekkor már nem volt tömeg – az csak a sztárok bevonulása alatt szokott lenni. A többség vacsorázott, lesétált a tengerparti szabadtéri moziba az esti vetítésre, vagy csak élvezte Cannes csillogását.