Dallal búcsúzott Koltai a Filmtettfeszt közönségétől

2013. október 06., 18:33

„Kész csoda volt, hogy egy vidéki színház színészeként lehetőséget kaptam leforgatni a Sose halunk meg! című filmet” – mondta a 20 esztendővel ezelőtt bemutatott, azóta is töretlen népszerűségű film alkotója, Koltai Róbert a Kolozsvári Filmtett Fesztiválon tartott vetítést követően a Gzőzelem (Victoria) moziban.

 

 A magyar filmekre, filmművészetre összpontosító seregszemlét idén egyébként hét erdélyi és partiumi városban, így Kolozsváron, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is megszervezték.

A Gergely Zsuzsa rádiós újságíró által moderált közönségtalálkozón az idei fesztivál díszvendége elmondta: tizenéves korában vállfaárus nagybátyja valóban elvitte egy, a filmbélihez hasonló körútra, igaz az életrajzi ihletésű alkotás egyes részleteiben eltér a valós eseményektől. A forgatókönyv megírásában Nógrádi Gábor író volt segítségére. A cselekmény egyébként érezhetően 1957-58 körül játszódik, ez a filmben felcsendülő régi slágerekből is érzékelhető, de abból is, hogy a hatóságokkal ujjat húzó főhőst megverik. A közönségből érkező kérdésre, miszetrint nagybátyját valóban megverték-e a rendőrők, Koltai humorosan annyit mondott: „megverhették volna”.

Amint a rendező visszamelékezet, nagybátyja a valóságban „hatalmas ember” volt, legalább egy fejjel magasabb, mint ő, így az elején nem is gondolt arra, hogy ő formálja meg a vásznon, csak egy kis szerepet szánt magának. Simó Sándor rendező, az alkotás pruducere azonban meggyőzte, hogy maga játssza el Gyuszit, a főhőst. Az alkotást egyébként hivatalos magyar díjakkal nem jutalmazták, amint Koltai fogalmazott, minden elismerést a közönségtől kapott, igaz, 1994-ben a Sose halunk meg! képviselte Magyarországot a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarért folyó versenyben Los Angelesben. Az is kiderült, hogy a Magyar Művészeti Akadémia által legjobbnak tartott 53 magyar film közé az alkotás nem került be, de Koltai szerint már létezik egy mozgalom, amelynek célja, hogy az 54. a Sose halunk meg! legyen.

„Az emberi dolgok érdekelnek a filmjeimben. A Sose halunk meg! kapcsán jöttem rá, hogy ez az én igazi műfajom: sokat nevettetni, miközben a néző szíve is belefacsarodik a történetbe” – fogalmazott a rendező. Gergely Zsuzsa kitért arra is, hogy a külföldi kritikusok gyakran JiříMenzelhez hasonlítják Koltait. Ennek kapcsán a színész-rendező elmesélte, hogy jó barátok a cseh filmrendezővel, és majdnem meg is kapta az egyik főbb szerepet az Őfelsége pincére voltam című Hrabal-adaptációjában, de az utolsó pillanatban a producerek kijelentették, hogy nem játszhatja „ismeretlen külföldi” a szerepet. Az is szóba került, hogy a Sose halunk meg! egyik fő motívuma, a lóverseny sem volt idegen Koltaitól, aki „nagyon megszenvedett”, amíg leküzdötte játékszenvedélyét. A forgatás közben egyébként a rendező sokat rögtönzött. Kitért arra is, hogy az elmúlt húsz esztendőben a stáb tagjai közül sokan elhunytak, elsőként a filmben a tánctanár szerepét megformáló Csákányi László, aki már a forgatás idején súlyos beteg volt, az éjszakai felvételek szüneteiben azonban mégis ő tartotta a lelket a stáb tagjaiban. „A forgatókönyvben eredetileg az szerepelt, hogy Gyuszi alszik, amíg az idős tánctanár az ifjú főhőst próbálja okítani, csak a forgatás közben jutott eszembe, hogy mi lenne, ha járnék egy utolsó táncot Csákányi bácsival” – emlékezett vidssza meghatottan Koltai Róbert. A rendező a közönségtalálkozó végén búcsúképpen kíséret nélkül énekelt el egy dalt a film alapján készült musicalből.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat