Pénteken a Kovászna megyei Csoma-napok közönsége is megtekinthette a filmet, a rendezvénysorozatot párhuzamos helyszíneken, Kovásznán és Csomakőrösön szervezte meg a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület.

Kanalas Éva a Krónika megkeresésére elmondta, a budapesti díszbemutatón moldvai csángó asszonyok is jelen voltak, valamint Nyisztor Tinka etnográfus, Harangozó Imre néprajzkutató. A filmben szereplő felvételeket 2008-ban készítette Kanalas Éva, a néprajzi gyűjtőmunka helyszíne Pusztina, Bogdánfalva, Lujzikalagor, Lészped, Kostelek, Kelgyest, valamint Szabófalva volt, ahol a „sziszegős nyelvjárás utolsó pillanatait is megörökíthette”.

„A filmben szereplő moldvai csángó asszonyok közül sajnos a legtöbben nem élnek már. Az egyik megszólaló azonban hál’ istennek ott lehetett a budapesti díszbemutatón” – mondta Kanalas Éva.

Kanalas Éva már az 1990-es évek elején elkezdte a kutatómunkát a moldvai csángóknál. Kifejtette, 2008 után is gyűjtött, majd 2014-ben is, amikor például egy lujzikalagori halottasháznál vett fel egy temetési szertartást, azt, ahogy „Szent Mihály lovát” készítették .

Kihalófélben az archaikus népi örökség

„Gyűjtőmunkám során, amikor vissza-visszatértem a moldvai csángókhoz, azt érzékeltem, hogy lassan már csak az öregek ismerik ezeket az archaikus népi imádságokat. Bár a fiatalok egy része részt vesz a „visszatanítási” folyamatban, amelynek keretében megtanítják őket magyarul, az archaikus népi kincset sajnos nem fogják elsajátítani. Hála istennek, sokan törekszenek arra, hogy magyarul megtanítsák a csángó ifjakat, de ők jó esetben is csak magyarul fognak tudni kommunikálni, a népi kincseket, saját falujuk jellegzetes nyelvét már nem viszik tovább” – mondta el Kanalas Éva.

„Találkoztam olyan csángó gyerekekkel, akikkel angolul beszélgettem, pedig részesei voltak a magyar nyelvtanítási programnak. Ez nem föltétlenül jellemző, persze” – fejtette ki Kanalas Éva. Arra is kitért, hogy azt tapasztalja, vannak, akik kötődnek az anyaországhoz, azonban a moldvai csángók ötvenes korosztályának gyermekei közül sokan már nem tanulják meg elődeik nyelvét. A fiatal felnőttek közül sokan kimentek Olaszországba, külföldre, az ő gyerekeik biztosan nem fognak már magyarul beszélni.

„Kék szem, zöld szem, fekete szem megigézte”

Pénteki imádságokat, Szent Antal imádságát, Szent Borbála imádságát, Újhold-köszöntőt, bubarengetőt, jóslást kukoricaszemekből, énekeket is felsorakoztat a film.

„Áldott vagy te az asszonyállatok között…” – Nyici néni Pusztinában így mondta el a szentolvasót, mely változat még a középkorból maradt ránk. Aneta, aki mert nekem magyarul imádkozni, így imádkozott: „megzsengítének a mennyországban szent harangokat, Kálvária hedzsre kidzsűlének a szent andzsalok” – nyilatkozza a rendező a film ismertetőjében.

A Krónikának azt is elmondta, az alkotás bemutatja az úgynevezett „igézettől való vízvetést is”. „Parazsat vetnek a vízbe, hogy mondjuk elmúljon valakinek a fejfájása – ez nekem használt. A bájolás egyébként varázslást jelent, a kimondott szó, imádság erejével, azokkal a szavakkal, amiket az elődeiktől tanultak, rengeteg fajta ilyen imádságot mondanak” – mutatott rá Kanalas Éva.

Idézte, hogy miként mondják a csángó asszonyok: „kék szem, zöld szem, fekete szem, megigézte, vigasztaló Szentlélek Úristen, vigasztald meg XY-t”, és persze ezeknek megvan a maga ceremóniája.

„Úristen, magyarul beszél, de nem értem!”

Arról, hogy az átlag magyarországi nézők értik-e a filmben elhangzó csángó nyelvű szöveget, a rendező elmondta, azt a visszajelzést kapta, hogy feliratozni kellene, de felmerül a kérdés: milyen nyelvre? „Nagyon érdekes, hogy van, aki érti a szöveget, de sokan egyáltalán nem, vagy esetleg egy-egy szót. A fő dilemmám az volt, hogy nem akarom irodalmi magyar nyelvre feliratozni, hiszen éppen az az értéke, hogy nem az a nyelv. Ugyanakkor vannak olyan megszólalók is a filmben, akik már csak a nevüket tudják elmondani, meg az alapszavakat magyarul” – mondta Kanalas Éva.

„A filmmel fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy van nekünk egy ilyen nyelvünk, ami még él. Például Szabófalvának segíthetne az, ha kimennének valakik, hogy rögzítsék a még élő nyelvet, azokat a formulákat, amik csak az élő beszédben hallhatóak. Mert ez eltűnőfélben van, már csak az idősek beszélik” – mondta Kanalas Éva. Az alkotó Csángó bájolás című filmjének vágója Felföldi Zsolt. Kanalas Éva 2018–2021 között a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának alkotójaként folytatta a gyűjtőmunkát. Ez a harmadik dokumentumfilmje, korábbi filmjei: Ősi hangok Ázsia szívéből (2008), Adigzsi, a Tuva Sámán (2018). 

A budapesti díszbemutatót, a kovásznai és kolozsvári vetítéseket a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta.