Kántor László: azt szoktam mondani, hogy pénzből csinálok filmet, nem pénzért csinálok filmet
Fotó: Facebook/Horváth László
A kolozsvári születésű Kántor László producer, rendező kapta a nemrég zárult 21. Filmtettfeszt Sárga Csikó díját, amelyet azoknak a személyiségeknek ítélnek oda, akik munkásságukkal jelentős mértékben segítik az erdélyi filmesek pályájának alakulását. Kántor Lászlót munkásságáról, filmes tapasztalatairól kérdeztük.
2021. október 24., 19:242021. október 24., 19:24
– Igazi erdélyi értelmiségi családba született, Kántor Lajos irodalomtörténész fiaként, így szinte magától értetődő volt, hogy érdeklődik az irodalom iránt. Voltak is ilyen irányú próbálkozásai, de idővel inkább a fotót, majd a filmet választotta.
– A fényképezés már hatéves koromtól érdekelt. Akkor kaptam nagymamámtól az első gépet, tehát hatéves koromtól kezdve, immár ötven éve fényképezek. Az irodalom elég jól ment, tantárgyversenyeken is indultam, nyertem, de – kissé hülyén hangzik – untam írni, nagyon nehezen vettem rá magam, hogy leüljek.
Így mivel a fényképezés eleve ott volt, akkor úgy döntöttem, hogy inkább abba az irányba megyek el. Meg a színház is beszippantott elég hamar. Játszottam egy kisebb gyerekszerepet Harag Györgynél, és ő megfertőzött a színházzal.
– Dolgozott bábszínészként is. Az csak egy kitérő volt?
– Két évig voltam bábszínész Kovács Ildikó rendező keze alatt, a „nagy csapattal”, Péter Jánossal meg Koblicska Kálmánnal, nagy színészekkel. Tulajdonképpen az véletlen volt, mert annak idején Kovács Ildikó pantomimkört is tartott, és akkor jártam pantomimezni egy ideig, és mivel akkor nem volt állásom, és ott ürült egy hely, odakerültem.
– Visszatérve az előző válaszára: ki akart abból szakadni, hogy ismert személyiség fia, és mindenki emiatt ismeri?
– Nem, ez soha nem zavart. Sőt. Mi nem voltunk elkényeztetett gyerekek az öcsémmel, tehát nem volt a fenekünk alá adva minden. Meg volt adva minden, amit az életben való fejlődéshez meg tudtak adni a szüleink, de nem voltunk egyáltalán elkényeztetve. Ráadásul sportoltunk mind a ketten, én vívtam majdnem tíz évig, versenyszerűen kardoztam, az öcsém pedig vízilabdázott.
– A színjátszás és a fotózás után szép lassan jött – először nem is a film, hanem a tévézés: dolgozott a Román Televízió kolozsvári magyar adásánál, majd a bukarestinél is.
– Igen, és közben nagyon sok nyugat-európai televíziónak készítettem anyagokat, híreket, riportokat, dokumentumfilmeket. Ez az időszak nagyon sokat segített a rutin megszerzésében. A tévé nagyon jó iskola volt, de azt éreztem, hogy nem tudok továbblépni. Ezért is mentem el, és felvételiztem Budapesten az operatőr szakra, és végeztem a rendezői szakot is.
Sokkal több lehetőségem van attól kezdve, hogy idehozok filmeket, addig, hogy kinevelek szakembereket. Én vagyok az egyik azon kevés producerek közül, akik húsz éve felfedezték, hogy a koprodukcióé a jövő. Rengeteg koprodukciót készítettem Németországgal, Ausztriával, Törökországgal, Svédországgal, Franciaországgal stb.
Az egyetemen nagyon jó tanáraim voltak, szerencsém volt. Gazdag Gyulával kezdtem, aki tanárom volt, de ő aztán elment Los Angelesbe, viszont Herskó Jánost hazahívta Svédországból, így ő lett a rendezőtanárom. Ő egy egészen kiváló kvalitású pedagógus volt.
Fotó: Jakab Mónika
– Hogyan lesz valaki producer?
– A producerséghez vagy van érzéked, vagy nincs. A gyártásvezetést és gyártásszervezést lehet tanítani, a producerséget nem, ahhoz túl sok minden kell. Nem elég a pénzhez érteni, a díszletépítéstől a kosztümökig, a helyszínfoglalástól a színészekig át kell látni a filmkészítés minden fázisát.
Én az első pillanattól részt veszek a munkában. Legtöbb filmben dramaturgként, a forgatókönyvírásban is benne vagyok, a forgatásokon szinte végig ott vagyok. Nem rátelepszem a filmre, hanem mint kreatív alkotó segítem a folyamatokat. És nem csak olyan filmet csinálok, ami nekem, Kántor Lacinak tetszik. Például a sci-fi nem az én műfajom magánemberként, de ha megkeresnének egy jó sci-fi forgatókönyvvel, és ha tudnám, hogy arra is van igény, akkor megcsinálnám. Tehát az is vezérel, hogy mint filmkészítő kisiparos lássam benne az értéket vagy lehetőséget.
Kiosztották a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle elismeréseit szombaton a kolozsvári Győzelem moziban. A fesztivál legünnepélyesebb mozzanatának számító esten kihirdették a Filmgalopp győzteseit, valamint átadták a Sárga Csikó és a Fám Erika-díjat.
– Nagyon sok filmben, aminek a producere, rengeteg erdélyi színész vagy erdélyi táj, helyszín tűnik fel. Tudatosan igyekszik Erdélyt is bevinni a magyarországi filmezésbe, az erdélyi színészeknek is lehetőséget adni?
– Tudatosan is, meg tudat alatt is.
Elsőként csináltam egy hatalmas adatbázist erdélyi színészekkel, és kezdtem el erdélyi színészeket foglalkoztatni viszonylag következetesen. És most már egyre több filmben fedezik fel őket. Hál’ istennek, a fiatal rendezők is keresik az új, kevésbé ismert arcokat.
– Produceri munkája mellett is készített dokumentumfilmeket, például Korniss Péterről, Domokos Gézáról, Poszler Györgyről vagy Szabadi Lászlóról. Mennyire fontos a kreatív alkotói munka a producerkedés mellett?
– Nagyon fontos, de a dokumentumfilm anyagilag hálátlan műfaj, kevésbé támogatott. Hál’ istennek most már kicsit jobban, mint régen. A dokumentumfilmből nem lehet megélni, anyagilag semmit nem nyer az ember vele, inkább veszít. Épp ezért én vagyok hálás, hogy ezeket csinálhattam, amikor tévéztem. Nemcsak Magyarországon, hanem egy csomó nyugat-európai témán dolgozhattam.
– Két ciklusban is volt az Európai Filmakadémia igazgatótanácsának tagja. Hogy bírta az effajta bürokratikus világot?
– Egyszer Gentben tartattunk egy előadást koprodukciókról. Ott volt az Eurimages (az Európa Tanács kulturális alapja, amellyel az európai filmes koprodukciók gyártását, forgalmazását és digitalizálását támogatja – szerk. megj.) akkori elnöke és az európai médiabizottság elnöke. Én ott, mindenki előtt kérdeztem meg őket, hogy miért nem lehet azt megcsinálni, hogy ne százhúsz oldalas pályázatokat adjunk be, aminek háromnegyede hazugság – ezt mind tudjuk, mert egyszerűen nem lehet anélkül érvényes pályázatot beadni –, hanem csak harmincoldalast, és abba írjuk az igazságot. Az erdőket is megkímélnénk.
A bürokráciát most is utálom, de meg kell csinálni, meg kell írni a pályázatokat.
Erdélyi származású filmes, Kántor László producer kapja idén a Filmtettfeszt Sárga Csikó Díját – közölte honlapján az erdélyi filmes szemle szervezőcsapata.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan hadserege című kiállítás Marosvásárhelyre érkezik: május 7-től a Kultúrpalotában lesz látható, ez lesz a városban az idei legimpozánsabb nemzetközi kiállítás.
Május 8-11. között szervezik meg a 10. Csíkszeredai Könyvvásárt, melyen 50 kiadó mutatja be az olvasóknak legfrissebb kínálatát – közölték csütörtökön a szervezők.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.
Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.
szóljon hozzá!