„Gúzsba kötve táncol” a műfordító, munkáját nem tudja helyettesíteni a mesterséges intelligencia

Immár tizennegyedik alkalommal szervezte meg a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Humántudományok Tanszéke a Gúzsba kötve táncolni elnevezésű műfordítói versenyt, amelynek végső, személyes részvételű szakasza a múlt hétvégén zajlott.

A Kosztolányi Dezső megfogalmazását – miszerint „műfordítani annyi, mint gúzsba kötötten táncolni” – címéül választó vetélkedőnek Lajos Katalin már a kezdetektől, 14 éve a szervezője, így rálátása van arra, hogy miként alakult és alakul a középiskolásoknak a műfordításhoz való viszonya.

Magyarról románra, románról magyarra, angolról magyarra és magyarról angolra lehet fordítani kortárs irodalmi műveket a verseny keretében. Mint elmondta, idén megdöntötte a korábbi évek rekordját a jelentkezők száma: 173 középiskolás vállalkozott arra, hogy kipróbálja magát műfordításban.

Hiánypótló a műfordítói verseny Erdélyben

„Az oktatáson, képzésen túl az egyetemeknek az is a feladata, hogy következő hallgatói nemzedékeket toborozzanak, ennek az egyik formája, hogy középiskolások számára szervezünk versenyt. Olyan vetélkedőt próbáltunk kitalálni, ami az irodalommal, nyelvekkel kapcsolatos. Egészen jól működik, és úgy látjuk, hogy hiánypótló, van rá igény” – fejtette ki az egyetemi oktató. Hozzátette, sokan visszajeleztek az elmúlt évek során, hogy kimondottan örvendenek annak, hogy szépirodalmi szövegekkel és műfordítással foglalkoznak egy ilyen kezdeményezés keretében.

A műfordítás, irodalmi szövegek átültetése egy másik nyelvre nem szerepel az iskolai oktatásban, ahol esetleg a nyelvtanulást, nyelvtudást elősegítő fordítási gyakorlatok szerepelnek – de az nem műfordítás, és ott nem az irodalmi művek fordítása a cél.

„Itt kipróbálhatják a diákok a »gúzsba kötve táncolást», és ez persze sok mindent elmond a nyelvtudásukról is, de az elsődleges cél nem a nyelvtudás mérése, hanem a fordítói készségek, kreativitás felmérése, a fordítói problémák kreatív megoldását ösztönözzük, és ezen szempontok alapján rangsoroljuk a beérkező fordításokat” – mutatott rá Lajos Katalin. A versenynek az is lehet egyébként a járulékos pozitív hozadéka, hogy ösztönzi az erdélyi fordítói utánpótlást. „Aki középiskolás korában belekóstol a műfordítói munkába és megtetszik neki, az foglalkozhat majd ezzel a későbbiekben is. A verseny alkalmat nyújt egy olyan első találkozásra a műfordítással, ami később gyümölcsöző lehet” – fogalmazott az egyetemi oktató.

Internetes előválogatás, személyes részvételű döntő

Az idei versenyre is szerte Erdélyből jelentkeztek 11. és 12. osztályosok: Csíkszeredából, Udvarhelyről, Kovásznáról, Segesvárról, Marosvásárhelyről, Szászrégenből, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról, Brassóból. De a korábbi években Kolozsvárról, Nagyváradról, Temesvárról, Bukarestből, Kézdivásárhelyről, Nagyszalontáról, Barótról is kapcsolódtak be résztvevők. Idén és tavaly Magyarországról is jelentkezett egy-egy diák, bár őket nem célozta a verseny, de nem is zárta ki.

A mostani diákgenerációk, de a korábbiak is már szinte óvodás koruktól ismerősen mozognak az angol nyelv világában, az internet minden csatornáján találkoznak vele kiskoruktól, majdhogynem angolul gondolkoznak, így értelemszerűen a fordítói versenyben is előnyben részesítik az angol-magyar és magyar-angol fordításokat a román-magyar és magyar-románnal szemben.

Ez az idei számokból is kitűnik: angol-magyar fordításra 99-en jelentkeztek, magyar-angolra több mint 60, és csak huszonvalahány gyerek jelentkezett a magyar-román, valamint a román-magyar irányú fordításra. Legkevesebben magyarról románra akarnak fordítani, legtöbben pedig angolról magyarra. A versenynek van egy válogató, internetes szakasza, a döntőt pedig személyes részvétellel tartják. Az előválogatás abból áll, hogy a jelentkezők otthon fordítják le a szövegeket, majd beküldik, a döntő pedig a csíkszeredai helyszínen zajlik, személyes részvétellel.

Új kihívásokat jelentenek a fejlett gépi fordító alkalmazások

Általános jelenség, hogy az internetes fordítói programok egyre fejlettebbek, emiatt – akárcsak a minden kérdést megválaszoló mesterséges intelligencia – egyre nagyobb kihívások elé állítják az oktatásban a követelményrendszerek megalkotóit, hiszen a fordítói program vagy a mesterséges intelligencia egy kattintással megoldhat feladatokat. Lajos Katalin rámutatott, úgy tapasztalják, hogy ez a jelenség begyűrűzik a műfordítói versenybe is, hiszen egyre jobb fordítói programok érhetőek el a világhálón, így az ottani megoldások is egyre jobbak lesznek, ezzel párhuzamosan egyre nehezebb olyan feladatot találni, amiben nem tudnak segíteni a mesterséges eszközök.

„Idén szembesültünk először azzal, hogy nehéz megmondani, vajon egy műfordítás önálló munka-e, vagy pedig a fordítói program eredménye.

Önmagában nincsen baj azzal, hogy a fordító forrásokat és segédeszközöket használ, hiszen minden fordító ezt teszi, de az nem mindegy, hogy az illető foglalkozik-e a szöveggel, elmélyül-e benne, gondolkozik-e rajta, cizellálja-e azt, egyéni döntéseket hoz-e, vagy pedig csak betáplálja a programba, ami aztán lefordítja” – fejtette ki az egyetemi oktató. Azt is elmondta, sajnos ilyen is történt idén.

Az egyik zsűritag így vette észre, hogy fordítói programmal készült az előválogatásra a munka: volt egy kilógó szó a szövegben, ami nem illett oda,

megnézte az online szótárakban, de ott nem szerepelt jelentésként, megnézte Google-fordítóval, ott sem jött ki, és akkor a Deeple fordítóprogramba táplálta be a szöveget, és ott pontosan úgy szerepelt, szóról-szóra, mint ahogy a diák beadta.

„Az értékelésen azt is elmondtuk, hogy töprengünk, miként lehetne a jövőben megszervezni a versenyt, mert a gépi fordítók elérhetősége ellehetetleníti, hogy méltányos legyen a verseny első szakasza is. Mostanig nem volt ez gond, de idénre bizony azzá vált” – mondta a szervező. Arra is kitért, mindez csak a verseny előválogató szakaszán okozhat gondot, hiszen a döntőt úgy tartják, hogy zárt teremben írnak, az okostelefonokat beteszik egy dobozba a diákok, és papírlapú szótárakat használhatnak csak.

Felvetésünkre, hogy mivel a műfordítás összetett tevékenység, a gépek, fordítói programok pedig soha nem fogják tudni elvégezni annak kreativitást igénylő részét, Lajos Katalin azt mondta, meglátása szerint a mesterséges intelligencia nem fogja tudni helyettesíteni a műfordító munkáját.

„Pont azokon a pontokon ismertük fel a diákok munkáján, hogy mesterséges eszközök segítettek, ahol szükség lett volna az emberi felülbírálatra, kreativitásra. Bármilyen jó egy fordítói program, a műfordítás alkotói részét nem tudja jól megoldani: szükség van újraolvasásra, javításra, mérlegelésre. A frazeológiai egységekre nem biztos, hogy jól megtalálja a célnyelvben a megfelelőt – hiszen a művészi szövegek fordítása nem annyira könnyen megvalósítható, mint mondjuk egy műszaki vagy sajtónyelvi szövegé” – mutatott rá Lajos Katalin. A jelentkezők több kategóriában is kipróbálhatták magukat, volt, aki két, volt aki három kategóriában is küldött be fordításokat.

A diákok olyan kortárs irodalmi szövegeket kapnak, amelyeknek még nincsen műfordítása, rövidprózai alkotásokról van szó, hogy minél inkább egy teljes művet lehessen fordítani.

Idén Nagy Koppány Zsolt Példamondatok című tárcakötetének egyik darabját, a Céges angol oktatás című szöveget választották fordításra románra és angolra is, román nyelvű szövegként Simona Goșu Singuri című novelláját kapták fordítani, angol szövegként pedig Liza Lange Apples and Trees című írását. „Arra is törekszünk, hogy tematikailag közel álljanak a diákokhoz a kiválasztott művek, az ő korosztályuk lehetséges problémáiról szóljanak, ismerjenek magukra, érezzék sajátjuknak a bennük megfogalmazott kérdéseket” – mondta el az egyetemi oktató. A döntőn első három helyezést elért diák külön jutalma, hogy ha a Sapientia alapszakjaira szeretne jelentkezni, automatikusan felvételt nyer. Az egyetemnek vannak már alapképzéses, sőt mesterszakot végzett hallgatói is, akikkel először a fordítói versenyen találkoztak az oktatók.

Magyar könyveket díjazott a Román Írószövetség, legjobb műfordításért járó elismerés az Erdély-trilógiáért

Marius Tabacu kolozsvári műfordító kapta a Román Írószövetségtől a 2019-es év legjobb műfordításnak járó díját a Bánffy Miklós Erdély-trilógiájáért.

Középpontban a műfordítások, eddig ismeretlen Lászlóffy Aladár-regényt is bemutatnak az Ünnepi Könyvhéten

Magyar szerzők románra fordított műveire, valamint eddig ismeretlen Lászlóffy Aladár-regény bemutatására is összpontosít a 8. kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amely négy napon keresztül várja május 10. és 13. közöttt az érdeklődőket.