„A gyerekeim avattak gyerekkönyvíróvá” – Zágoni Balázs kolozsvári író kicsiknek szóló írásairól, ifjúsági regényeiről

A gyerek- és ifjúsági regények után felnőttek számára is írna könyvet Zágoni Balázs •  Fotó: Mészáros Péter

A gyerek- és ifjúsági regények után felnőttek számára is írna könyvet Zágoni Balázs

Fotó: Mészáros Péter

Bár még nem volt erdélyi bemutatója, a sajtóból és közösségi médiából már tudható, hogy megjelent Zágoni Balázs kolozsvári író, filmes szakember legújabb könyve, a Karácsonyi kitérő a budapesti Móra könyvkiadó gondozásában. Ennek apropóján faggattuk gyerekkönyveiről és nagy sikerű ifjúsági regényeiről.

Tóth Gödri Iringó

2021. december 13., 14:072021. december 13., 14:07

– Írócsaládból származol, édesapád, Zágoni Attila és édesanyád, Zágoni Olga is író. Gondoltad valaha, hogy te is írással fogsz foglalkozni, vagy gyerekként, kamaszként teljesen más álmaid, terveid voltak?

– Általános iskolásként szerettem volna író vagy drámaíró lenni. Írtam is két rövid színdarabot, amikor ötödikes-hatodikos voltam, amit akkor elő is adott az osztályom. Nem tudom, hogy nekik mekkora élmény volt, de nekem nagy, mert azt láttam, hogy az a valami, ami az én fejemben megszületett, az színpadon előadható. Egy osztálytársnőmnek az apukája, egy rendező, segített színpadra vinni a darabot, így azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor egy szakember kezébe kerül a szövegem. Ő akkor azt mondta, hogy filmszerűen írok. Ezt megjegyeztem, és ettől kezdve inkább a film érdekelt, filmmel foglalkoztam, abban próbáltam jobban elmélyedni. Aztán a gyerekeim avattak később gyerekkönyvíróvá: miután apa lettem, azután lettem gyerekkönyvíró is.

– Hogyan találja meg az ember azt a „hangot”, amivel a gyerekekhez szóljon?

– Nálunk ez konkrétan úgy történt, hogy Barni fiam, amikor olyan 2–3 éves volt, azt mondta: Apa, mondjál rólam mesét! Olvastunk addig is, de azt kérte, hogy szóljon konkrétan róla, így kitaláltam meséket, amiknek többnyire köze volt az aznapi kalandjainkhoz. Egy alkalommal az egyik mesét hallotta egy közeli ismerősünk, a Kis Tükör református folyóirat gyerekrovatának szerkesztője, és azt javasolta, hogy ez az írás jelenjen meg a lapban. És akkor kettő-három megjelent. Ezután átfordult a dolog, azaz előbb megírtam a meséket, és csak azután olvastam fel Barninak.

Idézet
A többi már történelem: felhívott a Koinónia Kiadó akkori igazgatója, Visky András, és azt mondta, hogy ha tudok írni 25 ilyen mesét, akkor abból lesz egy meséskönyv. És bár akkor még nem tudtam, hogy tudok-e, de gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nagyon szerettem volna egy saját kötetet.

Két évvel később – 2005-ben – megjelent a Barni könyve. Így lettem első kötetes gyerekíró. Utána ezt még három Barni-könyv követte, majd a Kincses Képeskönyvek, amik inkább ismeretterjesztők, valamint egy fikciós várostörténeti mesekönyv, a Kolozsvári mesék – ebből egy bábszíndarab is lett a kolozsvári bábszínházban. Amíg a gyerekeink kamaszok nem lettek, körülbelül ennyi volt.

– A Kincses Képeskönyvek megszületésekor tudatosan fogalmazódott meg benned, hogy gyerekeknek szeretnél várostörténeti könyveket írni?

– Azt hiszem, hogy az ember sokszor a benne lakó gyereknek akar írni. Persze amikor egy kisgyerek van a „közelben”, egy picit más helyzet, hiszen az ember tényleg konkrétan bepillantást nyerhet egy néhány éves gyermek gondolkodásmódjába, érzelemvilágába, és ez egy rendkívüli dolog.

Idézet
Ezenkívül bennünk is lakik egy gyermek, és azt gondolom, hogy például a Kincses Képeskönyveket nem csináltuk volna meg, ha valaki más kitalálta volna gyerekkorunkban.

Egyébként volt egy előképük: egy olyan sorozat, amely idealizált városokat, pontosabban várostípusokat mutatott be (például mediterrán város, egy Hanza-város) fekete-fehér rajzokkal illusztrálva. Nekünk Jánosi Andrea illusztrátorral elég hamar megvolt az ötletünk, hogy az általunk bemutatott városok valós városok, a mi városaink legyenek, éspedig színesben.

Idézet
A munkafolyamat közben végig azt tartottam szem előtt, hogy egy 10–12 éves gyerek – ennél nem kisebb, de ennél akár jóval nagyobb is lehet – mit ért meg ebből, mit fog fel, mi lehet érdekes számára, hogy mi az, amit elmondanék neki erről a városról.

Andrea pedig úgy rajzol, hogy egy jóval kisebb is bele tud feledkezni, élvezni tudja azt, és egy szülő, nagyszülő, pedagógus pedig tolmácsolni tudja a szöveget feléjük.

– 2018-ban megjelent az első ifjúsági regényed, A Gömb, amit aztán követett az Odaát. A gyerekkönyvektől az ifjúsági regényhez értél? Hogyan zajlott le a váltás, szintlépés?

– Itt megint csak a gyerekeim a „tettesek”, mert kamaszok lettek. Én meg szerettem volna valami olyat írni, ami nekik még érdekes lehet – hiszen kinőttek a gyerekkönyveimből. Már régóta foglalkoztatott egy regény, így 2013-ban, tehát öt évvel a megjelenés előtt, elkezdtem írni. Körülbelül fél év alatt megvolt A Gömb első változata, aztán még elég sokat csiszoltam, odaadtam embereknek, kikértem a véleményüket, még dolgoztam rajta, majd elkezdtem kiadót keresni.

Idézet
Az addigi könyveim vagy a Koinóniánál vagy a Projectographnál jelentek meg Kolozsváron, de tudtam, hogy ehhez szeretnék egy olyan kiadót keresni, amelyik kimondottan ifjúsági könyvekben erős, és lehetőleg magyarországi. Ki akartam próbálni magam a nagy magyar könyvpiacon.

És akkor én is szépen vártam: odaadtam egy kiadónak, válaszoltak, hogy elolvassák, aztán fél évig nem olvasták el. Akkor odaadtam egy másik kiadónak, azt mondták, hogy elolvassák, és egy évig nem olvasták el. Ez a második kiadó a Móra volt. Egy év után írtak, hogy jaj, bocsánat, de rengeteg kéziratuk van, és ha most várok egy kicsit, akkor tényleg, de tényleg elolvassák. És 48 órán belül tényleg jött a válasz, hogy kell nekik. Innentől ez egy nagyon jó történet lett, Dóka Péter lett a szerkesztőm, aki azóta már a kiadó főszerkesztője, és megjelent a könyv, és nyert egy pár díjat is.

•  Fotó: Móra Könyvkiadó Galéria

Fotó: Móra Könyvkiadó

– Milyen élmény egy magyarországi kiadóval dolgozni? Melyek ennek az előnyei?

– A Móránál az volt az élményem, hogy gyakorlatilag családtagként kezeltek – a recepcióstól kezdve a marketingesen át a szerkesztőkig és az igazgatóig mindenki –, nagyon-nagyon pozitív élmény volt az elejétől kezdve. Ami az előnyöket illeti, ez érdekes, ugyanis például a Karácsonyi kitérőnek nem volt erdélyi bemutatója. Annyi történt mindössze, hogy egy magyarországi lapban megjelent egy interjú erről velem, illetve egy magyarországi tiniblogger megosztotta a közösségi médiában. És mégis, mintha hamarabb értesülnének Erdélyben, az erdélyi sajtó is arról, hogy van ez a könyv, mint egy erdélyi kiadvány esetében.

Idézet
Sokkal nehezebb egy erdélyi kiadónak áttörni, bekerülni a magyarországi köztudatba, jelen lenni a médiában. Onnan ide viszont nagyon gyorsan eljut a hír, az is, ami alapvetően itteni hír.

– Te most együtt dolgozol a Móra Könyvkiadóval. Ezt úgy kell elképzelni, hogy most már bármit odaadsz nekik, azt elolvassák, és esélyes a megjelenésre? Vagy konkrétan fel is kérnek munkákra?

– A válasz mindkettőre igen. Most egy olyan szerződésünk van, hogy egyrészt én, amikor új ötletem van, akkor őket keresem meg először, ők pedig ezt prioritásként kezelik, gyorsan elolvassák és válaszolnak. Illetve kértek fel közös meséskötetbe írni, illetve a Már tudok olvasni sorozathoz egy önálló kis meséskönyv megírására. Ez nem azt jelenti, hogy csakis kizárólag velük dolgozom. Például megkeresett a Pagony kiadó, hogy írjak egy történelmi ifjúsági regényt, a már futó Abszolúttöri sorozatukba, és mivel a téma nagyon érdekelt, elvállaltam. Úgyhogy igen, van felkérés, bőven van munka a következő évekre, ráadásul most az MMA művészeti ösztöndíja is lehetővé teszi, hogy erre koncentrálhassak.

– Mit kell tudni az új könyvedről, a Karácsonyi kitérőről? Milyen korosztályt céloz meg?

– Amint írja rajta, ez egy kilencéveseknél nagyobbaknak szóló könyv. Én azt az alcímet adtam neki, hogy családi kisregény.

Idézet
Egy öttagú család ünnepi „küzdelmeit” meséli el, akik egy tökéletes karácsonyt szeretnének, és eléggé rá is görcsölnek erre, mindenképp meg akarják előzni az előző években történt kiborulásokat.

Egy ideig úgy tűnik, hogy a mese erről fog szólni, de egy adott ponton megjelenik egy elég furcsa koldus alak a főszereplőnek, Emmának a látómezejében, és ez a történetet egy teljesen más irányba sodorja el. Fontos, hogy ez egy családi kisregény – én adventi olvasmányként tudom leginkább elképzelni.

– Beszéltünk arról, hogy a könyveid a gyerekeid növekedésével alakultak gyerekkönyvekből ifjúsági regényekké. Lehet, hogy most már a felnőtteknek szóló regények következnek?

– Szeretnék felnőtteknek írni. Idén írtam is novellát a Látóba, meg gondolkodom regényen, csak most tele vagyok ifjúsági témákkal, és szívesen is dolgozom rajtuk. Igazából az a csalóka, hogy szinte mindenről lehet írni egy fiatal olvasónak – nem egy kilencpluszosnak, de mondjuk a tizenhárompluszost borzasztó bonyolult dolgok is érdeklik már. Igaz, hogy nincs az az élettapasztalata, mint egy felnőttnek, de nyitottan, nagy igazság-igénnyel néz a világra, és próbálja megérteni azt, ami körülötte történik.

Idézet
Azt gondolom – és ez jelent nekem kihívást –, hogy az élet akár legbonyolultabb dolgairól is, majdnem mindenről lehet kamaszoknak írni.

– Tanítasz is, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Film és Média Intézetének vagy az oktatója. A tanítás is segít valamilyen szinten, hogy a fiatalok gondolkodásmódjához közelebb kerülj?

– Igen. Amikor A Gömböt írtam, még nem tanítottam az egyetemen, tehát abban konkrétan nem, de azért bennem is ez a reménység van. Próbálom befogni mindegyik nemzedék hullámhosszait, megérteni mindegyik „évjárat” sajátos gondolkodását, világlátását.

Idézet
Tanárként az egy rendkívüli lehetőség, hogy minden évben új fiatalokkal lehet beszélgetni, és nem akármilyenekkel, hanem eleve olyanokkal, akik egyetemre, ráadásul egy kreatív szakra jönnek, és érdeklődnek a világ működése iránt.

– A Gömb kapcsán sokat beszélt a szakma, kritika arról, hogy érzik, hogy te filmes közegből jössz, sokan emlegetnek filmes formanyelvet a könyv kapcsán. El tudod képzelni, hogy valaha film készüljön belőle?

– Igen, és egyébként van iránta némi érdeklődés egy rendező és egy producer részéről. Inkább a minisorozat merült fel, de egyébként a filmverzió is lehetséges. Hogyha eljön az ideje, akkor majd lesz. Próbálom nem türelmetlenül várni, de ha lesz, akkor nagyon fogok örülni neki.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. október 28., hétfő

Közép-európai sorskérdéseket feszegető magyar „csodaművet” mutat be a kolozsvári opera

A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében.

Közép-európai sorskérdéseket feszegető magyar „csodaművet” mutat be a kolozsvári opera
2024. október 27., vasárnap

Szakítós vígjáték érkezik a romániai mozikba a Filmtett Egyesület jóvoltából

Cannes-ban díjazott szakítós vígjátékra hívja a romániai moziközönséget a Filmtett Egyesület.

Szakítós vígjáték érkezik a romániai mozikba a Filmtett Egyesület jóvoltából
2024. október 27., vasárnap

Árnyalja a felületes Székelyföld-sztereotípiákat a Budapesten látható, nagyszabású, „életszagú” néprajzi tárlat

Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával nyílt kiállítás.

Árnyalja a felületes Székelyföld-sztereotípiákat a Budapesten látható, nagyszabású, „életszagú” néprajzi tárlat
2024. október 25., péntek

Interferenciák: a rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a színházi fesztiválnak

A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.

Interferenciák: a rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a színházi fesztiválnak
2024. október 23., szerda

Töretlen sikerű, klasszikus operett az Aradi Kamaraszínház műsorán

A víg özvegy című Lehár-operett története elevenedik meg az aradi nagyszínház színpadán.

Töretlen sikerű, klasszikus operett az Aradi Kamaraszínház műsorán
2024. október 23., szerda

Legyél te is műalkotás! – különleges kezdeményezés a temesvári színházban

Különleges felhívást tett közzé a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: a Legyél te is műalkotás! című kezdeményezés a Caravaggio című előadásra is felhívja a figyelmet.

Legyél te is műalkotás! – különleges kezdeményezés a temesvári színházban
2024. október 23., szerda

Fókuszban a kortárs erdélyi élőszavas mesélés

Immár harmadik alkalommal tartják az Erdélyi Népmesemondó Találkozót, az eseményre Háromszéken kerül sor.

Fókuszban a kortárs erdélyi élőszavas mesélés
2024. október 23., szerda

Nagyjátékfilmekkel, Bogyóval és Babócával is várja az érdeklődőket a marosvásárhelyi Alter-Native rövidfilm fesztivál

Rövidfilmek mellett nagyjátékfilmek is szerepelnek a programban 32. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, amelyet november 6. és 10. között tartanak Marosvásárhelyen – közölték a szervezők.

Nagyjátékfilmekkel, Bogyóval és Babócával is várja az érdeklődőket a marosvásárhelyi Alter-Native rövidfilm fesztivál
2024. október 21., hétfő

Nonverbális, minden korosztálynak szóló berlini bábelőadás a Puckban

A berlini Merlin Bábszínház vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínházban.

Nonverbális, minden korosztálynak szóló berlini bábelőadás a Puckban
2024. október 21., hétfő

Héja-nász: Ady és Léda viharos szerelmét végigkísérő leveleket tettek közzé

Ady Endre és Léda digitalizált leveleit is elérhetővé tette a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) az általa üzemeltetett Copia tartalomszolgáltatás felületén – tájékoztatta az intézmény hétfőn az MTI-t.

Héja-nász: Ady és Léda viharos szerelmét végigkísérő leveleket tettek közzé