A millió gyökerű élet kincseiből – Bogdán Zsolt Ady-estje Váradon

Ady Endrét lehet alanyi jogon szeretni vagy nem szeretni, szidni az életmódját, és áradozni a verseiről (és fordítva!), a trónok trónjára ültetni vagy akár eltanácsolni az iskolai programból, de halálának lassan százegy éves évfordulója a bizonyság költészetének halhatatlanságára. Élete utolsó évében, 1918-ban megjelent A halottak élén kötet A megnőtt Élet ciklusának kezdő verse már a címében kimondja: Ifjú szívekben élek. A négyszakaszos vers kezdő és záró strófája félreérthetetlenné teszi hitét és támasztja alá ragyogó érveléssel, hogy költészete jogán már halála előtt örök életű lett: „Ifjú szívekben s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák, / Mert életem millió gyökerű (…) Örök virágzás sorsa már az enyém, / Hiába törnek életemre, / Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, / De virágzás, de Élet és örök.” Ezek a sorok bukkantak fel ismételten, miközben épp az Ady születésnapján, 22-én, pénteken este Bogdán Zsolt kolozsvári színművész újból megtisztelte a váradi verskedvelőket „függök ezen a zord élet-párkányon” című Ady-műsorával. Talán négy éve volt vele először Nagyváradon, de máig feledhetetlen élményt szerzett vele. Adyt sokan szavalták már, de Bogdán Zsolt előadása a költőhöz legméltóbb mércét állította azok elé, akik Adyt akarnak majd szavalni, elmondani, deklamálni, eljátszani. A körülbelül másfél órás összeállításban mesterien kapcsolódtak a legkülönfélébb műfajú szövegek, versek, novella- és publicisztikarészletek, gondolatok irodalmi és magánlevelekből, úgy, hogy az előtt is kirajzolódott a szellemében zseniális, ám fizikumát illetően meggyötört, sokat szenvedő és mindössze negyvenegy évesen elhunyt költő alakja, aki esetleg nem tud róla többet néhány elcsépelt pletykaságnál. És közben Bogdán Zsolt átlényegült Ady Endrévé. Ez a tökéletes azonosulás a kulcsa a több éve bemutatott műsor örök érvényének. Mert például a már idézett költeményt sokan el tudják úgy mondani, hogy a hallgatóság megérti a költői szándékot. Bogdán Zsolt önmagát áldozza fel az Ady-oltáron, a hallgatóság pedig – ha netán nem is tudatosítva – úgy érezheti, hogy a múlt század legelején Váradra került fiatal újságíróval találkozott, aki nagylelkűen megosztotta vele néhány gondolatát. A hajdani nagyurak születésnapjukon pénzt szórtak az uradalmukon élőknek, mi Bogdán Zsolt jóvoltából úgy érezhettük, hogy Ady Endre – mintha csak a jelenlévőknek szánná – a születésnapján szellemi kincseivel ajándékozta meg a közönséget.
Molnár Judit