„A migrációs válság eszkalálódása időszakában megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a fejlett Nyugat az illegális bevándorlók emberi jogait őshonos kisebbségi polgárainak jogainál többre tartja, sőt még a saját keresztény-nemzeti és európai identitását is hajlamos feledni és feladni” – fogalmazott. Elmondta továbbá, hogy Románia és Magyarország uniós tagsága a magyar nemzetet megosztó mesterséges határok megszűnését, illetve átjárhatóságát szentesítette, ezáltal pedig a nemzet határok fölötti újraegyesítése előtt nyitotta meg az utat. Ez a határokon túlra szakadt erdélyi és más – felvidéki, délvidéki és kárpátaljai – magyar közösségek egyéni és kollektív jogai, a kisebbségi magyarok ügye „nemzetköziesítésének” a lehetőségét hozta magával.

„Továbbra is azt a szempontot tarjuk elsődlegesnek, hogy egy ateista állam nyűgét lerázva, a nemzetek Európájában és a Kárpát-medencében mi is európaiak, magyarok és keresztények lehessünk” – fogalmazott Tőkés László. Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőjének 12 éves európai parlamenti munkásságát méltató beszédében „nagy harcosnak” nevezte az EP-képviselőt, aki nem viseli el a diktatúrát. „Azon kevesek közé tartozik, aki felvállalja és hirdeti a kereszténységet, a keresztény etikát és gondolkodásmódot az Európai Parlamentben. Nem mondott le arról a célról sem, hogy az őshonos európai kisebbségeket elismertesse, számukra alapvető jogokat próbáljon biztosítani” – húzta alá Schmitt Pál.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszédében kiemelte, Tőkés László új dimenziót hozott az európai politikába. Mint hangsúlyozta, az erdélyi képviselő egész élete harc az elnyomás ellen. De nem csak az elnyomás alatt, hanem azt követően is harcolt a kisebbségek jogaiért, az egyenjogúság, az emberi jogok érvényesítéséért.  „Őshonos európai kisebbségként jelen lenni, kiállni az emberi jogokért az Európai Parlamentben kihívás. Tőkés László uniós parlamenti mandátumának fő pilléreit a kisebbségek ügye, a kereszténység, a kommunizmus elleni harc, a kultúra védelmének felszínen tartása jelentette a mindezt lenéző, néha agresszív baloldali közegben” – emelte ki Németh Zsolt.