Az Európai Bizottság leköszönő elnöke az egyik legtekintélyesebb londoni politikai elemzőműhely, a Királyi Külügyi Intézet – székháza után közkeletű nevén a Chatham House – hallgatósága előtt tartott hétfői beszédében figyelmeztette Londont arra is, hogy ha Nagy-Britannia otthagyná az Európai Uniót, gyakorlatilag elveszítené befolyását a világpolitikában.

„Még a leggazdagabb, legbüszkébb európai nemzet sem reménykedhet abban, hogy egymaga befolyásolhatja a globalizáció folyamatát, sőt abban sem, hogy akár csupán marginális jelentőségű szereplő maradhat” – hangsúlyozta Barroso.

A brit politikusok részéről gyakran hallható vádakra utalva hozzátette ugyanakkor: ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az Európai Unió megállíthatatlanul egyetlen nagy szuperállammá fejlődne. Ezzel a váddal legutóbb Philip Hammond brit külügyminiszter illette az EU-t.

Hammond a kormányzó brit Konzervatív Párt nemrégiben tartott éves konferenciáján felszólalva kijelentette: „britek milliói szemlélik döbbenettel”, ahogy az EU az egykori Közös Piacból – amelyhez Nagy-Britannia eredetileg csatlakozott – „szuperállami szerepre törekvő” intézménnyé alakul, mind szorosabb integrációt erőltetve, és magához „szippantva” olyan döntési jogköröket, amelyeknek a nemzetállamoknál lenne a megfelelő helyük.

Hétfői beszédében Barroso hangsúlyosan kitért a brit–EU-viszonyrendszer első számú ütközőpontjára, a bevándorlás kérdésére is. Utalva azokra a brit kifogásokra, hogy a szegényebb EU-társállamokból érkezők közül sokan csak a szociális juttatásokat akarják igénybe venni, az Európai Bizottság elnöke kijelentette: a jelenlegi uniós szabályrendszer is lehetővé teszi Nagy-Britannia számára, hogy csak azokat részesítse bizonyos jóléti támogatásokban, akik dolgoznak és társadalombiztosítási járulékot fizetnek.

Barroso alig burkoltan bírálta a brit politika konfrontációs retorikáját is az Európai Unióval és különösen az egyik legfőbb uniós szabadságjoggal, a szabad munkaerőmozgással szemben. Megfogalmazása szerint „illúzió lenne azt hinni, hogy megteremthetők a párbeszéd feltételei olyan hangnemű és tartalmú érveléssel, amely megkérdőjelezi ezt az alapelvet, és megsérti a többi uniós tagországot”.

Barroso szerint „történelmi hiba lenne”, ha Nagy-Britannia ebben a kérdésben még inkább maga ellen fordítaná „természetes szövetségeseit Közép- és Kelet-Európában”, annál is inkább, mivel annak idején London a térség uniós felvételének legerőteljesebb támogatói közé tartozott. A bizottsági elnök felhívta a figyelmet arra, hogy az uniós alapszabályok megváltoztatásához az összes EU-tagország beleegyezése szükséges.

Witold Sobkow, Lengyelország londoni nagykövete a The Guardian című baloldali brit lap hétfői kiadásának nyilatkozva egyenes utalást tett arra, hogy Varsó megvétózna bármiféle olyan kezdeményezést, amely az Európai Unión belüli szabad mozgás korlátozása érdekében célozná az uniós szerződések módosítását.

Ebben az ügyben komoly konfrontáció formálódik London és az EU között, mivel David Cameron brit miniszterelnök az elmúlt hetekben több nyilatkozatában is kijelentette, hogy a brit kormány álláspontja szerint nem lehet feltételek nélküli jognak tekinteni az Európai Unión belüli szabad munkaerőmozgást. Cameron a minap azt mondta, hogy a bevándorlás szigorításának kérdésében nem fogad el nemleges választ Brüsszeltől.

José Manuel Barroso azonban gyakorlatilag már a hétvégén megadta a nemleges választ. A BBC televízió vasárnapi politikai magazinműsorának nyilatkozva kijelentette: az Európai Unióban megvan a készség a brit igények figyelembevételére, de csak abban az esetben, ha ezek nem összeegyeztethetetlenek az általánosan elfogadott uniós alapelvekkel. Hozzátette: az Európai Unión belüli szabad mozgás alapvető jog, amelyet fenn kell tartani, és e jog bármiféle egyoldalú korlátozása ellentétes lenne az uniós jogszabályokkal.

A legutóbbi brit sajtóértesülések szerint London éves kvóta megállapításával korlátozná az EU-társállamokból érkező munkavállalók számát.