Versengés az uniós posztokért

Zavart kelt uniós körökben a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése körüli bizonytalanság. Mindenekelőtt az uniós intézmények élén esedékes változások miatt, mert a szerződés új posztjai befolyásolják az Európai Bizottság (EB) összetételét is. Az EB mandátuma október végén lejár, ám annak láthatóan semmi esélye sincs, hogy november 1-jéig kitisztuljon a kép. Ezért a bizottság ügyvivőként hivatalában marad, és az EU soros elnöke, Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő sem kezdheti meg konzultációit a személyi kérdésekről. Így a jövő heti EU-csúcs bizonyosan nem hozhat személyi döntéseket.

Ki lesz az állandó elnök?

A Lisszaboni Szerződés létrehozza az Európai Tanács állandó elnöki tisztjét – ez annyiban befolyásolja a többi személyi döntést, hogy amely ország az elnököt adja, az nyilván nem kap még egy fajsúlyos posztot. Sokáig úgy tűnt, hogy Tony Blair volt brit kormányfő töltheti be először a két és fél évre szóló tisztséget, ám hiába uniós elkötelezettsége („szenvedélyes európai vagyok” – jelentette ki az Európai Parlamentben), ha országáról ez nem mondható el. Ez pedig sokak szemében szálka.

Az Európai Parlamentben (EP) képviselői kezdeményezésre aláírásgyűjtés indult Blair jelölése ellen, a Benelux országok pedig külön közleményben foglaltak állást személye ellen. Legfőképpen azt ellenzik, hogy egy nem schengeni és az eurót elutasító országból kerüljön ki az integrációt megtestesítő elnök.

Hírek szerint Jan Peter Balkenende holland kormányfő nem utasítaná vissza, ha az EU- csúcs „megkínálná” az Európai Tanács elnökének tisztségével, és felmerült Guy Verhofstadt volt belga kormányfő, az EP liberális frakciója vezetőjének neve is. Részben új tisztség az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Régi annyiban, hogy Javier Solana személyében már most is megjelenik a nemzetközi fórumokon az EU képviselője, szerepet játszik a nemzetközi válságok rendezésében. Újdonság, hogy a főképviselő az Európai Bizottság alelnöke lesz, hazája más biztost nem jelölhet.

Régi-új biztosjelöltek

Több tagállam is meghagyja jelenlegi biztosát, elsőként Portugália döntött. José Manuel Durao Barroso marad ugyanis az EB elnöke. Madrid is elégedett Joaquín Almuniával, bár kérdéses, megőrizheti-e jelenlegi tárcáját (pénzügy, gazdaságpolitika). Helsinki a sikeres bővítési biztost, Olli Rehnt küldi ismét – a finn politikus az APA osztrák hírügynökség szerint érdeklődést mutat a külpolitikai főképviselői poszt iránt.

A belga Karel de Gucht is újrázhat, bár a fejlesztési  és segélyezési tárca helyett inkább energiával vagy kereskedelemmel foglalkozna. Az energetikáért viszont meg kellene küzdenie az egyik legsikeresebb új tagállami biztossal, a lett Andris Piebalgsszal, akit Riga ismét jelöl.

A tárcát kiszemelte magának Maros Sefcovic is, Pozsony nem váltja fel a csak október 1. óta EB-tag oktatási biztost. Luxemburg harmadszor is Viviane Redinget (információs társadalom, média) küldi Brüsszelbe. Litvánia sem váltja fel más jelölttel Algirdas Semetát (költségvetés), aki július óta van a testületben. Szlovénia is ragaszkodik Janez Potocnikhez (tudománypolitika), aki szívesebben váltana gazdasági területre. Tallinn támogatja az észt Siim Kallast (alelnök, adminisztráció).

Sokan távoznak

A távozók között van Günter Verheugen. A szociáldemokrata politikus utódlása tárgya a német koalíciós tárgyalásoknak; Peter Hintze gazdasági államtitkár és Elmar Brok, az EP külpolitikával foglalkozó képviselője neve „forog” a sajtóban, csakúgy, mint a szintén EP-képviselő liberális Silvana Koch-Mehriné. London támogatja Tony Blairt tanácselnöki ambíciójában, és a bizottság tagjának Shriti Vadera egykori minisztert jelölné.

Párizs ugyan cáfolja, hogy Bernard Kouchner külügyminisztert akarná külpolitikai főképviselőnek, de – régi igazság Brüsszelben – nem komoly jelölt az, akinek neve túlságosan korán fölmerül, és nem cáfolja vehemensen. Ringbe szállna Michel Barnier volt biztos is, és felmerült Christine Lagarde gazdasági miniszter neve is, legalábbis, ha neki állhat a pénzügyi tárca. Arra az egykori lengyel privatizációs miniszter is szemet vetett: Varsó Janusz Lewandowskit jelöli.

Távozik a holland liberális Neelie Kroes (versenypolitika), őt Ernst Hirsch Ballin igazságügyi miniszter követheti. Szintén a hazai politikai erőviszonyok megváltozása miatt távozik a svéd Margot Wallström alelnök, követheti őt az Európa-ügyi miniszter, Cecilia Malmström vagy a fejlesztési miniszter Gunilla Carlsson. Prágában még nem dőlt el, hogy marad-e Vladimír Spidla (szociálpolitika), vagy Alexandr Vondra volt kormányfőhelyettes váltja. Meglena Kunevát (fogyasztóvédelem) a bolgárok a jelenlegi külügyminiszterrel, Rumjana Jelevával váltanák fel.

Egyelőre önjelölt a halászati biztos posztjára Joe Borg, mivel hazája, Málta még nem foglalt állást. Róma sem nyilatkozott, hogy posztján hagyja-e Antonio Tajanit (közlekedéspolitika). Maradna Brüsszelben a görög Sztavrosz Dimasz (környezet) is, ám a választásokon győztes szocialisták az egykori biztost, Anna Diamantopoulout küldenék helyette. Cipruson nem zárják ki, hogy Androulla Vassziliou (egészségügy) marad a testületben. Nem fedte még fel kártyáit Dublin, csak annyi bizonyos, hogy távozik Charlie McCreevy (belső piac); sajtójelentések szerint az EP egykori liberális elnöke, Pat Cox követi, de Maire Geoghegan-Quinn volt igazságügyi miniszter neve is felmerült.

Cioloş, az esélytelen

Bukarest a volt mezőgazdasági minisztert, Dacian Cioloşt jelöli, és bár választásával jelezni akarta, hogy igényt tart az agrárpolitikai tárcára, brüsszeli megfigyelők nem sok esélyt adnak arra, hogy Barroso most akarná kompenzálni a románokat azért, mert 2007-ben a legsúlytalanabb, a nyelvi sokszínűség mesterségesen kreált tárcáját juttatta Leonard Orbannak. Mariann Fischer-Boel agrárbiztost Dánia Connie Hedegaard környezetvédelmi miniszterrel vagy Eva Kjer Hansen agrárminiszterrel váltaná fel.