Mégis lesz EU–Amerika-csúcs

Némileg csökkenti mindazonáltal a lelkesedést, hogy az értekezletre az ugyanott ugyanakkor rendezendő NATO-csúcstalálkozó margóján kerül sor, nem pedig teljesen elkülönített megbeszélést tartanak. Tavasszal az EU-ban megütközést keltett, hogy más elfoglaltságokra hivatkozva Obama lemondta a május 24–25-én Madridban tervezett kétoldalú csúcstalálkozót.

Az akkori döntés hátterében sokak szerint az bújt meg, hogy Washington elégedetlen volt a frissen életbe lépett uniós reformszerződés intézményes következményeivel, amelyek tovább bonyolították az EU felépítését, és amelyek miatt a külső felek számára még nehezebben átlátható, hogy ki is a tárgyaló- és együttműködő partnerük az Unióban. Amerikából nézve kevesebb értelme lehetett egy csúcstalálkozónak a soros féléves elnökséget betöltő országban, miközben az Uniónak volt már egyszemélyi elnöke, a Lisszaboni Szerződés bevezetésével kinevezett Herman Van Rompuy. Az okok között emlegették azt is, hogy az előző, tavaly novemberi washingtoni kétoldalú csúcstalálkozóra kevés érdemi témát tudtak „összegereblyézni”, és Obama nem kívánt részt venni egy újabb, kevés tartalommal bíró megbeszélésen.

Feléledt ugyanakkor egy olyan aggodalom is, hogy az Egyesült Államok Európa rovására más – elsősorban ázsiai és dél-amerikai – partnerekkel kívánja erősíteni kapcsolatait a jövőben. Ilyen jelzések érkeztek már a lemondott madridi csúcs előtt (például a tavaly decemberi koppenhágai klíma-csúcstalálkozón), de azóta is, például a júniusi torontói G20-csúcsértekezleten, ahol Obama hét ázsiai partner mellett csak egy európai vezetővel, David Cameron brit miniszterelnökkel találkozott. Van Rompuy, az EU állam- és kormányfői tanácsának állandó elnöke fel is vetette, hogy az EU-vezetőknek is meg kell vitatniuk, az Unió hogyan terjeszthetné ki viszonyát nagy stratégiai partnereivel.

Washingtonban többször vitába szálltak a kétoldalú kapcsolatok lazulását felemlegető kommentárokkal. A madridi afférnál a Fehér Ház rámutatott például, hogy Obama tavaly hatszor járt Európában, és az idén ténylegesen lefoglalják országának belső ügyei. A most kiadott közlemény azt is aláhúzta, hogy „Európa az Egyesült Államok legerősebb partnere a biztonság és a gazdasági virágzás előmozdításában a világon”. Idén az elnök csak egyszer látogatott az öreg kontinensre: áprilisban Prágában írta alá a leszerelési szerződést Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel, és ugyanott találkozott a közép- és kelet-európai országok egy részének vezetőivel.

Az EU a rendszeres kétoldalú csúcstalálkozókkal stratégiai partnereinek kiemelt kezelését szeretné bizonyítani, ugyanakkor Brüsszelben már hallani olyan hangokat, hogy kezd túlságosan sok lenni a megkülönböztetett ország, ami egyes partnerekben csökkentheti a kiemeltség érzését.
A lisszaboni NATO-tanácskozás után, november 20-án tartandó EU–amerikai csúcson Obama, illetve Van Rompuy és José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke vesz részt. A tanácskozás homlokterében a gazdaság, elsősorban a pénzügyi válságból való kilábalás koordinálása és a kereskedelem áll, de tárgyalnak majd olyan kérdésekről is, mint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a globális klímaváltozás. A témával foglalkozó EU-közlemény szerint a transzatlanti kapcsolat „mélységében és szélességében egyedülálló”, „létfontosságú a jólét világszintű előmozdításához”. Az EU és az Egyesült Államok 1990 óta rendez rendszeres csúcstalálkozókat.