Megalakult a Duna menti országok médiahálózata

Az újonnan létrehozott hálózat megalapításához a régió 14 országának médiaszervezetei járultak hozzá – köztük a Krónika is –, a projekt kezdeményezője a Vajdasági Rádió és Televízió, amely a jövőben központja is lesz a hálózatnak.

A DaMe célkitűzései közt szerepel, hogy erősítse az együttműködést és a kölcsönös tájékoztatást a régió médiumai között, és bemutassa a Duna menti országok művelődési és kulturális értékeit és örökségét. A kezdeményezés szorosan illeszkedik a Duna-stratégiához, amely a jövő évi magyar uniós elnökség egyik központi eleme lehet – tájékoztatott Bodzsoni István televíziós szakember, az újvidéki Sodalitas Alapítvány elnöke, aki a konferencián a dunai médiahálózat megálmodójaként köszöntötte a több mint 300 résztvevőt.

Bojan Pajtics vajdasági kormányfő szerint a médiahálózat céljai és feladatai közé kell tartoznia a kölcsönös megértésnek és bizalomerősítésnek is a közép-európai államok többségi és kisebbségi nemzetei között. „Fel kell számolnunk a megosztottság utolsó jeleit is a térségben” – fogalmazott a vajdasági politikus.

A konferencián elfogadott nyilatkozat szerint a médiahálózat keretében biztosítják a napi hírcserét, melyek egy közös, hírügynökségi rendszerben működő adatbázis létrehozását követően válnak elérhetővé. Minden tag saját információival töltené fel a rendszert, cserében pedig felhasználhatja az összes többi résztvevő anyagait. Ugyanakkor a rádió- és tv-műsorok és egyéb médiatartalmak csererendszerének kialakítása is szerepel a célkitűzések közt, ennek részleteiről a későbbiekben születik döntés.

A rendszer a Duna menti régióban beszélt nyelveken működne, a közös kommunikációs nyelv az angol lesz, a fordítást pedig az anyagot biztosító orgánumok biztosítják.  A hálózatban az anyagok alapvetően díjmentesen használhatók. Minden tagnak joga van ahhoz, hogy felhasználja a hálózat állományát képező anyagokat, tiszteletben tartva az esetleges korlátozásokat.

A konferencia záróakkordjaként a hálózat alapítói egy közös nyilatkozatot fogadtak el, valamint megszavazták az irányító tanács tagjait és annak vezetőit.  A testületbe a Duna menti országok médiumai 1-1 főt delegálnak, Romániát Demeter András István, a Román Közszolgálati Rádió vezetője képviseli.

Interjú Bodzsoni Istvánnal, a Duna Médiahálózat megálmodójával

– A mai médiavilágban szinte valamennyi szerkesztőség interneten is elérhetővé teszi az általa elkészített anyagokat. Milyen többletet adhat egy ilyen médiaháló ahhoz képest, hogy a netről lehalászhatjuk egymás cikkeit.
– A mi célunk az, hogy egy olyan szolgáltatást nyújtsunk, amely lehetővé teszi, hogy a már ma működő televíziós, rádiós vagy írott sajtóintézmények minél gazdagabb tartalmat tudjanak felkínálni.

– A tanácskozáson is látszott, hogy az információcserének nyelvi akadályai vannak. Hogyan lehet ezeket áthidalni? Hogyan tudja egy erdélyi magyar szerkesztőség hasznosítani például valamely bolgár vagy szlovák szerkesztőség által közprédára tett anyagot?
– Az információkat eredeti nyelven tesszük fel a hálózatra, de mellékeljük az angol fordítást is. Elvben minden anyag hozzáférhető lesz mindenki számára, hiszen angol nyelvről ki-ki vissza tudja fordítani a saját nyelvére.

– Az angol fordítás mellékelése viszont meglehetősen nagy többletmunkát jelent a társult szerkesztőségeknek. Megéri majd nekik lefordítani a cikkeiket?
– Van, amikor megéri, és van, amikor nem. Erre gondolva hozzuk létre a központi szerkesztőséget, amelyben lesz egy olyan szolgálat, amelyik a le nem fordított anyagokat ülteti át angol nyelvre.

– Elsősorban a hírek továbbítására találták ki a rendszert? Vagy más televíziós, rádiós produkciók, esetleg írott sajtóbeli riportok is felkerülhetnek a kínálatába?
– Minden tartalmat szívesen látunk a rendszerben. Nemcsak híreket, hanem háttéranyagokat, dokumentumfilmeket, rádiós produkciókat, írott anyagokat. Abban különbözünk a létező rendszerektől, hogy nálunk ugyanazok az intézmények nyújtják a szolgáltatást, amelyek egyben a felhasználók is.

– Ha ez beindul, bezárhatnak a hírügynökségek?
– A hírügynökségek elsősorban a piaci értékű hírekre összpontosítanak. Mi arra a szintre pályázunk, amely jelenleg nincs a kínálatukban.

– Kik lesznek az első számú haszonélvezői a médiahálózatnak?
– Talán a kis médiaintézmények, amelyek nem képesek megvásárolni, és önerőből legyártani olyan tartalmakat, amelyek szükségesek a funkciójuk ellátásához. A nagy rendszereket is haszonélvezőknek látom, mert sok olyan információhoz jutnak, amelyet jelenleg nincs honnan megszerezniük. Részben azért, mert nem tudnak olyan sok tudósítót foglalkoztatni, részben mert nem tudják, hogy milyen lehetőségek rejlenek a kisebb közösségekben. Egy példát mondok: amikor a Duna Tévénél dolgoztam, a szerkesztő számára sokkal könnyebb volt leemelni a Reuters hírügynökség Amerikáról szóló hírét, mint egy csíkszeredai vagy szabadkai hírt. Az amerikai információt ugyanis tálcán kínálta a hírügynökség, a csíkszeredai vagy akár az ulmi hírért meg kellett dolgozni. Ezekről a régiókról alig lehet hallani, pedig nem biztos, hogy anynyira érdektelenek.

– A Duna menti országok köre meglehetősen heterogén. Miért kellett így meghatározni a csoportot?
– A Duna stratégiában érdekelt országok körét az Európai Bizottság döntötte el Brüsszelben. Mi az általa megjelölt 14 országra gondoltunk, hiszen uniós segítség nélkül ez a rendszer nem működtethető.