Elemzők a Fidesz választási győzelméről

Bakk Miklós szerint a közvélemény-kutatások és az elemzők előrejelzéseinek megfelelő eredmény született az országgyűlési választások második fordulójában, vagyis cseppet sem meglepő a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt kétharmados többsége. A politológus úgy véli, bizonyosnak tekinthető, hogy a Magyar Szocialista Párt elkerülhette volna szinte megsemmisítő, az elmúlt húsz évben példa nélküli vereségét, ha a Gyurcsány Ferenc kormányfő, pártelnök lemondása utáni válság idején elfogadta volna az előrehozott választásokat.

„A Fidesz példa nélküli, Európában is szokatlan mértékű győzelmet aratott. Egypárti kormányt alakíthat – e tekintetben a KDNP részvétele nem tekinthető koalíciós féknek –, aminek előnye egyrészt az, hogy a kormányzás nagyon stabil lehet, másrészt pedig hogy a gyors döntéseket nem akadályozzák a lassú pártközi egyeztetések. Kétségtelen, hogy a Fidesz felelőssége is nagyobb így, azonban a lehetőség is rendkívüli, amivel élve alapvető változásokat érhet el” – nyilatkozta kérdésünkre a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője. Hozzátette: a magyar demokrácia konszenzusos jellegének most ideiglenesen háttérbe kell szorulnia a változások érdekében, már csak azért is, mert az elmúlt időszak bebizonyította, hogy a magyar pártok nem igazán alkalmasak a konszenzusépítésre, azaz elfecsérelték ennek lehetőségeit.

Giró-Szász András budapesti politikai elemző lapunknak úgy kommentálta az anyaországi választások eredményét, hogy hosszú idő után áttörés következett be a magyar társadalomban, különösen a második fordulóban pedig nem ideológiai és pártkötődés-alapon történt a voksolás. A Századvég Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a szocialisták nem tudták aktivizálni választóikat a második fordulóra, nem tudták megemelni a tétet, a kétharmaddal való riogatással képtelenek voltak urnák elé vinni szavazóikat. „Sőt bizonyos szempontból részben maguk a szocialista választók is azt gondolták, hogy a jövendőbeli kormányzat eldőlt, és minél nagyobb felhatalmazást kell neki adni ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjon nyúlni megoldandó és megjavítandó dolgokhoz.

Ebből fakadóan szinte kontraproduktívként hatott rájuk az a típusú MSZP-kommunikáció, amely a kétharmadtól való félelemre épített. Eközben a Fidesz az első fordulóhoz hasonlóan hozni tudta a maga mozgósítását, ebből adódóan simán bebiztosította magának a kétharmados többséget” – állapította meg Giró-Szász. Úgy véli, döntéshozatali képességét tekintve a következő kormány mozgástere nagyon tág, azonban a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai helyzetet tekintve túlságosan szűk, ebből szerinte az következik, hogy nagyon gyorsan és hatékonyan kell cselekednie.

„A következő parlament és kormány alapvetően közjogi, szimbolikus és jó értelemben vett protekcionalista gazdaság- és társadalompolitikát elősegítő területeken fog új törvényeket hozni, és fogja ezeket következetesen végrehajtani” – prognosztizált a politológus, aki szerint ezeknek a területeknek a szerves részét képezi majd az új nemzetpolitika is.

Kétségtelenül változások lesznek a nemzetpolitikában és a magyar–magyar kapcsolatokban Bakk Miklós szerint is: egyrészt az új kormány határozottabban fog lépni egyes nemzetpolitikai és a határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyekben, másrészt ezt a kérdést egy erősebb közép-európai együttműködésbe próbálja meg elhelyezni. A politológus úgy véli: két alapvető tényező lesz meghatározó a Fidesz és az erdélyi plurális magyar politikai mezőny viszonyát illetően, ahol az RMDSZ mellett az EMNT és az MPP is tényező kíván lenni a Fidesz-szel szemben.

„Egyrészt az, hogy mind a Fidesz, mind az RMDSZ kormánypárt. Bármennyire rossz is közöttük a viszony, a Fidesznek kétségtelenül reálpolitikai módon kell viszonyulnia az RMDSZ-hez, mint romániai kormánypárthoz. Másrészt viszont az EMNT-nek és az MPP-nek tulajdonított kitüntetett szerep, affinitás is megjelenik a Fidesz erdélyi kapcsolatrendszerében, amit a Fidesz szempontjából az nehezít meg, hogy az EMNT és az MPP között nagyon erős konfliktusos viszony alakult ki az utóbbi időben” – válaszolta kérdésünkre az elemző. Felhívta a figyelmet, hogy a nemzetpolitikát az eddigi bejelentések szerint Semjén Zsolt KDNP-elnök irányítja majd, azonban kétségtelen, hogy Orbán Viktor hozza meg a legfontosabb döntéseket, már csak azért is, mert kialakult kapcsolatai vannak a meghatározó erdélyi magyar vezetőkkel.

Bakk Miklós szerint e tekintetben érdekes lesz, hogy milyen feladatmegosztási koreográfia alakul ki Orbán és Semjén között. A három ellenzéki magyar párt jövőjét firtató kérdésünkre az egyetemi tanár úgy vélte: a következő időszakban az lesz igazán izgalmas, hogy miként alakul a magyar pártpolitika baloldali pólusa, mivel kétségtelenül lesz egyfajta verseny a balközép újradefiniálásáért. „A nagy vereség egyik logikus következményeként az MSZP névként eltűnik, de nem világos, hogy ki újítja majd meg az új nevű pártot. Az új, kicsinnyé vált frakcióban ugyanis jobbára a régi nevek tűnnek domináns szereplőknek. Ebben talán a Lendvai Ildikó lemondásával együtt bejelentett pártkongresszus hozhat döntést májusban” – vázolta a szocialisták perspektíváit Bakk Miklós.

Szerinte az MSZP mellett a Lehet Más a Politika is igényt tarthat a baloldal megújítójának szerepére, főleg, ha az MSZP ebben kudarcot vall. Hozzátette: a Jobbik, úgy tűnik, elérte teljesítőképességének felső határát, és ezen a szinten csak úgy tudja stabilizálni magát, ha folyamatosan támadja a Fideszt és a kormányt. Ami azt jelenti, hogy a magyar politika jobboldali térfelén európai típusú szerkezet alakul ki a középjobb és a radikális vagy szélsőjobb pártok közötti élesebb demarkációs vonallal. „Végül a Fidesznek magának is szembe kell néznie azzal, hogy tudja-e stabilizálni a mostani nagy frakcióját. Távlatilag ugyanis nem kizárt, hogy a Fideszen belül is kialakul egy euroszkeptikusabb konzervatív csoport, amelynek új pártalapítási ambíciói támadhatnak” – vélekedett kérdésünkre a politológus.