Az önrendelkezés a közjót szolgálja

– Hol tart ma Katalónia a függetlenségért folytatott küzdelmében?

– Január 23-án a katalán tartományi parlament szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, megtéve ezzel az első komoly lépést a függetlenségi népszavazás felé. Ebben leszögeztük, hogy az önrendelkezési folyamat szigorúan a demokratikus szabályok szerint fog végbemenni. A spanyol központi kormány illegálisnak tekinti a tervezett függetlenségi népszavazást, és nyilván Madridtól függ, hogy megtarthatjuk-e a referendumot, melynek eredményével bebizonyíthatnánk Madridnak, hogy mit is akarunk. Reményeink szerint júliusban már dönteni tudunk a referendum pontos időpontjáról is. Számolnunk kell azzal is, hogy a spanyol kormány nem bólint rá a referendum megszervezésére, ebben az esetben az az opció is felmerült, hogy a népszavazást mégis megtartjuk.

– Katalóniában – akár a Székelyföldön – akadnak olyanok is, akik félnek az esetleges elszakadás gazdasági következményeitől. Az autonómiát zsigerből ellenző politikusok Romániában rendszerint azt hangoztatják, hogy a Székelyföld autonóm tartományként életképtelen lenne,  az elszakadáspártiak viszont azt tartják, az önrendelkezés az egyetlen megoldás arra, hogy a régió kilábaljon a gazdasági válságból és fejlődjék.

– Igen, ezt Madrid is gyakran hangoztatja, a mi esetünkben azonban épp az ellenkezője igaz. Ne felejtsük el, hogy Katalónia Spanyolország leggazdagabb része, GDP-jének 8 százalékát ugyanakkor be kell fizetnie a központi költségvetésbe. A 7,6 millió lakosú Katalónia évente 16 milliárd eurót fizet be a központi költségvetésbe – többet, mint például Bajorország, a 12 milliós német tartomány –, az állami fejlesztéseknél azonban rendszerint a sor végére kerülünk. Ez az összeg Spanyolország GDP-jének 20 százalékát teszi ki, míg lakossága az ország népességének csupán 16 százaléka, amely az ország területének 6 százalékán él. A közgazdászaink azt állítják, hogy 8 százalékkal több adó hagyja el Katalóniát, mint amennyit a régió a központi kormányzattól kap, s emiatt a katalánok úgy vélik, hogy erejükön felül támogatják Spanyolország többi részét. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ez a helyzet megszűnne, rövid ideig tartó átmeneti nehézségek után egy dinamikusan fejlődő Katalóniáról beszélnénk. Hiszek abban, hogy az önrendelkezés olyan energiákat tud felszabadítani, amelyek pozitívan hatnak egy adott régió gazdaságára.

– Ötödik alkalommal látogat Erdélybe, a Székelyföldön is járt már, részt vett a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, az elmúlt szombaton pedig az Erdélyi Magyar Néppárt kongreszszusát a helyszínen követte. Mit tud a romániai magyar kisebbségről...

– Elnézést, hogy félbeszakítom, de a kisebbség szó nem biztos, hogy találó a székelyföldiek esetében, ők saját hazájukban többségben élnek. A katalánok úgy gondolkodnak, hogy szülőföldjükön ők élnek többségben, és nem Spanyolországban élő kisebbségként tekintenek magukra.

– Újrafogalmazok. Mit tud az erdélyi magyarság helyzetéről és a székelyföldi autonómiatörekvésekről?

– Többször jártam már Erdélyben, és tájékozódtam a magyarság helyzetéről. Nem szeretném magam témaszakértőként feltüntetni, de európai polgárként úgy gondolom, hogy érthetetlen az egyes politikusok részéről tanúsított hozzáállás, mely szerint a székelyföldi autonómiatörekvés olyan téma, melyről nem érdemes beszélni. Úgy gondolom, hogy Romániában egy rendkívül központosított rendszer működik. A decentralizáció a rosszul működő közigazgatás varázsszere, ez kétségtelen, és ezt számos példa bizonyítja Európában. Úgy gondolom, hogy minden régiónak érdeke, hogy saját ügyeit kézbe vegye, és saját eszközeivel úgy rendelkezzék, ahogy szeretne az adott terület fejlődése érdekében. Békeszerető, pozitív gondolkodású, büszke magyarokkal találkoztam itt Erdélyben és a Székelyföldön, akik tudják, hogy következetes munkával, demokratikus eszközökkel kell küzdeni a megmaradásért, a jobb jövőért. Fontos, hogy az ellenvélemények ne bizonytalanítsák el a közösséget, hiszen az önrendelkezés mindenki javát szolgálja. Azt is fontosnak tartom, hogy az önrendelkezési törekvések során a magyarok megkeressék, megszólítsák azokat a románokat, akik szintén úgy gondolják, hogy a decentralizáció, az autonómia megoldást kínál a hétköznapok gondjaira és a jövő biztonságát mutatja meg a közösségnek.

– Az FC Barcelona labdarúgócsapata a katalánok szimbólumává vált, napjaink legjobb és legnépszerűbb klubja a világon. Hogyan élik meg ezt Önök?

– Rendkívül szoros ez a kötelék, hiszen a klub története születésétől kezdve fokozatosan összefonódott hazájával. Az FC Barcelona alapítói már a kezdetek kezdetén is azon az állásponton voltak, hogy a sport segítségével Katalónia eszméit, értékeit ápolni kell, lakosait pedig szolgálni. A gránátvörös-kék klub egy sajátos életérzést nyújt, amiben meghatározó szerepe van annak, hogy szülőhazája szócsövévé, zászlóshajójává vált. Többek közt ezért is az a klub jelszava, hogy „Més que un Club\" (több mint egy klub).