Mindent anyanyelven

Az európai polgár különben jóval több mint egy egyszerû fogyasztó vagy egy gazdasági vagy társadalmi szereplõ. Az európai polgár az Európai Unió állampolgára, és mint ilyen különleges politikai jogokkal rendelkezik. A maastrichti szerzõdésnek köszönhetõen az Unió minden állampolgára – nemzetiségétõl függetlenül – választójoggal rendelkezik és választható a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon abban a tagállamban, ahol él.

Aktív és passzív választójog a helyhatósági választásokon

Helyhatósági választásokon minden európai állampolgárt megillet az aktív és passzív választójog az EU területén bárhol, ahol letelepedett.

Minden EU-állampolgár, aki egy olyan EU-országban lakik, amelynek nem állampolgára, jogosult ugyanolyan feltételekkel szavazni és jelöltként fellépni tartózkodási országában az önkormányzati választásokon, mint az adott ország állampolgárai. Így a fõ szabály az, hogy egy másik országban élõ EU-polgárokat úgy kezelik, mintha azon ország állampolgárai lennének, ahol élnek. Ha egy EU-ország egy minimális tartózkodási idõt követel meg saját állampolgáraitól mint a helyi választásokon való részvétel feltételét, hasonló minimális tartózkodási idõt lehet megkövetelni a nem állampolgár EU-polgároktól. Abban az esetben azonban ha ugyanannyi idõt tartózkodtak egy másik EU-országban, ez a feltétel teljesítettnek tekintendõ.

Azonban a közösségi jog csupán a helyi választásokon garantálja a választójogot. A regionális vagy országos választásokon a választójogot és a jelöltkénti fellépés jogát a nemzeti jog szabályozza, és így az EU-országtól függ, hogy megadja-e a jogot más tagállamok állampolgárainak, hogy a regionális vagy országos választásokon részt vegyenek.

Egy EU-polgár akkor gyakorolhatja jogát, hogy lakóhelyének országában szavazzon, ha kifejezte ezirányú óhaját. Az EU-szavazókat lakóhelyük országának nemzeti elõírásainak megfelelõen veszik fel a helyi választói névjegyzékekbe. Egy EU-szavazó ugyanazon okmányokat mutatja be a szavazói névjegyzékbe történõ felvételhez, mint egy olyan szavazó, aki helyi állampolgár. Megkövetelhetõ tõlük egy érvényes személyazonosító okmány, egy állampolgárságukat megadó formális nyilatkozat és a lakóhelyük szerinti országban levõ lakcímük megadása is.

Az EU-polgárok, akiket felvettek lakóhelyük országában egy választói névjegyzékbe, fent maradnak azon, amíg teljesítik a választójog gyakorlásának feltételeit. Ha kérésükre vették fel õket, kérésükre lehet õket törölni onnan.

Ami a jelöltkénti fellépést illeti, az EU-polgároknak ugyanazokat az okmányokat kell alátámasztásul beadni, amikor jelöltségi jelentkezésüket elõterjesztik, mint a helyi jelölteknek. Megkövetelhetõ tõlük egy érvényes személyazonosító okmány, egy állampolgárságukat igazoló formális nyilatkozat és a bejelentett lakcímük megadása is. Ezenkívül megkövetelhetõ tõlük, hogy formálisan nyilatkozzanak, lehetõleg egy formális igazolással, arról, hogy nem fosztották meg õket jelöltkénti fellépésük jogától hazájukban, és hogy nem viselnek hazájukban olyan közhivatalt, amely öszszeférhetetlen egy választott tisztség viselésével tartózkodási országukban.

Anyanyelvhasználat az Unióban

Minden európai állampolgár az anyanyelvén, a közösség hivatalos nyelveinek egyikén fordulhat a közösség intézményeihez, és onnan anyanyelvén kaphat választ. Mint ismeretes, az Európai Uniónak 27 tagállama és 23 hivatalos nyelve van: az angol, a bolgár, a cseh, a dán, az észt, a finn, a francia, a görög, a holland, az ír, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a máltai, a német, az olasz, a portugál, a román, a spanyol, a svéd, a szlovák, illetve a szlovén. Csatlakozásakor minden tagállam meghatározza, mely nyelvet vagy nyelveket kívánja elismertetni az EU hivatalos nyelveként.

Az Unió tehát a polgárait képviselõ nemzeti kormányok által választott nyelveket használja, nem pedig egy vagy több önkényesen kiválasztott és esetleg sokak által nem is értett nyelvet.

Az Unió jogalkotás és kormányzás területén alkalmazott többnyelvûségi politikája egyedülálló a világban. Az EU a kultúra és az életminõség emelésének szintjén is arra törekszik, hogy Unió-szerte elõsegítse hivatalos nyelveinek szélesebb körû ismeretét és használatát. Az Unió különben azt is célul tûzte ki maga elé, hogy a lehetõ legtöbb polgára anyanyelvén kívül legalább két nyelven beszéljen. Az Európai Unió alapelve az „egység a sokféleségben\": a kultúrák, szokások, hitvallások és nyelvek sokféleségében rejlik.

Az Európai Unió 2000-ben elfogadott alapjogi chartájának 22. cikke kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget, míg a 21. cikk megtiltja egyebek mellett a nyelvi alapon történõ megkülönböztetést. Az egyén tisztelete, a más kultúrák iránti nyitottság, a tolerancia mellett a nyelvi sokszínûség tiszteletben tartása az Unió alapvetõ értékei közé tartozik. Ez az elv pedig nem csupán az Unió 23 hivatalos nyelvére vonatkozik, de minden regionális és kisebbségi nyelvre is, amelyeket a népesség kisebb csoportjai beszélnek.

A nyelvi sokszínûség megõrzésére irányuló uniós politika célja olyan környezet megteremtése, amelyben valamennyi nyelv szabadon használható, és amelyben nyelvek széles skálájának oktatására és elsajátítására van lehetõség.

Bár az Unió elfogadja, hogy az angol a legtöbb ember által beszélt nyelv Európában, egyúttal azt is igyekszik biztosítani, hogy ez a tény idõvel ne váljék a nyelvi sokféleség ellen ható tényezõvé. Ezért tûzte az Európai Bizottság zászlajára az „anyanyelv plusz két nyelv\" célt. Egy nemrég közzétett felmérés arra mutat rá, hogy az európaiak 26 százaléka állítja, hogy anyanyelvén kívül további két nyelvet ismer.

Az uniós polgárok alapvetõ jogai

Az európai parlamenti választások során minden európai állampolgárt megillet az aktív és a passzív választójog, vagyis mindenki választó és választható is lehet, ha teljesíti a feltételeket (kor, jelölés feltételei).

Helyhatósági választásokon minden európai állampolgárt megillet az aktív és passzív választójog az EU területén bárhol, ahol letelepedett.

Minden európai állampolgár az anyanyelvén (a közösség 23 hivatalos nyelvének egyikén) fordulhat a közösség intézményeihez, és onnan anyanyelvén kaphat választ.

Minden európai állampolgár jogosult petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez és az Európai Ombudsmanhoz.

Minden európai állampolgárt megillet más EU-tagállamok diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban, abban az esetben, ha nincs az adott államban magyar diplomáciai képviselet.

Minden uniós állampolgárt megillet a közösségen belüli szabad mozgás és letelepedés joga.

Minden uniós állampolgár szabadon hozzáférhet az EU intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament és az Európai Tanács) által létrehozott dokumentumokhoz.

Minden uniós állampolgárt megillet az alapvetõ emberi jogok gyakorlásához való jog, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Európai Unió Alapvetõ Jogok Chartájában foglalt jogokra. Az egyezmények szövege megtalálható az Európai Tanács Információs és Dokumentációs Központjában.

A közösségi jogban szigorúan tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció.