Újra felértékelődött a „mocskos” szén: átalakíthatja az energiapolitikát az orosz–ukrán háború

„Az energiapiacot nem lehet ideológiai, politikai alapon megközelíteni, ezért a klímavállalástól függetlenül az európai országok újraindítják a leállított széntüzelésű erőműveiket, mert energiára szükség van” – szögezte le lapunknak Winkler Gyula. Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, a zöld célkitűzésekről nem szabad lemondani, hiszen felelősek vagyunk az ükunokáinkért, de egyúttal észszerűen kell dönteni:

ami „túl durva” következményekkel jár a lakosságra nézve, azt nem szabad meglépni.

„Tavaly októberben még az volt az uralkodó álláspont az Európai Bizottságban (EB), hogy az energiaválság időszakos, tavaszra helyreáll a piac, azóta viszont kitört a háború, és ma már egyértelmű, hogy hosszan tartó, strukturális válság állt be, nem konjunkturális ingadozás. Közben egy év alatt a szén világpiaci ára is megkétszereződött” – sorolta az RMDSZ szakpolitikusa.

Az év elején még ott tartottunk, hogy az Európai Unió a klímaváltozás elleni harc vezetője, arra készültek a stratégiák, hogy a nagy szennyezőket át kell alakítani, be kell zárni, semlegesíteni, és a nagy szennyezők között is a szén a „legmocskosabb” – emlékeztetett Winkler Gyula. Hozzátette, az Unió arra akar sok pénzt elkölteni, hogy középtávon, ami 10-20-30 évet jelent, a szenet földgázzal helyettesítse, ám a végső célkitűzés, hogy megújuló energiák vegyék át a szén, a kőolaj, valamint a földgáz helyét.

– részletezte a politikus.

Hozzáfűzte: mindezt tetézi az utóbbi hetek fejleménye, a Putyin-rezsim készen áll arra, hogy fegyverként használja az energiaszállítmányokat. „Most már nem az a kérdés, hogy az EU el akarja-e zárni a földgázcsapokat, hanem az, hogy Putyin mikor zárja el ezeket” – mutatott rá a képviselő.

Véleménye szerint ha nem érkezik földgáz Oroszországból, mindez óriási gazdasági fennakadásokat okoz az Unió gazdaságában, bár az energiakeverék nem egyforma Németországban vagy Franciaországban, Romániában vagy Magyarországon, és ez a különbség kihat arra is, hogy melyik állam mire érzékeny. Winkler Gyula arra is kitért, hogy

nemcsak az energiafüggőség jelent veszélyt, Romániának például fontos kereskedelmi partnere Németország, és ha a német ipar bajba kerül az energiakrízis miatt, a romániai beszállítóik is megbicsaklanak.

„A szankciók nemcsak az orosz gazdaságot sújtják, hanem a mienket is, mindez pedig olyan áringadozásokat okoz az energiapiacon, melyek a lakosságra ütnek vissza. Nyáron ez még nem csapódik le súlyosan, de fel kell készülni a télre, jelenleg pedig nincs elég gáztartalék, tehát valamit tenni kell” – összegezte a politikus.

Ilyen helyzetben értékelődtek fel újra a széntüzelésű erőművek. Romániában az Olténia Energetikai Komplexum és a Zsil-völgyéhez köthető Hunyad Energetikai Komplexum hasznosítja a szenet: Olténiában lignitet, a Zsil völgyében kőszenet. Winkler Gyula rámutatott, az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a Zsil-völgyében kitermelt kőszén minősége, ugyanis az elmúlt harminc évben egyetlen lejnyi beruházás sem történt, nem kutattak újabb lelőhelyek után. Az országos helyreállítási tervben (PNRR) ugyanakkor még a bányabezárások szerepelnek, ám ezek a vállalások tavaly voltak napirenden, amikor még nem volt háború.

Winkler Gyula szerint a tervet újra lehet tárgyalni konkrét javaslatok mentén.

„Az olténiai vállalat működtetése 2030 után is lehetséges, mert most egy új helyzet van, de erre nyilván kell a politikai akarat és döntés” – részletezte a képviselő. Hangsúlyozta, előzménytelen helyzet a jelenlegi, összesűrűsödött minden: most akarjuk csökkenteni a szennyezést, az orosz függőséget, most zajlik a koronavírus-járvány következményeinek a helyreállítása is.

Wikler beszélt ugyanakkor arról is, hogy az RMDSZ EP-képviselői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy túl nagy a nyomás a változás irányába, nem lehet ennyire gyorsan lemondani a szénről, a földgázról, bevezetni a nap- és szélenergiát, mert az emberek fizetik meg a gyors átállás árát. „Nincs garancia arra, miként segít az Unió, milyen költségvetésből adnak támogatást a tagállamok, hogy megfizethető legyen az üzemanyag, a fűtés” – mondta a politikus.

Felidézte, tavaly decemberben még éppen az észszerűség határán álltak a zöld átállás terén, ám a háború mindent megváltoztatott.

„Ez a háború hozzánk van közel. Joe Biden Washingtonból könnyen beszél több ezer kilométeres távolságból, Brüsszel és Kijev között több mint kétezer kilométer van, ám Kolozsvár és Kijev között csak 400 kilométer. Józan ésszel kell gondolkodni, hiába döntjük el politikai alapon, hogy gyors változásra van szükség, ha ezt a való élet megcáfolja, akkor a politikai döntésnek ehhez kell alkalmazkodnia. A legfontosabb kritérium a méltányos átállás, ne a lakossággal fizettessük meg az árát” – szögezte le Winkler Gyula.

Meglátása szerint a szénbányászat és a széntüzelésű erőművek működtetése is politikai döntésen múlik, mint ahogy a fekete-tengeri kitermelés is, amit éveken keresztül ellehetetlenítettek, most viszont, miután megszületett az offshore-törvény, már megvalósítható.

„Európai és világszinten is felmerül a bányászat újraindítása, de tudomásul kell venni, hogy az ágazatban a beruházások nem egy-két év alatt, hanem évtizedek alatt térülnek meg” – szögezte le Winkler Gyula.

Rámutatott, Ausztráliában, Dél-Amerikában nagyobb széntartalékok vannak, de senki nem fektet be milliárdokat egy új bánya megnyitásába,

ha továbbra is hangoztatjuk, hogy ez csak egy átmeneti megoldás, a szénről hosszú távon le kell mondani, csak ideiglenesen térünk vissza a széntüzelésre. „Abszurd azt feltételezni, hogy most megtörténnek a beruházások, aztán két év múlva újra lemondunk a szénről” – összegezte Winkler Gyula.