Szövetkezésre ösztönzi a gazdákat a szakminisztérium – Dr. Barabási Antal Szabolcs a sertéstartást szabályozó új rendeletről

– Még nem tették közzé a háztáji disznótartás megreformálásáról szóló, nagy port kavart miniszteri határozattervezetet. Lemondtak róla, vagy átalakított formában válik jogszabállyá?

– Tulajdonképpen egy közvitára bocsátott rendelettervezetről van szó. A mezőgazdasági miniszter azt tervezte, hogy a vélemények ütköztetése nyomán szülessen meg a végleges szöveg, amely a romániai disznótartást szabályozza majd idén nyártól. A szakminisztérium célja, hogy bizonyos állatlétszám fölött működő sertéshizlaló gazdaságok törvényesen működhessenek, azaz betartsák az állategészségügyi és a sertéspestisre vonatkozó járványmegelőzési szabályokat, és adózzanak. Mára kiderült, hogy az öt disznóból álló alsó határ tarthatatlan: ezt a plafont meg fogjuk emelni, hogy a háztáji sertéstartók valós igényeit kielégítsük.

– Mire számíthatnak a disznótartó kisgazdaságok?

– Induljunk ki abból az alapállásból, hogy a mezőgazdasági minisztérium nem akarja felszámolni a háztáji gazdaságokat.

Mi megbecsüljük, ha a gazda a család szükségletére hizlal disznót a ház mellett, de ha ebből szeretne megélni, akkor egy lépcsőfokkal fennebb kell lépnie az ehhez szükséges feltételek teljesítésében.

– Az új törvényi szabályozással megakadályozható majd a sertéspestis terjedése is?

– Mindenki ezt várja el tőlünk, hiszen az afrikai sertéspestis hatalmas gazdasági károkat okoz. Még azoknak a termelőknek is, akiknek a telepe vírusmentes, de mivel a környezetük karanténba kerül, nem tudják értékesíteni a vágóállatot, és nem tudnak malacokat vásárolni. Több disznóhizlaló farm került nehéz helyzetbe, ahol a 110 kilós korban eladásra kerülő vágóállatok elérték a 180–200 kg-ot. Ez nagy veszteség az agrárvállalkozó számára. Sürgősen kidolgozunk egy olyan forgatókönyvet, amelyik ezeket a termelőket megmenti a csődtől. A sertéspestis megakadályozására az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatóság hatékony fellépésére van szükség. Ennek sikeréhez a mezőgazdasági minisztériumnak a szükséges törvényi hátteret kell biztosítania. Többek között azt, hogy betiltsuk a disznóállományok legeltetését. A sertéspestis terjedéséért hetven százalékban a vaddisznóállomány a felelős: a következő napokban egyeztetünk a környezetvédelmi minisztérium illetékeseivel, hogy átbeszéljük a közös stratégiáját.

– Romániában tetézték egymást a sertéspestis okozta károk és a koronavírus-járvány következtében szabadesésbe került élőállat-felvásárlás negatív hatásai. Történelmi mélyponton van az élő sertés átvételi ára, amely dominóeffektusként döntheti be a nagy sertéstartó farmokat is. A szakminisztérium milyen kiutat lát ebből a helyzetből?

– A hazai sertéshús piaca ma nem kedvez a sertéstartóknak. A bajok fő oka, hogy Nyugat-Európában hatalmas sertéshúskészletek várnak eladásra, miután a koronavírus-járvány miatt leállt a teljes vendéglátás. Most Kelet-Európát nagyon szeretik, mert ez a húskészleteik felvevőpiaca. A Romániába kilónként négy lej körüli dömpingáron érkező hasított félsertéssel ellehetetlenítik a hazai sertéstartókat. Nyilván nem nézzük tétlenül a kialakult helyzetet: a mezőgazdasági minisztérium a következő egy-két hétben kidolgozza a mentőövet, amivel gyors segítséget tud nyújtani a bajba jutott termelőknek. Ahogyan tette ezt a Covid-járvány miatt kiutalt támogatásokkal is.

– Az erdélyi érdekvédelmi gazdaszervezetek évek óta szóvá teszik, hogy mekkora az érdekellentét a kis- és a nagygazdaságok között, és ebből a versenyből rendszerint a kicsik kerülnek ki vesztesen. A kidolgozás alatt álló új román agrárstratégiában mennyire sikerül mérsékelni ezeket a gondokat?

– A kis- és a nagygazdaságok között mindig lesz vita és érdekellentét, ugyanis a nagy farmoknak teljesen más a víziójuk a piacról, mint a kistermelőknek. Azonban látni kell, hogy több területen – a szarvasmarhatartásban például –, a kis- és közepes nagyságú farmok részesülnek előnybe. A mezőgazdasági cégek összlétszámához viszonyítva Romániában kevés a nagy farm.

Alapelvünk, hogy hosszabb távon azt támogassuk, aki piacra termel.

– Ez az önellátó kisgazdaságok végét jelenti?

– Az önellátó kisgazdaságok mintegy 60–70 százaléka már felszámolódott. Nem célunk, hogy ezek eltűnjenek – az egy-két tehenes és néhány disznós kisgazdaság „jól mutat”, mert a romániai falu elválaszthatatlan tartozékának számít –, erre azonban nem lehet agrárstratégiát építeni. Egyértelmű célunk, hogy azok a kisgazdaságok erősödjenek meg, amelyek piacra termelnek. Ha egy gazda 20 tehenet tart, akkor lehetőleg ne csökkentse az állományát, hanem abban segítsük, hogy gazdasága a megfelelő nemesítési vonalakból részesüljön, be tudjon ruházni, és új technológiákat honosítson meg kis farmján. Ehhez szeretne segítő kezet nyújtania a minisztérium a kisgazdáknak.

– Még két évig, 2023. január elsejéig tart az Európai Unió által meghirdetett átmeneti időszak az agrártámogatások lehívására. Mikor jelennek meg az új pályázatok?

– A 40 éves kor alatti, ifjú gazdák számára várhatóan áprilisban vagy májusban hirdetjük meg az új pályázatokat, de a többi agrárpályázat is megjelenik a nyárra. Ezek most vannak kidolgozás alatt. Közös ismérvük, hogy a legtöbb pályázat kedvezményezettje a kis- és közepes gazdaságok lesznek, tehát eleve el szeretnénk oszlatni a tévhiteket, hogy ezt a nagy létszámú gazdaréteget háttérbe szorítanánk. Ugyanakkor részükről is nagyobb nyitottságra és tájékozódásra van szükség. Sok pályázati lehetőség lesz ebben a kétéves időszakban is, de ezzel csak az tud élni, aki pályázni akar. Azt tanácsolom, hogy keresse meg az erdélyi megyékben működő falugazdászokat, a mezőgazdasági hivatalokat, vagy egyenesen a mezőgazdasági minisztériumhoz is fordulhat levélben. Mindenkinek válaszolunk, vagy kérését a megfelelő szakhivatalokhoz továbbítsuk. Jól tudom, hogy sok pályázatíró cég nem akar kisgazdákkal bíbelődni, de mindenki megkeresheti azt a lehetőséget, hogy sikeresen pályázzon.

– Beszélhetünk-e valamiféle váltásról, új szemléletmódról az idén meghirdetésre kerülő agrárpályázatok esetében?

– A szemléletváltás a szövetkezeti keretben gazdálkodni akaró termelőket hozza helyzeti előnybe. A legtöbb agrárpályázatot úgy hirdetjük meg, hogy azon gazdák pályázatai kapnak majd nagyobb pontszámot, akik valamilyen mezőgazdasági szövetkezet aktív tagjai. Jól tudom, hogy a hetvenes, nyolcvanas években élt emberek többsége irtózik a szövetkezet szó hallatán, de ezen túl kell lépnünk. Látni kell, hogy a mezőgazdasági szövetkezésnek rengeteg előnye van, amit a gazda sikeresen tud majd hasznosítani saját gazdaságában. Olcsóbban szerzi be a mezőgazdasági termeléshez szükséges fogyóanyagokat – műtrágya, növényvédő szerek, vetőmagok, üzemanyag stb. –, másrészt sokkal jobb áron tudja értékesíteni a nagyobb tételben eladásra kerülő tejet, húst, tojást, zöldséget, azaz mindenféle mezőgazdasági terméket. A román kormány agrárstratégiájában a szövetkezés egyértelmű proritást jelent.