Elhibázottnak tartják az afrikai sertéspestis elleni küzdelmet, amely felszámolhatja a romániai disznótartást

A Szilágy menyei Menyőben két disznófarm is működik, az egyik Szepesi Loránd tulajdona. A tíz évvel ezelőtt európai uniós támogatással elindított agrárvállalkozás a legnehezebb időszakát éli. A korábbi években is voltak hullámvölgyek, nehéz időszakok, amikor a masszív disznóhús-behozatal miatt egy euró alá esett az élősertés kilónkénti felvásárlási ára. Egy-két alkalommal a bukaresti mezőgazdasági minisztérium közbelépett gyorssegéllyel, hogy a disznófarmok ne menjenek csődbe. Ezzel együtt is sok felszámolódott az elmúlt tíz évben, az afrikai sertéspestis miatti folyamatos megszorítások azonban lehetetlen helyzetbe hozták a kisgazdaságokat is.

A Szepesi-farmot legutóbb 45 napra zárta le a megyei állategészségügyi hatóság, mert 30 kilométeres körzetben egy magángazdaságban pestisben elhullt állatot találtak. A másfél hete feloldott zárlatot követően a farm több száz túlsúlyos, 200 kg körüli vágóállatot szállított a nagybányai vágóhídra, amit „aprópénzzel” fizettek ki. Olyan körülmények között, hogy a normál súlyú (100–125 kg-os) sertések kilónkénti felvásárlási ára is 5,80 lej, ami önköltségi ár.

A Zilah és Szilágycseh közötti magyar községekben az elmúlt 20 évben európai uniós támogatással létrehozott hat disznófarm nehéz helyzetbe került: több vállalkozó megbánta, hogy belevágott a farmonként több millió lejes önrészt (bankhitelt) igénylő mezőgazdasági beruházásba, miközben a hat szilágysági disznófarm egyikén sem találtak pestisben megbetegedett állatot. Szepesi Loránd szerencsésebb helyzetben van, mert idejében elindított egy húsmarhafarmot arra az eshetőségre, ha a disznóhizlalás befuccsolna.

A szilágysági vállalkozó az állattartók legnagyobb gondját a bizonytalanságban látja, nem lehet előre tervezni. „Egyes vélemények szerint 20–30 százalékos disznóhúsár-emelkedés várható, de ez csak szóbeszéd, a felvásárlási árakban semmiféle elmozdulást nem látunk” – magyarázza a Szilágyszeg községben dolgozó farmer.

A háztáji disznótartók még nehezebb helyzetben vannak, mert nem tudnak sem malacot vásárolni, sem vágóállatot értékesíteni, több éve szünetelnek az állatvásárok. Mivel több erdélyi megyében afrikaisertéspestis-gócokat tart nyilván az állategészségügyi hatóság, leállították az állatok forgalmazását. Horváth Csaba állatorvos, a Kalotaszegi Gazdák Egyesületének a falugazdásza szerint a kisgazdaságokban haldoklik az állattartás: egyre kevesebb gazdának van tehene vagy disznója. A sertéstartást az afrikai sertéspestist övező állategészségügyi megszorítások lehetetlenítik el: a gazda nem tud malacokat vásárolni, és a hízóját sem tudja hivatalosan értékesíteni.

„Olyan lehetetlen helyzet alakult ki, ami az állatorvost és a gazdát egyaránt megviseli. Mivel a pestisveszély miatt a hivatalos állatforgalmazás gyakorlatilag leállt, aki karácsonyra szeretne disznót vágni, kénytelen feketén megvásárolni a malacot vagy a süldőt, hogy azt felhizlalja. Ezt az állatorvos is tudja, de mégsem büntetheti meg a termelőt, mert maga ellen fordítja a gazdákat, másrészt a kistermelőknek nincs más lehetőségük, mint feketén megvásárolni az állatot. Magyarán szólva a büntetéssel semmit nem oldunk meg”

– fogalmaz a falugazdász.

Horváth Csaba szerint a hatóságok részéről nagyobb rugalmasság és kevesebb bürokrácia kellene, hogy a mai súlyos helyzetet orvosolni lehessen. Vakvágánynak tartja, hogy a disznótartó kisgazdákat az illegalitás mezejére kergeti a kormány. A falu háztáji gazdaságában talált sertéspestises állat, vagy a határban elhullt vaddisznó miatt egy 30 km-es körzetet lezárni meggondolatlan döntés, ami hosszabb távon felszámolja a környék állattartó gazdaságait. A falugazdász újragondolná az állatforgalmazás szabályozását, mert a mai rendszer a kisgazdaságok számára működésképtelen: amíg egy malac hivatalos adásvételéhez 4 állategészségügyi igazolás szükséges az állatorvos részéről, a gazdák még ott sem fognak élni a legális lehetőséggel, ahol nincs pestisveszély.

A kalotaszegi szakember nagy hibának tartaná, ha a sertéstartó kisgazdaságok felszámolódnának. Egyrészt egy 8–10 kocás állattelep eltarthatja a gazdacsaládot, másrészt a kisgazdaságok vágóállat-felhozatalára nagy a kereslet. Nem véletlen, hogy amíg a vágóhidak keveset fizetnek a nagyüzemi sertésekért, a kisgazdaságban nevelt disznó ára drága, sőt a pár évvel ezelőtt 100–150 lejért megvásárolható 6–8 hetes malacért négyszáz lejt is elkérnek a kocát tartó gazdák.

Az Országos Állategészségügyi Hatóság nagy vitát kavart rendelettervezete a kisgazdaságokról – amely többek között kimondja, hogy egy kisgazdaságban legfentebb öt sertést lehet tartani családi fogyasztásra, de disznót eladni nem lehet – megbukott, mielőtt a kormány asztalára kerülhetett volna. Könczei Csaba háromszéki RMDSZ-es képviselő, a mezőgazdasági szakbizottság tagja szerint közös összefogással sikerült megakadályozni, hogy a javaslatból kormányrendelet szülessen.

„Júniusban terjesztettem elő a parlamentben egy törvénytervezetet, amely szabályozná a kisgazdaságokban a sertéstartást. Ez lehetőséget teremt a kistermelőknek arra, hogy vállalkozói háttér nélkül tarthassanak egy kocát, és értékesíthessék annak szaporulatát. Ha javaslatunkat a román törvényhozás elfogadja, sikerül különbséget tenni a kisgazdaságok és az agrárvállalkozóként fenntartott disznófarmok között” – nyilatkozta a Krónikának a háromszéki agrárpolitikus.

Könczei átgondolatlannak és elhibázottnak tartja az állategészségügyi hatóság járványmegelőzési stratégiáját. Úgy véli, eddig több százezer állatot öltek le feleslegesen, amikor bizonyíthatóan ezeknek csak kis része volt sertéspestissel fertőzött.

A gócpont körüli térségből a disznók zömét vágóhídon kellett volna értékesíteni, ahogyan azt más országokban is teszik, így az államkasszát sok kiadástól lehetett volna tehermentesíteni, és a gazdáknak sem vették volna el a kedvét a sertéstartástól. „A »járványkezeléssel« csak azt értük el, hogy alig van már sertés az országban, és a hazai disznóhúsfogyasztás 70 százalékát importáljuk” – fogalmazott lapunknak Könczei Csaba.