HIRDETÉS
Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületei Szövetségének (EMGESZ) bejegyzését 2016 januárjában hagyta jóvá a kolozsvári táblabíróság. A kezdeti 21 gazdaegyesülettel alapított szövetségnek ma kéttucatnyi jogi személyiségű tagja van szerte Erdélyben. A szövetség tagszervezeteinek többsége azonban már jóval korábban megalakult, mint az ernyőszervezet. Az EMGESZ nevéhez fűződik a falugazdász hálózat pár évvel ezelőtti meghonosítása Erdélyben. Amint arról már korábban írtunk,
a 60 falugazdászt fenntartó erdélyi hálózatot pár hete szervezte újra a budapesti Agrárminisztérium, amely az EMGESZ eddigi munkáját is nagyban érintette.
Csomortányi István, a gazdaszövetség jelenlegi elnöke az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is egyben, így felmerül a kérdés, mennyire tartja szerencsésnek a két tisztség egy időben történő betöltését. „Szerencsém, hogy jóval korábban lettem a szövetség vezetője, mint a néppárté, mert a kialakult kettősségért kapok hideget és meleget egyaránt, de főként bírálatokat. Végső soron mindkét szervezet megalakulásához a változtatás, a hiánypótlás és a tenni akarás igénye vezetett, tehát a kéttípusú munka között nem kellene ellentétnek lennie. Mégis, e kettős minőségem újabb támadásoknak tette ki szövetségünket, emiatt minden bizonnyal a következő közgyűlésünkön vezetőcsere történik” – nyilatkozta a Krónikának Csomortányi István, aki elsősorban azt kifogásolja az őt bírálók részéről, hogy
két és fél évtizeden át az erdélyi magyar politikusok döntő részét nem érdekelte a gazdák sorsa.
Ez most lett fontos kérdés, amióta a magyar kormány jelentős összegekkel támogatja az erdélyi falugazdász-hálózat működtetését.
Csomortányi szerint az erdélyi magyar gazda-érdekvédelemben akkor kezdődtek el a gondok, amikor a régi támogatási összegek többszöröséről döntött a budapesti agrártárca. 2010 után, az első években, amíg nem álltak az erdélyi magyar gazdák rendelkezésére komolyabb magyarországi források, nagyjából harmonikusan működött a munka, hiszen csak azok a gazdaszervezetek fejtettek ki tevékenységet, amelyek számára nem a pénzügyi támogatás, hanem a gazdák ügyének szolgálata volt elsődleges. „Azokban az években sok olyan dologhoz látunk hozzá, amelyek azelőtt nem működtek, vagy csak takaréklángon. Ezek közül az egyik a falugazdászprogram volt, amelyet három éven át minimális, minisztériumi támogatással és saját források bevonásával kezdtünk kiépíteni. Szakembereket vontunk be, kapcsolatokat építettünk, kikértük a gazdák véleményét, egyszóval kikísérleteztük, hogy erdélyi viszonyok között hogyan lenne működőképes a rendszer” – idézi fel a gazda-érdekvédelem 2010 utáni kiépülésének időszakát Csomortányi. A politikus szerint külön köszönet illeti Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, hiszen az ő segítsége nélkül nem lehetett volna eredményeket elérni már a kezdeti periódusban sem.
A változás tavaly állt be, amikor sokkal nagyobb költségvetése lett a falugazdászprogramnak, és ez mások számára is izgalmas történetnek ígérkezett.
„Az RMDSZ néhány politikusának az elmúlt egy évben az volt a fő tevékenysége, hogy kiszorítsa a munkából azokat az egyesületeket, melyek letették ennek a programnak az alapjait. Egyik oldalon állt a jó szándék és a befektetett munka, a másikon pedig a hivatali és parlamenti jelenléttel való fenyegetőzés. A kialakult helyzetet még nem tisztáztuk és nem is tekintem véglegesnek. A jelenlegi állapot semmiben sem szolgálja a gazdák érdekeit” – összegezte a falugazdász-hálózat átszervezésével kapcsolatos véleményét az EMGESZ elnöke.
Csomortányi szerint az erdélyi magyar gazda-érdekvédelemnek is ugyanazok a rákfenéi, mint a politizálásának.
– magyarázza látleletét a néppárti politikus, aki nem tartja véletlennek, hogy a magyar költségvetési pénzek miatt több erdélyi magyar politikus hirtelen „gazdaérdekvédő” lett.
Ahogy az erdélyi magyar politikában nincs érdemi egyeztetés a pártok között, a politikum által „lenyelt” gazda-érdekvédelem is erre a sorsra jutott. Ma már van RMDSZ-es, MPP-és és EMNP-és gazda-érdekvédelem.
– fogalmazott az EMGESZ elnöke, aki azt is hozzáteszi, nem irigyli a magyar szaktárca vezetőit, akik minden bizonnyal azzal a tévhittel láttak neki az erdélyi munkának, hogy itt, a tündérkertben békesség van és valami egészen jót lehet tenni, ami hasznára válik majd az erdélyi gazdáknak.
Az erdélyi magyar pártok közötti csatározások ellenére mégsem ez a legnagyobb gondja az erdélyi magyar gazdatársadalomnak. Csomortányi az egyik fő problémát abban látja, hogy a román agrártámogatási rendszert elsősorban a nagygazdaságokra szabták. A másik nagy baj, hogy a fontos információk mindig a magyar gazdákhoz jutnak el utoljára. Ennek ellenére
az erdélyi magyar gazdáknak nagy előnyük, hogy szervezettebbek, mint a románok, hiszen mögöttük áll az anyaország.
„Ennek a következő időkben sokkal nagyobb jelentősége lehet” – hangsúlyozza Csomortányi, aki azt is a magyar gazdák javára írja, hogy olyan termelési tradíciókkal rendelkeznek, amelynek köszönhetően termékeiket a többségi lakosság is nagyobb bizalommal vásárolja. Az EMGESZ vezetője szerint optimistának kell lennünk, mert összefogással és közös célok kidolgozásával a következő években biztosan jobb lesz magyar gazdának lenni.
De addig is sok mindennel meg kell küzdeni. Többek között a civil szakmai szervezetek számára egyáltalán nem barátságos hazai környezettel, hiszen idéntől a bukaresti törvényalkotók nehezítettek a civil szervezetek életén, többek között a számviteli szabályok bonyolításával. Csomortányi szerint
Romániában továbbra sem megoldott az agárkamarák kérdése, így az agrárvédelmet ellátó civil szervezetek román állami segítség nélkül dolgoznak.
Kérdésünkre, hogy erdélyi gazdáink milyen gyakori kérdésekkel fordulnak a falugazdászokhoz, illetve az érdekvédelmi szervezetek szakembereihez, az EMGESZ elnöke tömören így foglalta össze: „Egy gazda boldogulásához három dolog biztosan kell: olcsó imputanyagok, a termelés biztonsága és jó terményárak. Ezekhez kapcsolódnak a leggyakoribb gondok is – mit és honnan lehet jó áron beszerezni, kinek adjuk el, amit termeltünk, és mi történik, ha kártevő-, jég-, fagy- vagy aszálykár keletkezik. A jó válaszokhoz jó szakemberek és hatékony tanácsadási hálózat kell. Ezzel vissza is jutottunk a falugazdászokhoz.”
Európai uniós tagállamként ugyanakkor a román mezőgazdaság sorsa nagyban függ az Unió közös agrárpolitikájától (KAP). Csomortányi szerint ezen a területen komoly változások várhatók, ami nem biztos, hogy sok jót ígér. „A jelenlegi agrártámogatásokat a nyugat választóknak való megfelelése miatt úgy akarják átalakítani, hogy azok a környezetvédelem és a fenntartható gazdálkodás célkitűzéseit szolgálják. Ezzel csupán annyi a baj, hogy egyrészt az Unió mezőgazdasága a világ legkörnyezetkímélőbb és legellenőrzöttebb agrárágazata – ami miatt eleve drágábban és rosszabb versenyképességgel termelünk, mint a többi kontinensen –, másrészt ismét olyanok diktálják az irányt, akik nincsenek tisztában a gazdák valós gondjaival” – állapította meg az EMGESZ elnöke, aki szerint a meglévő bajokat az is tetézi, hogy a Brexit miatt kieső brit források és az egyéb lefaragások tovább csökkenthetik az uniós agrárbüdzsét.
