Mindez pedig azt jelenti, hogy az Európai Unión belül a különböző termékek és szolgáltatások ára a legdrágább országban háromszor nagyobb a legolcsóbbnak minősülő tagállamban.

A drága országok gazdagabbak is egyben

Viszont szintén az Eurostat által a múlt héten kibocsátott adatsorból tudjuk azt is, hogy noha némileg csökkent, továbbra is óriási a különbség az Európai Unió leggazdagabb és legszegényebb országai között. Ha pedig végigfutjuk a rangsort, akkor azt látjuk, hogy

A leggazdagabb országban, Luxemburgban az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 261 százaléka volt az uniós átlagnak, míg az utolsó helyezett Bulgáriában 53 százalék. Egy évvel korábban, 2018-ban Luxemburg egy főre jutó GDP-je 263 százalék, Bulgáriáé pedig 51 százalék volt.

Amúgy tíz országban – Luxemburg, Írország, Hollandia, Dánia, Ausztria, Németország, Svédország, Belgium, Finnország és Franciaország – haladta meg az uniós átlagot az egy főre jutó GDP tavaly. A középmezőnybe – a 70 és 100 százalék közötti kategóriába – került Málta, Olaszország, Csehország, Spanyolország, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Litvánia, Portugália, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország. A maradék öt országban – Lettországban, Romániában, Görögországban, Horvátországban és Bulgáriában – 70 százalék alatt volt a mutató.

A háztartások életszínvonalát jobban tükröző egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztásban is Luxemburg az első, az EU-s átlag 135 százalékával és Bulgária az utolsó az átlag 59 százalékával. Egy évvel korábban 135, illetve 57 százalékon állt a két adat.

– részletezte a szakértő. Kiemelte: az mutat valós képet, ha a fogyasztói kosár – amely tartalmazza egy átlagos család egyhavi átlagos fogyasztását – árát viszonyítják az átlagkeresethez. Az egyszerű árösszevetésnél további eltéréseket generál, hogy egy országban a megvásárolt élelmiszerből mennyit állítanak elő a helyi termelők, és mennyi származik importból. A közgazdász rámutatott, hogy a helyben készült termékek esetében országonként változik azok előállítási költsége. Felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt hatalmas felháborodást keltett a székelyföldi krumplitermesztők körében, hogy a multinacionális üzletláncok polcain olyan áron kínálták a törökországi krumplit, amennyiért nekik meg sem érte megtermelni.

– fogalmazta meg Szabó Árpád, aki szerint amikor az élelmiszerek árát vizsgáljuk, azt is figyelembe kell venni, mennyibe kerül helyben előállítani vagy behozni külföldről. Európai összehasonlításban, ha a romániai élelmiszerárakat átszámoljuk euróba vagy dollárba, akkor alacsonyabbak, mint Németországban, viszont ha a béreket is összevetjük, már nem ilyen egyértelmű a kép.

Ennek ellenére is vannak olyan termékek, melyek esetében nincs árkülönbség az országok között.

Nem minőség, hanem ár alapján választunk

A másik vetület, hogy ahol gyengébb a vásárlóerő, sok nemzetközi cég kínálja olcsóbban a termékeit, de a kevesebb pénzért silányabb minőséget is ad. A szakértő felidézte, hogy egy németországi nagy kávégyártó és -forgalmazó cég marketingszakértője mondta el egy beszélgetés során, hogy

Nyugat-Európában egyre inkább terjed a tápláléktudatosság, hajlandók többet fizetni például a biotermékekért, miközben Romániában még mindig leginkább az ár határozza meg a keresletet. „Sok esetben az ár alapján döntünk, viszont az olcsó termék általában gyengébb minőségű, túlvegyszerezett” – irányította rá a figyelmet Szabó Árpád.

Meglátása szerint a bizalomhiány is hozzájárul a fogyasztási szokások alakulásához. „Romániában még mindig nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ha valamire ráírják, hogy bió, az valóban az is, és megéri kifizeti érte többszörös árat. Inkább választjuk a gyengébb minőségű, vegyszerezett, olcsó terméket, a különbözetet pedig elköltjük vitaminra és táplálékkiegészítőre” – összegezte Szabó Árpád, hangsúlyozva, hogy ez alól ő maga sem kivétel.