„Az euró az alkotmány, a Román Nemzeti Bank (BNR) szabályzatával ellentétben valójában az ország de facto fizetőeszközévé vált, ami azt eredményezi, hogy csökken a román lejbe vetett bizalom, és ezáltal gazdaságilag indokolatlanul csökken a vásárlóereje” – érvelnek az ellenzéki politikusok. Szerintük kialakult az a szokás is, hogy általában nem a hivatalos árfolyamon számolják át az euróban megadott összeget lejbe, hanem magasabb értéken, ezzel a vásárló veszít, és ugyancsak ő kénytelen vállalni az lej gyengülésének kockázatát.

A jogszabályjavaslat arra is kitér, hogy a kifizetések, átutalások, hitel-, és lízingszerződések, biztosítások, minden egyes kereskedelem és szolgáltatás árát és értékét kizárólag román lejben lehet meghatározni. Kivételt képeznének azok, akik a jegybank előírásai szerint valutában végezhetnek pénzügyi tranzakciókat. Az összegek kiszámításakor alkalmazott referencia-árfolyam ugyanakkor nem lehet magasabb, mint a kifizetés napján a BNR hivatalos árfolyama. 

Mélyen gyökerező kultúra

„A törvényi szabályozás sokat nem változtatna, hiszen mélyen gyökerezik a romániai kultúrában, hogy valamilyen valutához kötik az árakat, díjszabásokat” – szögezte le Bónis Endre, a kolozsvári Reform ingatlanközvetítő iroda vezetője, akit annak kapcsán faggattunk, hogy a lakásárakat immár hagyományosan nem lejben szabják meg. Mint rámutatott, jelenleg is csak lejben vehetnek fel bankhitelt azok, akik lejben kapják a fizetésüket, ennek ellenére például az ingatlanárakat úgy számolják ki lejben, hogy mennyi eurót tud abból vásárolni az eladó. „Jön a vásárló lejjel, és úgy alkudják ki az árat, hogy mennyit ér euróban” – részletezte a szakértő. Emlékeztetett, Magyarországon például soha nem hasonlítják euróhoz az árakat, de ha Romániában valaminek az értéke meghaladja a két-három átlagfizetést, már csak az európai fizetőeszközben határozzák meg.

– mondta Bónis Endre. Szerinte ez oda vezethető vissza, hogy a kilencvenes évek elején annyira instabil volt a lej, hogy nem mertek azzal számolni, hiszen előfordulhatott, hogy valaki eladta a lakását, és néhány hét múlva az érte kapott lejből már csak néhány zsák cementet tudott vásárolni. „Az euró előtt Erdélyben mindenki német márkában számolt, a Kárpátokon túl amerikai dollárban, most meg euróban. Mindig valamihez kötötték, és ezután is megteszik, ez egy ilyen kultúra” – összegzett Bónis Endre.

Beavatkozás a szabadpiacba?

„Kérdés, hogy miként viszonyul ehhez a tervezethez a Versenytanács, hiszen egy ilyen jellegű tiltás beavatkozik a szabadpiac menetébe, korlátozza a szolgáltatók lehetőségeit” – vetette fel kérdésünkre Erdei-Dolóczki István. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő meglátása szerint nem szerencsés kényszeríteni a vállalatokat, hogy mibe határozzák meg az áraikat. Ez a gyakorlat a magas infláció miatt alakult ki, hiszen az eladók tartottak tőle, hogy a lej inflálódik-, például egy lízingszerződés esetén-, már a részlettörlesztés végén nem ér annyit, mint a szerződés megkötésekor. A vevő gyakran tájékozatlan, vagy kiszolgáltatott, és elfogadja ezeket a feltételeket. A politikus szerint inkább tájékoztatással kellene a vásárlókat arra biztatni, hogy tudatosan döntsenek, és akkor a piac szabályozódik. „Ha a vevők előnybe részesítik azokat a vállalkozásokat, szolgáltatásokat, melyek lejben határozzák meg az áraikat, akkor ez elterjed. Másrészt a szolgáltatók is figyelembe kell, hogy vegyék az infláció lehetőségét” – szögezte le Erdei-Dolóczki István.