Felpörögtek az árak, dübörög az építőipar: stabilizálódik a brutális anyagdrágulás, de csökkenés nem várható

Korábban soha nem tapasztalt mértékben drágult az építőanyag, a PriceFlux online árfigyelő kimutatása szerint a romániai barkácsáruházakban akár 300 százalékos drágulás is tetten érhető egyes termékeknél. A kereskedők a gyártókra mutogatnak, nemcsak a brutális drágulás, hanem az időről időre jelentkező építőanyag-hiány miatt is.

Lapunk a Baumit csoport pénzügyi igazgatóját, Kovács Attilát kérdezte az összefüggésekről. A Baumit mögött egy több mint 110 éves múlttal rendelkező, családi tulajdonban lévő építőanyag-ipari konszern áll, a Bécsben élő Kovács Attila közgazdász ennek a pénzügyi igazgatója. Az ausztriai székhelyű vállalkozásnak Fehéroroszország kivételével valamennyi európai országban, és Törökországban vannak leányvállalatai, gyárai. A homlokzati vakolatok, festékek, hőszigetelő rendszerek gyártásával foglalkozó cégnek Romániában két gyára van.

„Európa minden országában drágult az építőanyag, vannak olyan termékek, melyek ára két-háromszorosára emelkedett” – osztotta meg velünk tapasztalatait Kovács Attila. Példaként említette, hogy a raklap egy évvel ezelőtt országtól függően 5–7 euróba került, most már 14–16 euró.

A drágulás hátterében elmondása szerint több tényező áll, váratlan egybeesések vezettek az árrobbanáshoz.

Elsősorban az egészségügyi válság, ami megtorpanásra kényszerítette a gazdaságot, erre válaszként Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is helyreállítási programokat kezdeményeztek. A gazdaságot leginkább építkezéssel lehet újraindítani, hiszen minden eurónyi támogatás a többszörösét generálja. Ilyen körülmények között a kormányok több pénzt juttattak vagy ígértek a beruházásokra, fejlesztésekre, az évek óta leállt építőtelepek újraindultak, újak nyíltak, így felpörgött az ágazat, megnövekedett a kereslet, az építőanyag-gyártók pedig azonnal nem tudták tartani a lépést.

– mutatott rá Kovács Attila. Hozzáfűzte: a helyzetet súlyosbította, hogy két váratlan akadály merült fel az ellátási láncban. Idén februárban a szokatlanul nagy fagy miatt leálltak a texasi kőolaj-finomítók, és hirtelen leállt az építőanyag-iparban is használt egyik alapanyag szállítása. Erre senki nem számított, addig a beszállítás folyamatos volt, nem voltak tartalékok, részletezte Kovács Attila.

Aztán márciusban a Szuezi-csatornát elzárta egy keresztbe akadt teherhajó, így Kínából sem érkezett alapanyag.

Amire minden helyreállt, felgyűltek a rendelések, a hatalmas igényt nem tudták rövid idő alatt kielégíteni, bár maximális kapacitáson működtek a gyárak. Így a nyár folyamán, amikor leginkább szükség volt az építőanyagra, akadozott az ellátás. A Baumit általában egyik napról a másikra, de legkésőbb három nap alatt teljesíti a rendeléseket, a nyáron volt egy rövid időszak, amikor nem is tudták megbecsülni, mikorra tudnak szállítani, majd három hétre sikerült lecsökkenteni a várakozási időt. Ez azóta rendeződött, de az akkori óriási nyomás tovább pörgette az árakat.

Kovács Attila rámutatott, a piac természetes működéséhez hozzátartozik, hogy amikor lehet drágítani, megteszik.

A teljes láncon minden szereplő növelte a maga árait, az alapanyag drágult, a gyártók ezt beleépítették a saját áraikba, a kereskedők is hozzátettek, végül a kivitelezők is drágítottak, így a végeredmény brutális emelkedés lett.

A Baumit alapanyagai különböző mértékben drágultak, van, amelyik csak 5 százalékot, de olyan is, amelyik 70 százalékkal kerül többe. A cég országonként változó módon építette be ezt az áremelkedést a saját áraiba. Huszonhat országban vannak jelen, ezek közül négy országban tudták az alapanyag-drágulást teljes mértékben beleszámolni a saját áraikba, az országok többségében csak részben, és néhány országban elenyésző mértékben.

A Baumitnak minden országban, ahol jelen van, gyára is működik, az elvük, hogy helyben szolgálják ki a regionális piacot, arra törekednek, hogy minél közelebb legyen a termelés a felvásárlókhoz, és az egyik legfontosabb alapanyagot biztosító kőbányákhoz. Ugyanakkor egy adott országban befolyásolja a termékek árát, hogy mennyibe kerül a munkaerő, az energia és a cement.

Ha egy országban alacsonyabb a munkabér, olcsóbb az energia, és emiatt olcsóbb a cement, akkor a termékeiket is kisebb áron tudják piacra dobni, vázolta az igazgató.

Két szomszédos országban is lehetnek eltérések. Előfordulhat, hogy emiatt a kivitelezők átviszik a terméket például Romániából Magyarországra vagy Lengyelországból Szlovákiába, de ez a mozgás nem olyan mértékű, hogy a cégcsoport figyelje. Viszont azzal szembesültek, hogy Törökországban hiánycikknek számít a cement, holott az országnak hatalmas cementipara van. Erre az a magyarázat, hogy az európai országok beleszámolják az árba a zöld bizonylatokat, a török gyártók ezt nem fizetik, így Európába exportálják a cementet, hiszen nagyobb nyereségre tesznek szert.

Felmerült, megtörténhet-e, hogy az olcsóbb romániai terméket a cég elviszi például Németországba, ahol dupla áron értékesítheti, ezzel mintegy rákényszerítve a romániai piacot, ahol kisebb a vásárlóerő, hogy ugyanazt a németországi árat kifizesse. Kovács Attila leszögezte, ez nem fordulhat elő, hiszen az építőanyag piaca regionális, másrészt nem éri meg nagy távolságokra szállítani.

A tapasztalatok szerint országonként változnak az igények, az építkezési szokások, még Németországon belül is mások az elvárások a nyugati és a keleti részen.

Például nyugaton egyik legfontosabb szempont, hogy könnyen használható legyen az építőanyag, a munkásoknak ne kelljen hatalmas zsákokat emelgetniük. Vannak ugyanakkor olyan országok, ahol fontos elvárás, hogy tükörsima legyen a fal, máshol erre nem fektetnek akkora hangsúlyt. Emellett a termékekben is vannak eltérések, hiszen a különböző kőbányákból nem ugyanolyan minőségű követ nyernek. A gyártó az adott kőhöz illeszti a receptúrát, a végtermékben vannak eltérések, amit a kivitelezők azonnal érzékelnek.

Például a két romániai gyárban készült termék sem pontosan ugyanolyan, az építők pedig azzal szeretnek dolgozni, amit megszoktak, tudják, miként viselkedik a termék, mennyi vizet kell hozzátenni, ha át kellene szokni egy másra, időveszteséget jelent, amit nem engedhetnek meg maguknak,

részletezte Kovács Attila. Ugyanakkor nem kifizetődő nagy távolságokra szállítani az építőanyagot. A zsákos termékeik tonnánként 50–500 euró között mozognak, az átlagár 200 euró, ezt a szállítási ár 10 százalékkal is megdobná, így nem éri meg. A Romániában gyártott termék valóban többe kerül Franciaországban, de nem kifizetődő elvinni odáig, szögezte le a pénzügyi igazgató.

Az építőanyagok árában legalább még egy évig ezzel a szinttel kell számolni, véli Kovács Attila. Még októberben is nagy erőkkel dolgoznak az építkezésekben, próbálják a tél beállta előtt befejezni a munkálatokat, tehát a kereslet nem csökkent, így az árak sem mérséklődnek. Meglátása szerint kisebb-nagyobb ingadozások lehetnek, de az ideihez hasonló drasztikus drágulásokra nem kell számítani.

Várhatóan a következő években még nagy lesz a kereslet, hiszen az európai uniós források lehívása, az ebből zajló beruházások folytatódnak.

Kovács Attila abban bízik, nem lesznek fennakadások az ellátásban, hiszen most jól megy a cégeknek, van pénz a befektetésre, a terjeszkedésre, több országban építenek gyárakat a nagyvárosok vonzáskörzetében.

– húzta alá az igazgató.

A jelenlegi helyzetet úgy összegezte, hogy óriási mértékben nőttek az építőanyagárak, Európa-szerte egyre nehezebb munkaerőt találni az építkezésben, ennek hatása néhány éven belül csapódik le, hiszen olyan mértékben drágulnak az ingatlanok, hogy azt a vásárlóerő nem tudja követni. „Félő, hogy az ingatlanfejlesztők megépítik a lakásokat, és nem tudják majd eladni, ennek a hatása két-három év múlva érződik majd a gazdaságban” – fogalmazta meg Kovács Attila.