61 százalék hisz ugyanakkor abban is, hogy a korszerűsítés, valamint a munkaerőképzés is növelheti a termelékenységet.

A megkérdezettek 49 százaléka mondta azt, hogy a digitalizáció a gyártási folyamatok átszervezését jelentené, 25 százalék a munkakörülmények javítását látja benne, 15 százalék automatizálná a termelést.

Új prioritás, új forradalom

A digitalizáció különben új prioritás a vállalatok számára, nagyjából három éve kezdett körvonalazódni. Előtérben a nagy, több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok vannak, amelyeknek egyúttal jelentős anyagi erőforrások állnak a rendelkezésükre. Ők 79 százalékban a gyártási folyamatot digitalizálnák, 50 százalékban a tevékenység ellenőrzését és 46 százalékban a tervezést.

– vonja le a következtetést az idézett kutatás.

Az okok pedig más ágazatokban is ismertek: nem áll a vállalatok rendelkezésére elégséges anyagi erőforrás, illetve nem megfelelő a jelenlegi infrastruktúrájuk újítások bevezetéséhez. Pedig egyre égetőbb szükségük van digitalizációra, mivel a munkaerőhiány egyre égetőbb.

Megkerülhetetlen a digitalizáció

Az informatikai szakemberek évek óta hangoztatják, hogy a digitalizáció megkerülhetetlen – szögezte le megkeresésünkre Bihari Béla, a székelyföldi IT Plus informatikai klaszter elnöke. Mint hangsúlyozta, a klaszter képviselői minden konferencián arra törekednek, hogy ne informatikusok beszéljenek informatikusoknak, ezért hívják a vállalkozókat is, mert egy ideje egyértelmű, hogy a digitalizáció a megoldás. Hiszen a munkaerő megtartása hamarosan annyira kritikussá válik, hogy ha nem tudnak a vállalkozók kompetens eszközökkel, megfelelő projektekkel versenyképes termékeket előállítani, egyszerűen elveszítik a meglevő alkalmazottaikat is, mert nem tudnak nekik versenyképes béreket biztosítani.

A 22-es csapdája és a versenyképesség

„Ez olyan, mint a 22-es csapdája” – fogalmazta meg Bihari Béla kiemelve, ahhoz, hogy a cégek versenyképesek legyenek, elkerülhetetlen, hogy a folyamataikat, az adatfeldolgozást automatizálják, felgyorsítsák, hogy minél rövidebb idő alatt, minél jobb minőségben, minél kevesebb tévedési hányadossal tudják a termékeiket előállítani.

„Most már Székelyföldön vagy Erdélyben sem fenntartható hosszú távon, hogy a gyártósoron, a termelésben minimálbérért dolgoztassák az embereket. Előbb-utóbb úgy kell a folyamatokat beállítani, hogy a számítógép asszisztált vagy másodlagos erőforrás legyen a gyártósoron. A humán erőforrás nem kizárható, de az embereket folyamatosan képzeni kell” – részletezte a szakember. Emlékeztetett, hogy

A közeljövőben így már egyetlen területen sem dolgozhatnak digitális analfabéták, ez a tudás bármilyen területen alapkompetencia kell hogy legyen, az oktatásban, az építészetben, az egészségügyben vagy éppen a jogban is adatfeldolgozásra lesz szükség – sorolta a példákat Bihari Béla.

Kitért ugyanakkor arra is, hogy a Székelyföldön jelentős ágazatnak számító mezőgazdaságban sem lehet már magas minőségű és hozamú terményt elérni a precíziós mezőgazdaság bevezetése nélkül.

Mint illusztrálta,

Hozzátette: altalajszenzorokra lesz szükség, olyan traktorokra, melyek adatokat dolgoznak fel, GPS-koordinátákkal meghatározzák, hova kell műtrágya, hol szükséges az öntözés.

Támogatás fejlesztésekre

A szakértő szerint hosszú távon azért megkerülhetetlen a digitalizáció, mert a bérek megnőttek, és a romániai piacot elözönlötték a multinacionális cégek, melyek nagy digitalizációs tapasztalattal olcsón állítják elő a jó minőségű termékeiket. A jó hír, hogy jelenleg szinte minden pályázati kiírásnak van digitalizációs fejezete,

A jövő munkahelyei merőben át fognak alakulni, még a kereskedő, aki most a pénztárnál áll, és húzogatja az árut, arra ébredhet, hogy teljesen átalakult a munkája, mert áthelyezték egy olyan részlegre, ahol e-kereskedelem zajlik.

„Bármelyik területen az lesz a nyerő, aki az egyetemen adatbányászatot, adatelemzést tanul, mesterségesintelligencia-alapú megoldásokban gondolkodik” – szögezte le Bihari Béla, aki szerint mindez odavezet, hogy javul az életminőség, az életen át tartó tanulás részesei lehetünk akár az eredeti szakmánkban vagy átképzés révén. „Nem lesz már szokatlan, hogy ha nem arról a területről vonulunk nyugdíjba, amit az egyetemen megtanultunk, és amit pályakezdőként gyakoroltunk” – vetítette előre a nem is olyan távoli jövő képét a szakember.