Egekbe szökött a műtrágya ára, bajban a mezőgazdaság

Hidegzuhanyként érte az erdélyi gazdákat a műtrágya drasztikus drágulása. Míg egy évvel korábban a hazai termelésű és az importból származó nitrogén-, kálium- és foszforműtrágyákat tonnánként 900 lej körüli áron lehetett megvásárolni,

idén novemberre a beszerzésük legalább háromszor többe került: a legolcsóbb műtrágya tonnájáért 3 ezer lejt kérnek a kereskedők, de a jobb minőségű mesterséges tápanyag-utánpótlás ára a 3500 lejt is meghaladja.

A mezőgazdasági kis- és nagytermelők kapkodják a fejüket, mert a mezőgazdasági inputanyagok terén ekkora áremelkedéssel még soha nem találkoztak.

A Krónika által megkérdezett mezőgazdasági termelők kizártnak tartják, hogy hathatós állami beavatkozás nélkül jövő tavasztól műtrágyát tudjanak vásárolni. A Nagyváradtól 25 kilométerre fekvő Paptamásiban 55 hektáron kalászos gabonát, kukoricát és repcét termelő agrárvállalkozó, Oláh József bárhogy is számolja, az új műtrágyaárakat képtelenség beilleszteni a terményárakba. „Ha eddig 1 kg kukorica árába került 1 kg műtrágya, a jövő évtől 3-4 kg termés kell ugyanannyi tápanyag-utánpótlásért. Ki fogja a végtermékek árában ezt megfizetni?” – fakad ki az agrárvállalkozó, aki több társától eltérően így is szerencsés helyzetben van, mert a műtrágya első drágulásakor, idén szeptemberben nagyobb mennyiséget fizetett ki tonnánként 1500 lejes áron, így a jövő esztendei termést valamivel olcsóbban ússza meg.

A község másik falujában, Nyüveden 200 hektáron gazdálkodó Bărțan Gábor szerint a műtrágya drágulásának egyik következménye az lesz, hogy a kisebb területeken termelők közül sokan abbahagyják a szántóföldi növénytermesztést, nem fogják bírni a tavaszi munkálatok idején megugró nagy pénzbefektetést.

Az agrárvállalkozó nem tartja járható útnak, hogy a termelők jelentősen csökkentsék a műtrágyamennyiséget, mert ezzel drasztikusan csökkennek a terméshozamok is.

„Idén nem zártunk jó mezőgazdasági évet, kukoricából 5-6 ezer kilós átlagtermést takarítottunk be. Műtrágya nélkül ennek a felére lehetne számítani, ami teljesen ráfizetéssé teszi a munkánkat, hiszen az önköltségi árat sem fedezi. Ha a drága műtrágyából hektáronként kiszórunk 500 kilogrammot, az annyira megnöveli a kiadásokat, hogy a 30 százalékkal megemelkedett, 1,3 lejes kilónkénti felvásárlási ár mellett is alig marad profitja a gabonatermelőnek. Ha a kormány nem talál megoldást, sokan abbahagyják a gazdálkodást” – vélekedik Bărțan Gábor.

Laskovics István mezőgazdasági mérnök, az Érmelléki Gazdák Egyesületének falugazdásza megerősíti a gazdák elkeseredését. Sokan hívják telefonon, hogy mi a teendő, ugyanis mindenki meg van rémülve a hatalmas áremelkedéstől. „Legnagyobb mértékben – mintegy 350 százalékkal – a műtrágya ára emelkedett, de a többi fogyóanyag ára is folyamatosan nő, immár két számjegyűvé dagadt. Ha mindezt összeadjuk, nagyon nehéz év elé néznek a gazdák” – érvel a fiatal agrármérnök, aki szerint szerves trágya hiányában nincs alternatívája a műtrágyának. Az elmúlt harminc esztendőben ugyanis a partiumi megyékben is jórészt felszámolódott a szarvasmarhatartás.

Kozma Béla, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szerint mindenki a kormány intézkedéseit várja, hiszen egyértelmű, hogy a hatalmas műtrágyaár-emelkedést szinte lehetetlen kigazdálkodni a mezőgazdasági termények mai árában. A szakember ugyanakkor rámutat, hogy világjelenségről van szó, amelynek fő oka az energia – elsősorban a földgáz – árának drasztikus emelkedése.

Több ország leállította a műtrágyexportot, így a hazai termelés akadozása vagy teljes leállása miatt jövő tavasszal lesznek nagy gondok. Szerencsére a gazdák egy részének sikerült beszereznie olcsóbb áron a szükséges műtrágyamennyiséget, így a mostani válság nem mindenkit érint egyformán.

„A műtrágyát nincs mivel helyettesíteni! Képletek vannak arra, hogy a szántóföldi növénytermesztésben egy adott termésmennyiséget mennyi műtrágyával lehet elérni. Könnyű kiszámítani, hogyha a gazda csökkenti a kiszórt műtrágya mennyiségét, mennyivel csökken a termésátlag” – nyilatkozta a Krónikának Kozma Béla. Helyenként a talaj tápanyag-ellátottsága annyira jó, hogy egy évnyi műtrágyakimaradás nem okoz nagyon alacsony hozamokat, viszont a huzamosabb hiány teljesen ráfizetésessé teszi a gazdálkodást. Az állattenyésztés leépülése és átalakulása miatt ugyanakkor távolról sincs elegendő szerves trágya a termőföldek tápanyag-utánpótlására. Még Hargita és Kovászna megyében sem, ahol az állatállomány létszáma még mindig elég magas.

A háromszéki mezőgazdasági hivatal vezetője nem tartja járható útnak azt az elképzelést, hogy műtrágya hiányában a jövő évtől hirtelen megnő a biogazdálkodást folytatók tábora. Létezik ugyan egy uniós direktíva, amely szerint 2030-ig a romániai mezőgazdasági területek 25 százaléka kell átálljon biotermesztésre, de ez nehezen kivitelezhető. A székelyföldi biogazdálkodást folytatók elsöprő többsége kaszálóit és legelőit íratta be bioművelésű területté, amin főleg tejelő szarvasmarhát tenyésztenek, és biotejet vagy biohúst értékesítenek. Szántóföldi növénytermesztés terén ritka a biogazda, mert az így előállított termékek ára túl drága, amit a hazai piac nem tud megfizetni.

A vonzó uniós támogatásokkal együtt Háromszék mezőgazdasági területeinek mindössze 5 százalékán folyik biotermelés.

Ennek látványos megemelkedésére az igazgató nem lát sok esélyt a nehéz értékesítés, és a gazdák szervezetlensége miatt.

„Még nem tudjuk, hogy a mezőgazdasági minisztérium keretében létrehozott bizottság milyen megoldást dolgoz ki a műtrágyaárak drasztikus emelkedésének ellensúlyozására. Egyes elképzelések szerint a műtrágyagyárak kapnának szubvenciót, más forgatókönyv alapján a gazdák” – magyarázza az igazgató. Kozma szerint a székelyföldi burgonyatermesztőket különösen érinti a magas műtrágyaár, hiszen a kifizetődő termeléshez nagyobb mennyiségű termésfokozót használnak, mint a gabonatermesztők.

Közben Románia legnagyobb műtrágyagyártó vállalata, a marosvásárhelyi Azomureș beváltotta december eleji „fenyegetőzését”, és pénteken leállította a termelését. A cég vezérigazgatója, Harri Kiiski szerint az ilyen mértékben megemelkedett földgázárak közepette a következő hónapokban nem látják értelmét a műtrágya-előállításnak, amely a világpiaci árak fölé emelné a romániai terméket.

De nem jobb a helyzet Magyarországon sem, ahonnan a partiumi agrárvállalkozók az elmúlt években sok tápanyagot importáltak. A saját használatra áfa nélkül beérkező áru valamivel olcsóbba került, mint a hazai termelésű műtrágyáé, de ez már a múlté. A magyar kormány is saját gazdáinak a megsegítésében gondolkodik olyan elképzeléssel, hogy stratégiai fontosságú üzemmé minősítsék a magyarországi műtrágyagyárakat. A magántulajdonban levő gyárakból állami irányítás alatt megfelelő mennyiségben és árban szerezhetnék be a gazdák a szükséges műtrágyamennyiséget.

A helyzet pikantériája, hogy a magyar műtrágyagyártás zöme annak a Nitrogénművek Zrt.-nek a kezében van, amelyet a Versenyhivatal 11 milliárd forintnyi büntetéssel sújtott kartellezés miatt, amit a cég vezetősége nem ismer el, és a bíróságon keresi igazát.

A magyar óriásvállalat azonban nem zárt be, és azt ajánlotta a kormánynak, hogy jövő év első felében május 31-ig a pétfürdői üzem teljes termelését a magyar gazdák számára értékesíti, illetve annyit juttatna exportra, amire a magyar piac nem tart igényt.

Az Európai Bizottságot (EB) különösebben nem rázta meg a műtrágyaválság, Brüsszel érdemben még nem foglalkozott a témával. Bizonyos hírek szerint vizsgálják annak a lehetőségét, hogy eltörlik az EU-n kívüli államokból érkező folyékony műtrágyák védővámját. Szakemberek szerint azonban egy ilyen döntés nem befolyásolná lényegesen az uniós piacra kerülő termésfokozó árát. A gazdaszervezetek közvetlen állami szubvenciót követelnek, amivel a mezőgazdasági termelők elérhető áron juthatnának hozzá a szükséges műtrágyamennyiséghez.