A bukaresti parlamentben korábban beterjesztett törvénytervezet szerint minden év május elejétől szeptember végéig betiltanák a közel-keleti országokba irányuló élőállat-kivitelt a nagy meleg miatt, ugyanakkor az év többi időszakában is szigorítanák a szállítmányok állategészségügyi ellenőrzését.

A múlt vasárnapi baleset nyomán egyébként a 14 600 juh közül mintegy 200 állatot sikerült élve kimenekíteni a félig elsüllyedt hajó gyomrából, amit az állatvédők elfogadhatatlannak tartanak.

Az Animals International szervezet adatai szerint az Európai Unió tagországai közül Románia adja el a legtöbb juhot az arab országoknak, ahol egyúttal a legolcsóbban értékesíti. Adataik szerint a jordániai kikötőkbe érkező romániai élőállat-szállítmányokon a juhexportot lebonyolító cégek a hazai felvásárlási ár négy-ötszörösét nyerik: az élősúlyban mintegy 200 lejért felvásárolt juhot a jordániai vagy líbiai vágóhidaknak mintegy ezer lejért adják tovább.

Ideális juhtartási feltételek?

A romániai juhágazat alakulása jelentős kihívást jelent nemcsak a juhtenyésztők, hanem a mezőgazdasági minisztérium számára is. Dán Péter marosvásárhelyi nyugalmazott állattenyésztő, kutatómérnök, az RMGE Maros megyei falugazdásza a Krónika megkeresésére úgy fogalmazott, hogy az EU tagországai közül Romániában állítják elő az egyik legolcsóbb juhhúst, amit az élőállat-exportra szakosodott kereskedők ki is használnak.

A mezőgazdasági mérnök szerint a kedvező természeti adottságokat tetézi a hetvenes-nyolcvanas években hallgatólagosan kialakult szokás, miszerint az őszi betakarítást követően tavaszig mindenhol a juhoké a határ, így viszonylag olcsón lehetett kiteleltetni az állományt. Ugyanakkor a szarvasmarhatartás leépülésével a kilencvenes és a kétezres években a felszabadult legelők még nagyobb vonzerőt jelentettek a juhászat számára – amit az uniós csatlakozás után számottevő támogatással segítettek –, amire így nagyon sok gazda „ráharapott”. Aminek hamarosan meglátszott a hátulütője is, mert Dán Péter szerint a szakszerűtlen legeltetés hamar tönkretette a legelőket főleg ott, ahol a juhokat késő ősszel és tél végén, kora tavasszal is a füves területeken járatják.

„Az utóbbi évek viszonylatában az idén sokan lemondtak a juhokról, és ha ez a trend folytatódik, akkor két év múlva padlóra kerül az egész ágazat” – fogalmaz a szakember, aki a közbirtokosság tulajdonában levő mintegy 800 juhért felel. Tavalyi állományuknak ez mindössze a harmada, miután a juhokat veszélyeztető surlókór miatt idén 1600 állatot kellett vágóhídra küldeni.

Birtok György a legnagyobb gondot a túl alacsony felvásárlási árakban látja. Az a gazda szerencsés, aki tavaszi időszakban túlad a bárányokon élősúlyban 9-10 lejes kilónkénti áron, mert később a szintén exportra kerülő juhokért már csak a felét kapja.

– magyarázza Birtok György. A Ceaușescu-rendszerben jó pénzt hozó gyapjú felvásárlása a rendszerváltás után bukott meg, miután a hazai feldolgozóüzemeket sorra bezárták, exportra pedig már nem kellett a román gyapjú, ami nem versenyképes a nyugati finom gyapjas juhfajták hozamával.

Dán Péter szerint vannak apró lépések a hazai juhállományok tenyészfeljavítása terén a Nyugat-Európából behozott és jobban teljesítő fajták elterjedésével, de amennyiben a többi gondot nem sikerül orvosolni, a tenyészfeljavítás egymagában nem tudja megmenteni a romániai ágazatot.

– tárja szét a kezét a gazda.

Azt mondja, hogy a legelőkért kapott APIA-támogatás és a törzskönyvezett juhonként kifizetett 17,5 eurós „fejpénz” az egyetlen biztos bevétel a mai juhászatban, amiből mindent fedezni kell. Működnek ugyan birkát is feldolgozó vágóhidak Romániában, de azok sem fizetnek többet az állatokért, mint az exportra élő állatot értékesítő kereskedők. „Hazai piacra már alig lehet eladni tavasszal bárányt, ez a fajta értékesítés egyre kevésbé jön szóba” – magyarázza a juhtartó gazda a hazai húsfogyasztási szokások gyors átalakulását. Kósa Ottó abban bízik, hogy a bukaresti hatóságok a huszonnegyedik órában talán felébrednek, és mentőövet dobnak a leáldozóban levő juhászat számára.