A gazdákon nyerészkedő kereskedő a juhtartás „farkasa”

Makkay József 2019. december 02., 15:25 utolsó módosítás: 2019. december 02., 15:36

Még uniós támogatással együtt sem vonzó a túlságosan alacsony felvásárlási árral szembesülő romániai gazdák számára a juhtenyésztés. Ágazati képviselők szerint az állatfelvásárlás és -export hosszú évek óta egy szűk kereskedői érdekkör kezében van, amely aprópénzt fizet a gazdáknak, miközben hatalmas nyereséget zsebel be.

Nagy a kilátástalanság. Főleg a túl alacsony felvásárlási árak miatt mondanak le sokan a juhtenyésztésről Fotó: Barabás Ákos

Nemzetközi botránnyá terebélyesedett a fekete-tengeri Midia Năvodari kikötőjében múlt vasárnap 14 600 elő juhval a fedélzetén balesetet szenvedett hajó ügye. Az állatok túlnyomó többségének elhullását eredményező szerencsétlenség miatt állatvédő szervezetek feljelentették Romániát Brüsszelben, ennek nyomán az elmúlt héten meghallgatást tartottak az Európai Parlamentben.

Az Animals International civil szervezet Brüsszelben felszólaló képviselője szorgalmazta, hogy állítsák le a Közel-Keletre irányuló román élőállat-exportot, amíg az ország állategészségügyi hatóságai nem garantálják az állatok biztonságos szállítását.

A bukaresti parlamentben korábban beterjesztett törvénytervezet szerint minden év május elejétől szeptember végéig betiltanák a közel-keleti országokba irányuló élőállat-kivitelt a nagy meleg miatt, ugyanakkor az év többi időszakában is szigorítanák a szállítmányok állategészségügyi ellenőrzését.

A múlt vasárnapi baleset nyomán egyébként a 14 600 juh közül mintegy 200 állatot sikerült élve kimenekíteni a félig elsüllyedt hajó gyomrából, amit az állatvédők elfogadhatatlannak tartanak.

Az Animals International szervezet adatai szerint az Európai Unió tagországai közül Románia adja el a legtöbb juhot az arab országoknak, ahol egyúttal a legolcsóbban értékesíti. Adataik szerint a jordániai kikötőkbe érkező romániai élőállat-szállítmányokon a juhexportot lebonyolító cégek a hazai felvásárlási ár négy-ötszörösét nyerik: az élősúlyban mintegy 200 lejért felvásárolt juhot a jordániai vagy líbiai vágóhidaknak mintegy ezer lejért adják tovább.

Kínzással felérő szállítás. Élőállat-export helyett a levágott állatok húsát kellene értékesíteni külföldön Fotó: Barabás Ákos

Nemcsak az állatvédő szervezetek, hanem egyre több politikus is egyetért azzal, hogy

élőállat-export helyett a Romániában levágott állatok húsát kellene értékesíteni külföldön, ami a vágóhidakat és az állattartó gazdákat is előnyös helyzetbe hozhatná.

Ideális juhtartási feltételek?

A romániai juhágazat alakulása jelentős kihívást jelent nemcsak a juhtenyésztők, hanem a mezőgazdasági minisztérium számára is. Dán Péter marosvásárhelyi nyugalmazott állattenyésztő, kutatómérnök, az RMGE Maros megyei falugazdásza a Krónika megkeresésére úgy fogalmazott, hogy az EU tagországai közül Romániában állítják elő az egyik legolcsóbb juhhúst, amit az élőállat-exportra szakosodott kereskedők ki is használnak.

Szakemberek szerint az ország éghajlata ideális a juhtartás számára, ehhez társul a rendkívül igénytelen hazai juhfajta, a cigája elterjedése is.

A mezőgazdasági mérnök szerint a kedvező természeti adottságokat tetézi a hetvenes-nyolcvanas években hallgatólagosan kialakult szokás, miszerint az őszi betakarítást követően tavaszig mindenhol a juhoké a határ, így viszonylag olcsón lehetett kiteleltetni az állományt. Ugyanakkor a szarvasmarhatartás leépülésével a kilencvenes és a kétezres években a felszabadult legelők még nagyobb vonzerőt jelentettek a juhászat számára – amit az uniós csatlakozás után számottevő támogatással segítettek –, amire így nagyon sok gazda „ráharapott”. Aminek hamarosan meglátszott a hátulütője is, mert Dán Péter szerint a szakszerűtlen legeltetés hamar tönkretette a legelőket főleg ott, ahol a juhokat késő ősszel és tél végén, kora tavasszal is a füves területeken járatják.

„Legelőin fű kövér”. Az ország éghajlata kedvez a juhtenyésztésnek Fotó: Erdély Bálint Előd

Hiányzó munkaerő, eladhatatlan gyapjú

„Ma már uniós támogatással együtt sem vonzó sok gazdának, hogy éjjel-nappal kint legyen a juhok mellett, másrészt a túlszaporodott medveállomány komoly gondot okoz a juhászatokban is, megtizedeli az állományokat” – magyarázza a gondok egy részét a szakember. Mindezt Birtok György állattenyésztő mérnök, a szovátai Maros Közbirtokosság ügyvezetője azzal egészíti ki a Krónikának, hogy egyre súlyosabb gond a munkaerő hiánya is.

A gazdák sem juhászt, sem más kisegítő személyzetet nem találnak, így egyre többen kényszerülnek arra, hogy eladják, felszámolják állatállományukat.

„Az utóbbi évek viszonylatában az idén sokan lemondtak a juhokról, és ha ez a trend folytatódik, akkor két év múlva padlóra kerül az egész ágazat” – fogalmaz a szakember, aki a közbirtokosság tulajdonában levő mintegy 800 juhért felel. Tavalyi állományuknak ez mindössze a harmada, miután a juhokat veszélyeztető surlókór miatt idén 1600 állatot kellett vágóhídra küldeni.

Birtok György a legnagyobb gondot a túl alacsony felvásárlási árakban látja. Az a gazda szerencsés, aki tavaszi időszakban túlad a bárányokon élősúlyban 9-10 lejes kilónkénti áron, mert később a szintén exportra kerülő juhokért már csak a felét kapja.

A leköszönt mezőgazdasági miniszter azzal próbált segíteni a juhágazaton, hogy a rendszerváltás óta eladhatatlan gyapjú kilójáért 2 lejes állami támogatást vezetett be, és papíron kijelölt tizenvalahány gyapjúátvevő központot. Terve megbukott, mert az eladhatatlan gyapjú továbbra is a gazdák nyakán maradt, ezért sokan elégetik”

– magyarázza Birtok György. A Ceaușescu-rendszerben jó pénzt hozó gyapjú felvásárlása a rendszerváltás után bukott meg, miután a hazai feldolgozóüzemeket sorra bezárták, exportra pedig már nem kellett a román gyapjú, ami nem versenyképes a nyugati finom gyapjas juhfajták hozamával.

„Hazai piacra már alig lehet eladni tavasszal bárányt” Fotó: Barabás Ákos

Hiányzik a gazdák érdekvédelme

Dán Péter és Birtok György úgy látják, a juhágazat egyik legnagyobb gondja a gazdák valós érdekvédelmét ellátó szakegyesületek és szövetkezetek hiánya. „Míg a szarvasmarhatartók esetében már létrejött néhány jól működő szakegyesület – a húsmarhák exportját felügyelő egyesületek például a hazai vágóhidak 5-6 lejes felvásárlási árának a dupláját tudták kialkudni külföldi felvásárlóknál –, addig a juhágazat teljesen ki van szolgáltatva néhány olyan nagy egyesületnek, amelyek nincsenek tekintettel a gazdák érdekeire” – magyarázza Dán Péter, aki ezért az agrártárcát teszi felelőssé. Birtok szerint a Hátszeg környéki juhtartók egyesülete például annak a néhány gazdának az érdekeit tartja szem előtt, akik családonként több mint tízezer juhot tartanak, a kisebb gazdák elvárásait nem veszik figyelembe. Ezen a szakminisztérium tudna érdemben változtatni az egyesületi támogatások elosztásával és átirányításával, ám a tárcát nem érdekli a gazdák érdekvédelme, így

a romániai állatfelvásárlás és állatexport hosszú évek óta annak a szűk kereskedői érdekkörnek a kezében van, amely aprópénzt fizet a gazdáknak, miközben hatalmas nyereséget zsebel be.

Dán Péter szerint vannak apró lépések a hazai juhállományok tenyészfeljavítása terén a Nyugat-Európából behozott és jobban teljesítő fajták elterjedésével, de amennyiben a többi gondot nem sikerül orvosolni, a tenyészfeljavítás egymagában nem tudja megmenteni a romániai ágazatot.

Eladhatatlan. A gazdák nem ritkán elégetik a nyakukon maradt gyapjút

A nagygazda is eladná az állományát

A juhos gazdák sem látják derűsebben a boldogulásukat. A tiszahosszúmezői (Máramaros megye) Kósa Ottó mintegy ezer juhot tart, amiből 600 törzskönyvezett anyaállat. Hosszú út vezetett egy ilyen kiválogatott, jól termelő és hatóságilag is nyilvántartott állatállomány kitenyésztéséhez, a gazda fejében mégis többször megfordult már, hogy eladja a juhnyáját. Ez azért nem sikerült, mert amikor eldöntötte, olyan olcsó volt a juhok piaci ára, hogy sajnálta elprédálni az állományt.

A három fiammal gazdálkodunk, de alig találunk más segítőt. Sokszor hétszámra nincs ember, aki megfejje a juhokat. A juhtejből készülő sajtot, túrót, ordát is csak aprópénzért tudjuk szezonban eladni, szinte nem éri meg fejni a juhokat. Egyedül az élő állat eladása hozna némi pénzt, ha volna ára”

– tárja szét a kezét a gazda.

Azt mondja, hogy a legelőkért kapott APIA-támogatás és a törzskönyvezett juhonként kifizetett 17,5 eurós „fejpénz” az egyetlen biztos bevétel a mai juhászatban, amiből mindent fedezni kell. Működnek ugyan birkát is feldolgozó vágóhidak Romániában, de azok sem fizetnek többet az állatokért, mint az exportra élő állatot értékesítő kereskedők. „Hazai piacra már alig lehet eladni tavasszal bárányt, ez a fajta értékesítés egyre kevésbé jön szóba” – magyarázza a juhtartó gazda a hazai húsfogyasztási szokások gyors átalakulását. Kósa Ottó abban bízik, hogy a bukaresti hatóságok a huszonnegyedik órában talán felébrednek, és mentőövet dobnak a leáldozóban levő juhászat számára.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat