Siklóernyővel a Kárpátok felett: Sárig István két évtizede képviseli Székelyföldet

– Mikor és hol fertőzte meg a siklóernyőzés?

– Pontosan emlékszem, az 1996-os csíksomlyói búcsú napján csodáltam meg először egy siklóernyőst élőben, mint később kiderült, Rancz Pál volt, a csíki siklóernyősök egyik rangidőse. Jókor jött ez, hiszen 20 évesen nem találtam a helyemet. Autószerelőként dolgoztam, a baráti körömben szinte mindenki motorozott, én is gyűjtöttem a pénzt motorra, de végül motorkerékpár helyett siklóernyőt vásároltam. Szorgalmasan tanultam a repülés alapjait, egy év alatt elértem arra a szintre, ahol a többi csíki siklóernyős többsége tartott. Aztán kezdtünk hozzájutni a külföldi szakfolyóiratokhoz.

Érdekesség, hogy négyen vagyunk testvérek, és egy adott pillanatban mindhárom fiú siklóernyőzött. Nagyobbik öcsém, Attila volt minden idők egyik legtehetségesebb romániai siklóernyőse, de ő abbahagyta, most faluturizmussal, sajtkészítéssel foglalkozik. Zoltán, a kisebbik öcsém a tanácsnál dolgozik, ő már csak kedvtelésből repül néha-néha. Szüleink, annak ellenére, hogy istenfélő, konzervatív szellemben élnek, megadták nekünk a választás szabadságát.

– Ez a sport nemcsak drága, hanem sok tudást, jó erőnlétet követel. Voltak vészhelyzetek?

– Főleg akkor követelt kiváló erőnlétet, amikor nem volt ennyi sok autó, terepjáró, így minden repülés után gyalog kellett visszamenni a rajthelyre. Képzeljék el a 30–35 kilós hátizsákokkal naponta többször felgyalogolni az Öcsém-csúcsra vagy a Naskalatra. Nekem soha sem volt gond az erőnlét, hisz közben síztem is. Fontos azonban a mentális felkészülés, a tapasztalat is. Kell tudni, hogy mire képes az ember, hol vannak a határok.

Szerencsénk volt oktatóinkkal, Barak Miklóssal és Rancz Pállal, akiknek mi voltunk a második generációs csíki siklóernyős tanítványai. A Barakék által kitaposott ösvényen kellett végig mennünk, de szerencsém volt a gyimesi gyermekorral, kint a természetben nőttem fel, ösztönösen reagáltam például a meteorológiai változásokra. Az alapokat követően a legtöbb siklóernyőzéssel kapcsolatos dolgot autodidakta módon tanultam meg.

Sokat fejlődtem a 2000-es évek elején, amikor évente meghívtak két-három hónapra Aradra oktatni. A világosi vár mellett van egy dombocska, a mezőségen pedig sokkal könnyebb repülni, mert nincs annyi terepcsapda, mint a hegyvidéken. Néhány éve megjelentek az oktatóvideók. Amit mi négy-öt év alatt megtapasztaltunk, azt most ezekből egy fél óra alatt meg lehet tanulni.

– Számos országos és világversenyen indult. Melyek a legjobb eredményei, a legemlékezetesebb versenyek?

– Nem volt könnyű eljutni a mexikói világbajnokságra vagy az albániai Európa-bajnokságra, ahol megtapasztalhattuk, milyen a világszint ebben a sportágban. A mexikói vébén például a célra szállásban hét futam után 6 büntetőpont volt az éllovas eredménye. Hét futam után 6 centit tévedett, egy cipőtalp szélessége pedig 12 cm, tehát egyszer leszálláskor nem nyomta meg kellőképpen a 2 cm-es célgombot a lábával.

Ötször nyertem Román Kupát távrepülésben, kétszer célra szállásban, nyertem országos bajnokságot és számos dobogós helyezésem van az országos versenyeken. Két világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon vettem részt, érdekes, hogy a romániai versenyzők közül egyedüliként célra szállásban és távrepülésben is. Mostanság kevesen vesznek részt mindkettőben, a többség vagy a távrepülésre vagy a célra szállásra szakosodik.

– Mennyire terjedt el Erdélyben, Romániában ez a sport? 

– Nagy fejlődésen ment át a sportág. Ezelőtt tíz évvel volt húsz jó pilóta Romániában, ma már vannak legalább százötvenen.

Kimennek például decemberben Indiába, két hónap után átköltöznek Dél-Amerikába vagy Mexikóba, majd visszajönnek Európába. Számukra nincs holt szezon. Nekem sincs holtszezon, felfedeztem a gyimesközéploki Silye (vagy Sije) hegyet, ahol ha süt a nap télen is kiválóan lehet repülni, jó a légmozgás. Azért vásároltam ott telket, építettem házat, mert saját területemen repülhetek. Egyébként megpróbálok önálló gazdálkodást vezetni.

– Melyek a magassági és távrepülési rekordjai? 

– A repülési táv hosszát, illetve a magasságot a napi időjárás határozza meg. A Csíki-medencében a legmagasabb repülés 4000 méter körüli, amit Csíkmindszentről repült az egyik csapattársam, de hivatalosan csak 3150 méterig szabadna felszállni. Sokan repültek már 150–200 km-es távokat, például a Naskalatról fel Maroshévízig, majd onnan le Kézdivásárhelyig és vissza Csíkba, ezek 7–8 órás repülések.

– Ha valaki siklóernyőzni szeretne, milyen lépéseket kell megtennie?

– Most egyszerű, az internet nagy segítség ebben. A klubunknál, a Turbulenciánál is működik pilótaiskola, eddig közel százötvenen tanultak meg siklóernyőzni nálunk. Az iskola egy nagyon komoly vizsgával zárul 7–8 tantárgyból. Van elméleti és gyakorlati vizsga, hasonlít a sofőriskolához. Csíksomlyó Románia egyik legjobb helye siklóernyőzést tanulni, könnyen elérhető, akadálymentes és a szél kiszámítható.