A vezetők már a legelején megegyeztek abban, hogy a tízes évfordulókat mindig az ötletgazdáknál tartják, így a 10. és a 20. évfordulón is visszatértek Csíkszentkirályra.

Hiányzott Kárpátalja

Ahogy Veress László, marosszentkirályi lelkipásztor érdeklődésünkre kifejtette, 2019-ig Erdélyből, Magyarországról és Felvidékről összesen 21 település alkotta a Szent Király Szövetséget. Magyarországról: Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Porrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szabadszentkirály, Szentistván, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szentkirályszabadja és Szombathely-Gyöngyöshermánszentkirály csatlakozott,

Felvidékről: Királyfiakarcsa, Vágkirályfa, Sajószentkirály és Sajókirályi.

„Feltűnő, hogy hiányzik Kárpátalja!” – fogalmazott a lelkész, aki szerint ennek az az oka, hogy Kárpátalján egyetlen település neve sem utal Árpád-házi Szent Istvánra, az utolsó magyar fejedelemre és az első királyra, ezért 2019-ig egyetlen kárpátaljai település sem volt tagja a szövetségnek. Hozzátette: „Tavaly, a Hármasfalu részét képező Székelyszentistvánon tartott huszonharmadik találkozón vették fel a Szövetségben a kárpátaljai Aknaszlatinát”.

Ahogy Veress László kifejtette, nem véletlenül, hiszen a település templomának védőszentje Szent István, a központi augusztus 20-ai ünnepségeket is ott tartják.

A más-más anyanyelvű lakosság egymás között többnyire oroszul beszél.   

Kérdésünkre, hogy Marosszentkirály mióta tartozik a Szövetséghez, Veress László elmondta: a falu, ahol szolgál, az alapítók közé tartozik. Az első megbeszélésen Marosszentkirályt Csáky Károly református lelkipásztor és Kádár György alpolgármester képviselte.

Az alapítás óta évenként, egy augusztus 15-éhez közeli napon, más-más településen rendezik meg a Szentkirályok találkozóját. A rendszerint ökumenikus istentisztelettel kezdődő ünnepségsorozatok, egyre gazdagodó és színesedő programokkal örvendeztetik meg azokat, akik ellátogatnak az ünnepségekre. Marosszentkirály már kétszer volt házigazdája a szövetség találkozójának: 2004-ben és 2014-ben.

A marosszentkirályi református templom bejárata előtt, a közel kilencszáz éves toronytól jobbra, méltóságteljes királyi emlékmű fogadja a látogatót: Szent István király mellszobra. Ahogy Veress László fogalmaz: „Az acélos tekintet, de a mégis jóságos és nemes vonások pontosan olyannak mutatják István királyt, amilyennek a nép képzeletében él: határozott és keménykezű uralkodó, aki Istentől kapott megbízatásának tudatában egyedül népe érdekét szolgálja”. A szobor Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotása, akinek egy régóta dédelgetett álma valósult meg, amikor 2001. augusztus 19-én Marosszentkirályon felavatták a művét.

A Szent István-i út: hinni, cselekedni

Az augusztus 20-ai, Szent István király ünnepségén Marosszentkirályon kiemelkedő pillanatot jelent István király szobrának megkoszorúzása.

– fogalmazott a lelkész, aki így folytatta: „Nevét a történelemkönyvekből ki lehetett ugyan törölni, de emléke mégis tovább élt a Szentistván, Szentivány, a Szentkirály nevű települések nevében. Egy-egy titokban terjesztett vers vagy népdal is hozzájárult ahhoz, hogy a lelkiismeret és az emlékezet éber maradjon”.

Ma szabadon ünnepelhetünk, István királyról és életművéről is nyíltan beszélhetünk. Arra a kérdésre, hogy mit jelent ma nekünk a nagy király szellemi öröksége és mit üzen ma nekünk az ő életműve, így fogalmazott: „Semmiképpen nem szabad megállnunk ott, ahol sokan megállnak: a dicső múlt siratásánál, illúziók kergetésénél. De lehet Arra nézni, Akire ő nézett akkor, amikor megkeresztelkedve Jézus Krisztust élete Urának ismerte el. A már csak porladó, de az emlékezetben elevenen élő nagy király emlékünnepén megerősödik bennünk az a hit, hogy Isten uralkodik az évszázadok, a népek, a nemzetek és királyok felett, hogy Neki nagyobb hatalma van minden földi király és minden földi uralkodó hatalmánál.

Igazi ünnepé augusztus 20. akkor válik, ha István király emlékezete megélt valóssággá válik életünkben” – fejtette ki gondolatait Veress László.