Veress László református lelkipásztor a Marosszentkirályon tartott találkozón az összetartozást hangsúlyozta.
Fotó: Veress László archívuma
Az 1989-es rendszerváltás után Csíkszentkirályon megfogalmazódott az ötlet, hogy azok a települések, amelyek nevében előfordul a Szent István, illetve a Szentkirály név, alkossanak szövetséget. Az első találkozót Csíkszentkirályon szervezték meg 1996 őszén, amikor összegyűltek a „szentkirályok” polgármesterei, és szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg, miszerint szövetségbe szeretnének tömöríteni minden falvat és várost, amely nevében is őrzi első szent királyunk emlékét.
2020. augusztus 04., 18:082020. augusztus 04., 18:08
2020. augusztus 04., 18:102020. augusztus 04., 18:10
A szándéknyilatkozatban leszögezték, hogy a következő évtől, István fejedelemmé választásának millénniumával kezdődően, minden esztendő augusztus havában más és más helységben gyűlnek össze azoknak a Kárpát-medencében levő településeknek a képviselői, amelyek nevükben és lelkületükben első királyunkhoz ragaszkodnak.
A szándékot tettek követték. Az első találkozót Magyarországon, Szentkirályszabadján szervezték, 1997. augusztus 15-én. Ekkor a Kárpát-medence 42 – valamilyen módon szent királyunk nevét viselő – települése közül 16-nak a képviselői gyűltek össze, hogy aláírják a Szent Király Szövetség megalapításról szóló dokumentumot. Magyarországról 10, Erdélyből 4, Szlovákiából 2 település képviselői voltak jelen ezen a jeles napon.
A vezetők már a legelején megegyeztek abban, hogy a tízes évfordulókat mindig az ötletgazdáknál tartják, így a 10. és a 20. évfordulón is visszatértek Csíkszentkirályra.
Ahogy Veress László, marosszentkirályi lelkipásztor érdeklődésünkre kifejtette, 2019-ig Erdélyből, Magyarországról és Felvidékről összesen 21 település alkotta a Szent Király Szövetséget. Magyarországról: Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Porrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szabadszentkirály, Szentistván, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szentkirályszabadja és Szombathely-Gyöngyöshermánszentkirály csatlakozott,
Felvidékről: Királyfiakarcsa, Vágkirályfa, Sajószentkirály és Sajókirályi.
„Feltűnő, hogy hiányzik Kárpátalja!” – fogalmazott a lelkész, aki szerint ennek az az oka, hogy Kárpátalján egyetlen település neve sem utal Árpád-házi Szent Istvánra, az utolsó magyar fejedelemre és az első királyra, ezért 2019-ig egyetlen kárpátaljai település sem volt tagja a szövetségnek. Hozzátette: „Tavaly, a Hármasfalu részét képező Székelyszentistvánon tartott huszonharmadik találkozón vették fel a Szövetségben a kárpátaljai Aknaszlatinát”.
Ahogy Veress László kifejtette, nem véletlenül, hiszen a település templomának védőszentje Szent István, a központi augusztus 20-ai ünnepségeket is ott tartják.
A más-más anyanyelvű lakosság egymás között többnyire oroszul beszél.
Kérdésünkre, hogy Marosszentkirály mióta tartozik a Szövetséghez, Veress László elmondta: a falu, ahol szolgál, az alapítók közé tartozik. Az első megbeszélésen Marosszentkirályt Csáky Károly református lelkipásztor és Kádár György alpolgármester képviselte.
Az alapítás óta évenként, egy augusztus 15-éhez közeli napon, más-más településen rendezik meg a Szentkirályok találkozóját. A rendszerint ökumenikus istentisztelettel kezdődő ünnepségsorozatok, egyre gazdagodó és színesedő programokkal örvendeztetik meg azokat, akik ellátogatnak az ünnepségekre. Marosszentkirály már kétszer volt házigazdája a szövetség találkozójának: 2004-ben és 2014-ben.
Szent István királyunk szellemisége ma is él
Fotó: Veress László archívuma
Hogy mi a jelentősége annak, hogy egy település a Szentkirály nevet viseli, a református lelkipásztor kifejtette: „István király mindenekelőtt kereszténységünk kezdetét juttatja eszünkbe. De ő ugyanakkor »minden magyarok királya«, a magyarság összetartozásának jelképe. Benne fejeződik ki az, hogy a nemzeti jogaitól megfosztott, egymástól elszakított nemzettestekben minden tiltás és elnyomás ellenére tovább élt a magyar nemzethez tartozás gondolata”.
A marosszentkirályi református templom bejárata előtt, a közel kilencszáz éves toronytól jobbra, méltóságteljes királyi emlékmű fogadja a látogatót: Szent István király mellszobra. Ahogy Veress László fogalmaz: „Az acélos tekintet, de a mégis jóságos és nemes vonások pontosan olyannak mutatják István királyt, amilyennek a nép képzeletében él: határozott és keménykezű uralkodó, aki Istentől kapott megbízatásának tudatában egyedül népe érdekét szolgálja”. A szobor Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotása, akinek egy régóta dédelgetett álma valósult meg, amikor 2001. augusztus 19-én Marosszentkirályon felavatták a művét.
Az augusztus 20-ai, Szent István király ünnepségén Marosszentkirályon kiemelkedő pillanatot jelent István király szobrának megkoszorúzása.
– fogalmazott a lelkész, aki így folytatta: „Nevét a történelemkönyvekből ki lehetett ugyan törölni, de emléke mégis tovább élt a Szentistván, Szentivány, a Szentkirály nevű települések nevében. Egy-egy titokban terjesztett vers vagy népdal is hozzájárult ahhoz, hogy a lelkiismeret és az emlékezet éber maradjon”.
Ma szabadon ünnepelhetünk, István királyról és életművéről is nyíltan beszélhetünk. Arra a kérdésre, hogy mit jelent ma nekünk a nagy király szellemi öröksége és mit üzen ma nekünk az ő életműve, így fogalmazott: „Semmiképpen nem szabad megállnunk ott, ahol sokan megállnak: a dicső múlt siratásánál, illúziók kergetésénél. De lehet Arra nézni, Akire ő nézett akkor, amikor megkeresztelkedve Jézus Krisztust élete Urának ismerte el. A már csak porladó, de az emlékezetben elevenen élő nagy király emlékünnepén megerősödik bennünk az a hit, hogy Isten uralkodik az évszázadok, a népek, a nemzetek és királyok felett, hogy Neki nagyobb hatalma van minden földi király és minden földi uralkodó hatalmánál.
Igazi ünnepé augusztus 20. akkor válik, ha István király emlékezete megélt valóssággá válik életünkben” – fejtette ki gondolatait Veress László.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő kiadványában, a Hit-vallás legfrissebb számában látott napvilágot augusztus 3-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!