Magyarörmények Erdélyben: Jakubinyi György romániai katolikus örmény apostoli kormányzó a kettős nemzetiségtudatról

Péter Beáta 2019. szeptember 02., 16:50 utolsó módosítás: 2019. szeptember 02., 16:53

Mi segítette az örmény öntudat fennmaradását? Milyen nyelven tartják Erdélyben az örmény szentmisét? Hány örmény plébánia működik jelenleg Erdélyben? Miért nem ismerték el az örmény egyházat külön Romániában? És miért vándoroltak az első keresztény állam polgárai Erdélybe? Egyáltalán kik ők, és mivel gazdagították az erdélyi településeket? Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, romániai katolikus örmény apostoli kormányzó segítségével göngyölítjük fel az erdélyi magyarörmények múltját és jelenét.

Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, romániai katolikus örmény apostoli kormányzó Fotó: Haáz Vince

– Hogyan kerültek az örmények Erdélybe, és itt hogyan fogadták őket?

– A régi Örményország földrengései következtében mintegy 40 000 család vonult ki. Egy részük Moldvába került, ahol Alexandru cel Bun (Jó Sándor) moldvai fejedelem (1400–1432) 1401-ben örmény püspökséget alapított Suceavában. 1672-ben a monofizita örményeket a román ortodox egyházba akarták terelni, ezért az apostoli gregorián örmény moldvai püspök,

Minász (1649–1687) népével átjött Moldvából Erdélybe, és I. Apafy Mihály erdélyi fejedelem (1661–1690) befogadta őket.

Akkor még Erdély is török adófizető keresztény fejedelemség volt, akárcsak Havaselve és Moldva. A Gyergyói-medencében, majd Besztercén telepedtek le. Dr. Verzár (Verzireszky) Oxendiusz (1655 kr. – 1715) Rómában végzett katolikus örmény pap 1684-ben az öreg Minászt és híveit pár év alatt, heves küzdelmek után, a katolikus egyházba vette át. Végül VIII. Sándor pápa (1689–1691) Oxendiuszt kinevezte püspöknek 1690-ben. Vartan Hunanian lembergi örmény katolikus érsek szentelte püspökké Lembergben 1691-ben, és kinevezte erdélyi vikáriusának.

– Milyen szerepet töltöttek be azokban a közösségekben, illetve településeken, ahová kerültek, hisz láthatóan ahol megjelentek, ott az adott falu vagy város felvirágzott.

– Az örmények ügyes kereskedők voltak, I. Apafy Mihály fejedelem kiváltságokat adott nekik. Ez ébresztette fel a szász kereskedőkben a versengést. Besztercéről kiűzték őket, ezért Oxendiusz püspök Bécsbe ment, és a császár-királytól királyi telket vásárolt saját városépítésre.

Így épült fel 1700-ban mint szabad királyi örmény város Szamosújvár (latinul Armenopolis, németül Armenierstadt, örményül Hayakagak = Örményváros), az első erdélyi város, amely nem természetes fejlődés eredménye, hanem mérnöki tervek alapján épült.

Magyar nevét onnan kapta, hogy az új város Martinuzzi Fráter György bíboros (1542–1551) Szamos-parti kastélya, Szamosújvár mellé épült. Román nevének (Gherla) eredete: egy román jobbágyfalu, Gherla volt az új örmény város mellett.

– Hogyan tudták fenntartani az őshazához való tartozás érzését, úgy, hogy közben ugyanolyan erős a magyar identitásuk is? Hogyan tudtak megmaradni a gyökereik úgy, hogy távol voltak az őshazától?

– Az örmény öntudat fennmaradását segítette az anyanyelvi iskola és az örmény rítus, amelyet örmény anyanyelven végeztek. Az elmagyarosodás folyamatban volt, de a rítushoz ragaszkodtak. Besegíttettek a bécsi mechitaristák is – örmény katolikus bencés szerzetesek –, akik Erzsébetvárosban még 1880 körülig örmény elemi iskolát tartottak fenn. A várost csak 1921-ben hagyják el: a templomot és kolostort a római katolikus plébánia vette át.

Több évezredes történelmük számos sorsfordító eseményének lenyomata tükröződik a magyarörmények helytállásában Fotó: Barabás Ákos

– Milyen ünnepeket tartanak meg, és milyen jellegzetes elemei vannak a liturgiájuknak?

– Örményország apostola Világosító Szent Gergely (Szurp Krikor Luszávorics, 257–325 u.), aki pártus volt, de elment téríteni az örményeket. 301-ben megkeresztelte III. Nagy Tiridát királyt (287–330) népével együtt, aki a kereszténységet államvallássá tette.

Így lett Örményország az első keresztény állam.

Ne feledjük: a 300 évig tartó keresztényüldözést a római birodalomban az első keresztény császár Nagy (Szent) Konstantin (306–337) szüntette meg a 313-ban Licinius társcsászárral kiadott milánói ediktummal, amelyben türelmi rendeletet adott ki a kereszténység javára. Tehát a kereszténység egy lett a „bevett pogány” vallások között, de nem lett államvallás. Így a Római Birodalom sem lett keresztény állam.

Világosító Szent Gergely és utódai még 200 évig görögül miséztek, és a bizánci liturgiát végezték. Ezt fordította le örményre és megalkotta 406-ban az örmény ábécét Szent Meszróp Masztócs szerzetes (361 kr. – 441, halála előtt egy évig pátriárka). Azóta az örmény keresztények rítusa módosításokkal a bizánci rítus örmény nyelven. Természetesen a bizánci ünnepekhez saját örmény szentjeik ünnepe társult idővel.

Jelenleg a budapesti katolikus örmény lelkészségen és nálunk, Erdélyben az örmény szentmisét magyar fordításban tartják, csak egyes részeket énekelnek még örményül a szentmisében (Háromszorszent/Sanctus = Szurp…, Miatyánk/Pater noster = Hajr mer stb.).

Erdélyben három örmény búcsú még nagyon látogatott: Szamosújváron Világosító Szent Gergely ereklyéinek feltalálása a pünkösd utáni negyedik szombaton, Gyergyószentmiklóson a szeptember 8-ai, Kisasszony-napi búcsú, illetve Erzsébetvároson a Nagyboldogasszony-búcsú augusztus 15-én, körmenettel a főtéren, a kéttornyú templom előtt.

– Mi jellemző ma az örmény közösségekre?

– Egyházi statisztikánk szerint az 1930-ban végrehajtott román konkordátum alapította meg a Romániai Katolikus Örmények Ordináriátusát Szamosújvár székhellyel, amelynek élén apostoli kormányzó áll (pap, főpásztori joghatósággal). Az első Ft. Sahag Kogian (1895–1963) volt, a Grúziában született, bécsi örmény mechitarista szerzetes.

Nem tudott magyarul, de a cél az volt, hogy román kérésre az örményeket vissza kell örményesíteni. Ez természetesen nem ment.

Ezért idővel Kogian kormányzó úr átköltözött Bukarestbe, majd 1939-ben lemondott, és Rómába ment. Ekkor a Szentszék már erdélyi örményt nevezett ki kormányzónak, aki Bécsben tanult örményül a mechitaristáknál, ott is szentelte az érsek-főapát, de erdélyi magyar anyanyelvűek voltak. Kogian kormányzó utódja Lengyel Zoltán kormányzó (1908–1964) volt.

Az Ordináriátusnak 1930-ban 3000 híve volt hat plébánián: Szamosújvár székesegyház, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Szépvíz, Bukarest és Csernovic. E két utóbbi megszűnt. A négy erdélyi fennáll. A hívek száma 2014-ben: Szamosújvár 186 hívő, Gyergyószentmiklós 174, Erzsébetváros 21, Szépvíz 3.

A mai erdélyi örménységre a kettős nemzetiségtudat jellemző: magyarörmények. Mindkettőhöz ragaszkodnak. Olyan ez, mint a kettős állampolgárság.

Az örménység kultúrájának, hagyományainak stb. fenntartására és ápolására több civil szervezet alakult. A változások után az első a budapesti EÖGYKE = Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, amelyet Dr. Issekutz Sarolta jogász, képviselőnő alapított és vezet, folyóiratot is kiadnak. A legtöbb erdélyit magában foglalja a dr. Puskás Attila által alapított EMÖSZ = Erdélyi Magyarörmények Szövetsége, amelynek lapja is van újabban.

Vörös köpönyeges oltárszolgák a gyergyószentmiklósi örménykatolikus templomban Fotó: Beliczay László

A romániai 19 nemzeti kisebbségnek saját szervezete van. Az örményeké az UAR = Uniunea Armenilor din România = Romániai Örmények Szövetsége, amelyben benne vannak a regáti apostoli gregorián (azaz ortodox) örmények is.

Államilag a Romániai Örmény Katolikus Egyház nem kapott elismerést. Miért? Nagy-Romániában az állam a konkordátummal elismerte, hogy Romániában egy katolikus egyház van, három rítusban: római, görög és örmény.

Amikor a kommunisták 1949-ben kérték, hogy az egyházak és felekezetek nyújtsák be a jóváhagyási kérést – feltétel: ne függjenek külföldtől –, akkor eltörölték a görögkatolikust, és erővel beolvasztották az ortodoxba (az ellenálló vértanú püspököket most avatta Ferenc Szentatya boldoggá Balázsfalván). A katolikus örmények féltek, hogy őket is beolvasztják a regáti ortodox örmény egyházba. Ezért nem jelentkeztek mint külön kultusz, hanem a konkordátum előtti helyzet szerint szerepeltek: a gyulafehérvári római katolikus egyházmegyének van négy örmény szertartású plébániája.

Mivel a pápa külföldön van, mi a kommunista időben csak megtűrt egyház voltunk, nem elismert. De a megtűrt római katolikus gyulafehérvári püspökség keretében működött a négy örmény plébánia. Rögtön a változások után, 1989 decemberében elismerték a római és görögkatolikus egyházat két külön „kultuszként”, de az örmény nem szerepelt. Kimaradt. Amikor be kellett nyújtani a statisztikát – kultusz csak az lehet, amelynek a hívei száma a népszámlálás 0,1 százalékát adja, tehát 20 000, és szabályzatát a Kultuszminisztérium jóváhagyja. Az Örmény Ordináriátus ennek nem felel meg. Ezért nincs a mai napig az Ordináriátusnak elismerése. Ettől függetlenül működik.

Mivel az utolsó örmény katolikus plébánost, Ft. Diarian Armenag Ferencet (1913–1990) Erzsébetvároson 1990. március 27-én éjjel a rablók valutát keresve meggyilkolták, jelenleg a négy örmény plébániát latin papok látják el.

Saját latin papja – akinek van a Szentszéktől két rítusra engedélye, római és örmény, de magyar nyelven – csak a szamosújvári székesegyházi (Msgr. Szakács Endre protoszinkellosz = általános helynök és székesegyházi plébános) és a gyergyószentmiklósi plébániának (Ft. Gál Hunor) van.

Mivel nem volt örmény pap, a Szentszék 1991. június 13-án kinevezett – akkor gyulafehérvári segédpüspökként – örmény apostoli kormányzónak „ad nutum Sanctae Sedis” vagyis ideiglenesen, amíg nem kerül örmény pap. Az „ideiglenesség” 28 éve tart! Msgr. John Bukovsky romániai nuncius iktatott be a szamosújvári örmény katolikus székesegyházban 1992. március 1-jén. Az Ordináriátus 62 éve alatt ez volt a harmadik kormányzó-beiktatás Szamosújváron (Kogian 1931, Lengyel 1940).
Bízunk a Gondviselésben, hogy a Boldogságos Szűzanya és Világosító Szent Gergely atyánk közbenjárására gondoskodni fog a jövőben is a „kisded nyáj” lelki ellátásáról.

Az erdélyi katolikus örmények hozzájárulása az örmény katolikus világegyházhoz

A velencei mechitarista katolikus örmény főapátság erdélyi születésű főapátja Ákontz-Kövér István OMechVen (sz. Gyergyószentmiklóson 1740. november 20-án). A harmadik velencei főapát volt 1800. november 10-étől haláláig, 1824. január 24-éig. Ő az első velencei főapát-érsek. Rómában szentelte püspökké Sziuniki c. érsek 1804-ben.

A bécsi mechitarista katolikus örmény főapátság erdélyi születésű főapátjai:
– Govrik J. Gergely CAM (sz. Szamosújvár, 1840. május 14. +Bécs, 1931. január 24.) Főapát 1909-től haláláig. Nisibis c. érseke. Püspökké szentelték 1910. június 8-án.
Esztegár Vártán József CAM (sz. Szamosújvár, 1843. augusztus 3. +Trieste, 1886. június 23.), a negyedik bécsi főapát-érsek 1884. szeptember 19-étől haláláig. Selymbria c. érseke, püspökké szentelték 1884. november 9-én.
– Mányó József Gergely (Hovszep Krikorisz Manian) CAM, (sz. Szakállasfalva, Szatmár megye, 1907. április 2. +Bécs, 1994. augusztus 13.) bécsi főapát 1971. július 22.–1992. július 13-áig. A II. Vatikáni Zsinat után a főapátokat már nem nevezték ki c. érseknek, és nem szentelték fel püspöknek.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő nyolcoldalas kiadványában, a Hit-vallás legfrissebb számában látott napvilágot szeptember 2-án.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat