Silótakarmányt ropogtatnak a szabadtartásban élő tehenek
Fotó: Makkay József
A tej alacsony felvásárlási ára miatt egyre inkább a tejtermelő farmoknak éri meg tehenet tartani. Erdélyben elszaporodtak a nagyobb tehenészetek, miközben az utóbbi húsz évben a kisgazdaságok többsége abbahagyta a szarvasmarhatartást. A Maros megyei Somosdon Szőcs Imre tehenészetében jártunk.
2021. március 04., 20:452021. március 04., 20:45
Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtizedben gyökeresen átalakult az erdélyi tejtermelés. Míg a kilencvenes években a tejfeldolgozó nagyüzemekhez kerülő nyerstej főleg kisgazdáktól származott, napjainkra drasztikusan visszaesett az 1–2–3 tehenet tartó háztáji gazdaságok száma.
A falusi tejcsarnokok bezártak, fenntartójuk nem vásárolt hűtőtankot a gazdák számára. A tejfeldolgozó vállalatoknak nem érte meg sok ezer kistermelővel dolgozni, így lemondtak róluk. Szerencsésebb helyzet, amikor a kieső kisgazdaságok tejhozamát helyi farmok pótolják. Valójában az történt, hogy a nagyobb tejfeldolgozó cégek Magyarországról, Szlovákiából vagy éppen Ausztriából importálnak nagy mennyiségű nyerstejet.
Sok faluban az történt, hogy a 20–30 évvel ezelőtti kisgazdaságok tehénállománya nagyobb tehenészetekben „köszön vissza”. Ahogyan az a Marosvásárhelytől tíz kilométerre fekvő Somosdon is történt. A Nyárád menti faluban a rendszerváltás előtt 500–600 tehenet hajtottak ki minden reggel a legelőre. Napjainkra a legtöbb kisgazdaságból eltűnt a tejelő jószág, viszont az egykori tehénállomány 2021-ben három helyi agrárvállalkozásban termel. Közülük az egyik a Szőcs-tehenészet, ahol a farmalapító Szőcs Imrével három fia – Imre, Áron és Péter – gazdálkodik vállvetve.
Szőcs Imre egész nap a tehénfarmján tartózkodik
Fotó: Makkay József
A reggeli fejést és a tej elszállítását már nem fogom ki, mire megérkezem a somosdi farmra. A hűtőtankból minden reggel a szovátai Hochland tejfeldolgozó üzem tartálykocsija szippantja ki az 1500 liternyi tejet. Ilyenkor, télidőben valamivel kevesebb gyűl, de ahogy megjelenik a legelők zöld takarmánya, a tejtermelés megugrik.
Szőcs Imrével végigjárjuk a farmot. A tehenek friss silót ropogtatnak, amit egy keverőgépben dúsítanak takarmányliszttel és jó minőségű szálas takarmánnyal. A siló erős illata belengi a környéket, de a falun kívüli farmon ez senkit nem zavar.
Sokat osztották-szorozták, amíg önerőből belevágtak a beruházásba. Már akkor lehetett uniós SAPARD-támogatásra pályázni, de az önrész nagy volt. Mielőtt belevágtak volna, az történt, hogy az egyik falubelijük belebukott a bankhitelbe, az újdonsült agrárvállalkozónak pedig mindene elúszott. Ez olyan elrettentő példa volt számukra, hogy elhatározták, addig nyújtózkodnak, amíg a takarójuk ér.
„Amit ezen a nyolcvan áras állattelepen lát, mind saját bevételeinkből építettük. A tejtermelésből és a bikaborjak értékesítéséből származó pénzt visszaforgattuk, amíg sikerült tető alá hozni a marhaistállót, és rendre megvásároltuk a szükséges mezőgépparkot. Igaz, hogy 15–30 év közötti idős traktoraink vannak, de ennyire futotta” – magyarázza a farmtulajdonos.
Egyre többet bevállaltak, végül úgy döntött, felhagy tanult szakmájával és a tehéntartás mellett kötelezi el magát.
A Szőcs fiúk téli elfoglaltsága a traktorjavítás
Fotó: Makkay József
Mialatt beszélgetünk, kisebbik fia jön az apjáért, hogy az egyik traktor javításához kérjen segítséget. Mostanra mind a négyen értenek a gépekhez: legtöbbször csak alkatrészeket vásárolnak, és az erőgépeket az állattelep műhelyében javítják meg. Télidőben ez a legfontosabb teendő, hogy mire elkezdődnek a tavaszi munkálatok, mindenik traktor és mezőgép munkaképes legyen.
Összesen 120 hektár szántóföldet művelnek, ahol megtermelik 150 szarvasmarha eleségét. A zömében pirostarka állományban 90 fejőstehenet tartanak, és a tehenészetet folyamatosan frissítik előhasú üszőkkel.
Vendéglátóm szerint a tehenek után járó fejpénz, a tejtámogatás és az üzemanyagtámogatás együttvéve szükséges ahhoz, hogy a tejtermelés jövedelmező legyen. Ezek nélkül be lehetne zárni a farmot, hiszen a literenkénti egy lej fölötti felvásárlási ár az önköltséget sem biztosítja. „Jobban örülnék, ha normális ára lenne a tejnek, az élőmarhának s a bikaborjúnak és nem kapnánk támogatást. Ez azonban a mostani körülmények között illúzió” – magyarázza a gazda.
Szőcsék a farm beindulása óta egyetlen mezőgazdasági pályázatot igényeltek:
Nagyobb összegű uniós pályázatba most sem mernek belevágni, mert az önrész kitermeléséhez jelentősen meg kéne növelni a tejelőmarha-állományt, át kéne alakítani a gépparkot és új épületeket építeni, ami meghaladja a család erejét.
Minden nap hűtőtankba kerül a frissen fejt tej
Fotó: Makkay József
Szőcs Imre örül, hogy mindhárom fia az állattenyésztés mellett kötelezte el magát. Nélkülük nem mert volna ekkora fejlesztésbe belevágni. A két nagyobbik fiú megházasodott, és a farm keretében képzeli el családja jövőjét, de a kisebbik is itthon marad a líceum elvégzése után. A fiúk időnként panaszkodnak az apjuknak, hogy kevés a szabad idejük. Már megszokták, hogy a családból csak két ember tud egyszerre hiányozni a farmról, a másik kettőnek ott kell lennie. Az állattenyésztésben nincs vasárnap és ünnepnap, sőt sokszor éjszaka sem, hiszen az ellős tehenek segítségre szorulnak.
„Ebbe csak úgy érdemes belefogni, ha az ember szereti a mezőgazdaságot.
Aki azonban szenvedélyként tekint a gazdálkodásra, az elégedett ember lehet” – magyarázza a somosdi gazda.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot február 24-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás