„Mivel nem bíznak a pedagógusban, ő próbál bizonyítani, a túlkapások is ebből indulnak a pedagógusok részéről, mert tudják, hogy nincs irántuk bizalom. Nem tanítottuk meg a gyerekeket a biztonságos internethasználatra, az önálló tanulásra, nem adtunk digitális írástudást a tanároknak, a szülőkkel való kapcsolattartást nem járattuk be kellőképpen”– magyarázta az RMPSZ programigazgatója.

Nincs gyors visszacsatolás

Egy általunk megkeresett székelyudvarhelyi tanító – aki arra kért, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra – úgy véli, nem az a legfontosabb, hogy minden feladat ki legyen pipálva, hanem hogy békességben teljenek ezek a napok. A második osztályosokat tanító pedagógus mesélt nekünk arról, hogyan oldja meg a kapcsolattartást ezekben a hetekben, amikor a legtöbb család egyik napról a másikra rendkívül nehéz helyzetben találta magát.

„A rendszergazdánk a Google Classroom platformján felhasználót hozott létre az iskola összes tanulójának, pedagógusának, és ezen a felületen továbbítjuk az anyagot a gyermekeknek. De nem értek teljesen egyet ezzel a módszerrel, s éppen ezért még elég kezdetleges formában küldöm az anyagokat. Megszerkesztem Wordban, és küldöm a Google osztályba az üzenetet, feladatokat, és szerkesztettem pár kvízt is. Nem tanulmányoztam mélységeiben, ennél sokkal több mindenre lehet használni a programot” – osztotta meg velünk tapasztalatait a tanító. Hangsúlyozta:

Esetükben a szülői közösség első perctől kezdve együttműködő volt. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyetért vele, de csinálják a feladatokat. Többen szelektálnak a feladatok között, mások még többet szeretnének, de olyan is van, aki egy-két nappal le van maradva a feladatokkal, mert mindkét szülő dolgozik, ezt előre jelezték is – teszi hozzá.

„Az egész családnak megterhelő feladat ez, főleg ott, ahol a szülőknek dolgozni kell akár otthonról, akár a munkahelyükön. A háztartásbeli tevékenységek mellett leülni 2-5 órát digitálisan is dolgozni iskolai feladatokon, nem leányálom, főleg ott, ahol több iskoláskorú gyermek van – őszintén sajnálom őket” – osztotta meg véleményét a székelyudvarhelyi tanító, akinek az osztályában egyébként mindegyik gyermeknek van hozzáférése számítógéphez és internethez.

Legyen ez társasozás, barkácsolás, sütés, főzés, varrás. A minisztérium és a tanfelügyelőség nem így gondolja, én azonban nem hiszem, hogy egy alsó tagozatos gyermeknek ezen a két hónapon múlnának a tanulmányi sikerei vagy a boldogsága” – szögezte le a pedagógus.

Van, akikről nem is hallott egy hónapja

Egy marosvásárhelyi középiskolai angoltanár – aki szintén név nélkül vállalta tapasztalatai megosztását – véleménye szerint osztályonként átlagosan a diákok fele oldja meg a számukra kijelölt feladatokat, így nem is látja értelmét annak, hogy leterheljék most a családokat. „Megkaptuk a rendelkezést, miszerint online dolgozzunk, de erre nem vagyunk kiképezve. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a számítógép nem idegen számomra, és amúgy rengeteg olyan gyakorlatot és weboldalt használok az órákon is, ahonnan most is összerakom a feladatokat. A diákjaim számára is ismerősek a multimédiás eszközök, amelyek az angolt érintik. Nagyon sok videót nézünk, annak alapján oldunk gyakorlatokat, ez ebben a periódusban sem változik” – magyarázta.

Hátrányként ugyanakkor ő is a személyes interakció hiányát említette, mint rámutatott: igazán csak az iskolában tudja követni, ki hogyan dolgozik, hogy halad. Most nem lehet követni, ki mit csinál, nem lehet azonnal javítani a hibákat.

– számol be az elmúlt négy hét tapasztalatairól az angoltanár, aki úgy véli, ilyen formában nincs komoly pedagógiai értéke az oktatásnak, abból a szempontból látja értelmét csak, hogy a diák ne felejtse el, hogy létezik az iskola és a tanárok.

A tanév elhúzódására számít

A marosvásárhelyi pedagógus arra is felhívta a figyelmet, hogy ugyan az előírások szerint nem lehet új leckét – fejezetet – felvenni, ezt nem mindenki tartja be. „Én szülő és tanár is vagyok egyszerre, nekem minden napom úgy néz ki, hogy reggel átküldöm a saját dolgaimat a diákjaimnak, megtartom az online beszélgetéseinket, utána az elsős fiammal napi 4-5 órát foglalkozunk a leckékkel – újakkal, jelzem. S ezután még este tízkor is sokszor érkeznek az én diákjaimtól a kérdések vagy a feladatmegoldások” – részletezte.

A pedagógus úgy látja, minden bizonnyal ki fog húzódni a tanév, előfordulhat, hogy nyár közepéig tanítás lesz, szeptember-októberben pedig folytatják, illetve pótlással kezdenek. Ha pedig egy darabig úgysem lehet új leckével foglalkozni, szerinte hasznosabb lenne hagyni a gyermekeket, hogy kedvük szerint töltsék ezt az időszakot. Így sem vakáció nem lesz, sem haladás, és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk március 11-én. Ez megterhelő a tanároknak, szülőknek, diákoknak egyaránt” – hangsúlyozta.

Semmivel sem különb ez az időszak mint egy vakáció, ráadásul egy alsós gyerek nem biztos, hogy megérti, miért kell neki matekozni, amikor kint süt a nap, várja az udvar, vagy egyszerűen csak kiülne a teraszra levegőzni, a szülőkkel beszélgetni, rajzolni, mesét olvasni, focit nézni” – magyarázta a vásárhelyi tanár.

Úgy véli: ha már mindenképp zajlania kell a tevékenységnek, meg kellene szabni a feladatok maximális értékét, hiszen például neki pedagógusként reggel 8-tól este 10-ig tart a munkaprogram. Az egységes platform hiányára is megoldást sürget, hiszen, mint rámutatott, vannak osztályok, ahol minden tanárt bepakolnak egy Facebook-, Whatsapp- vagy Skype-csoportba, és miután a pedagógus feltölt valamit, attól kezdve folyamatosan csipog a telefonja. „Nekem átlagban öt percenként szólal meg a telefonom egy nap alatt” – tudtuk meg.

A vírus megjelenésével minden pedagógus a meglévő csoportjait használja, vagy kialakított újakat, és azon keresztül végzi mindennapi munkáját. Azokhoz is eljut a feladat, akiknek nincs okos eszközük – telefonon vagy nyomtatott változatban elküldve. Nálunk az óvónénik is részt vettek ebben a szokatlan kivitelezésű munkában” – számolt be tapasztalatairól lapunknak Csáki Péter, a siménfalvi Marosi Gergely Általános Iskola igazgatója.

Kiemelte, nehézségekkel küzdenek ugyanakkor a mélyszegénységben élők, akik a mindennapi megélhetésért dolgoznak, de a pedagógusok meglepetésére ezek a gyermekek is érdeklődnek az új formában kivitelezett tanulás iránt.

Bizalmat szavazott a diákjainak

Más a helyzet az egyetemisták körében, legtöbben ugyanis belsőleg motiváltak a fejlődésre, tanulásra. Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológust, a Mesepszichológia című könyvek szerzőjét sokan pedagógusi szerepben is ismerik, ugyanis a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének tanára, az Óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít.

Megkeresésünkre elmesélte: mielőtt áttértek volna az online oktatásra, szerveztek két intézményes szintű gyűlést. Először ők maguk próbálták ki az online platformokat, majd egyeztettek a tapasztalatokról, és eldöntötték, hogy a Zoom, a Schoology és a Google Cassroom applikációkat fogják használni. „Kezdetben én is fenntartásokkal kezeltem az oktatás, előadás ezen formáját, de nagyon hamar belejöttem. Az órák előtt már több online videót fel kellett vennem a tévének és a Nyitott Akadémiának, volt több online konferenciám is. Először nagyon fura volt, hogy nincs közönség, nincs akinek a szemébe nézzek, hogy visszajelzések mentén alakítsam a mondandómat, ahogy az előadásaimon szoktam” – magyarázta.

„Ki pizsamában volt, ki kávézott, volt, akinek a barátja is a szobában volt. A tananyagot egy kicsit felcseréltem, arra gondoltam, hogy legyen olyan téma, amihez tudnak érzelmileg kapcsolódni, így kapóra jött a neveléslélektan tantárgyból az érzelmi intelligencia fejlesztése témakör. Én rendszerint interaktív előadásokat tartok, példákat mondok, példákat kérek, így jó kis beszélgetés alakult ki a platformon keresztül is, közösen nevettünk, elemeztük a helyzetből származó mindennapi feszültségeket.”

Kádár Annamária a gyakorlati, felhasználható ismeretekben hisz, így e mentén alakulnak az online órai beszélgetések is. Kijelölte az olvasnivalót a megadott szakirodalomból, és a kérdések mentén fogják átbeszélni a témát.

Az online órára is pontosan csatlakoznak, aktívan vesznek részt, tényleg nagyon jó tapasztalataim vannak eddig. A szemináriumi anyagokat is kiosztottam, de erre majd a húsvéti vakáció után kerül sor, kíváncsi vagyok, hogyan fog működni” – osztotta meg velünk tapasztalatait Kádár Annamária, aki egyedüli nehézségként a pedagógiai gyakorlatot, a vizsgatanítások megszervezését emelte ki.

„Harmadéven ebben a félévben én vettem át ideiglenesen ezt a tantárgyat a kolléganőmtől. Arra kértem a diákokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a pedagógusokkal, ahova be vannak osztva 1–4. osztályban, és segítsenek nekik abban, amire a pedagógus kéri őket. Akár feladatok összeállításában, online anyagok kidolgozásában, prezentációk elkészítésében, oktatási segédletek, feladatlapok kivitelezésében, bármilyen tartalommal, amire szükség van. Ha addig nem lesz tanítás, akkor a vizsgatanítás a lecketerv bemutatásából és indoklásából fog állni, de erről még egyeztetünk a fejlemények függvényében” – fejtette ki a pszichológus.