Vannak pedagógusok, akiknek nem az a legfontosabb, hogy minden feladat meg legyen oldva, hanem hogy harmóniában teljenek ezek a napok
Fotó: Illyés Tibor/MTI
Nincs könnyű dolguk ezekben a hetekben sem a pedagógusoknak, sem az iskoláskorú gyermekek szüleinek, sem maguknak a diákoknak: a hagyományos oktatás felfüggesztése és a tanítás online térbe való áthelyezése számos problémával szembesíti az érintetteket. Egységes szabályozások, módszertan hiányában teljesen véletlenszerű, hogy az egyes iskolák, tanárok, osztályközösségek hogyan boldogulnak, miután egyik napról a másikra kellett átállniuk a bizonytalan hatékonyságú virtuális tanításra. A pedagógusok soha nem voltak erre felkészítve, ráadásul sokan bizalmatlanok az oktatáspolitikai intézkedésekkel szemben. Nem csoda, hogy néhány pedagógus a nevét sem vállalta, amikor arról kérdeztük, hogyan oktat képernyőn keresztül.
2020. április 26., 17:542020. április 26., 17:54
A gyermekközpontú oktatási rendszerekben nem az a fontos, hogy a tanár által leadott tananyagot szó szerint visszakérdezzék, és aztán jegyekkel értékeljenek, hanem a diákok egyéni fejlődése a cél. A pozitív példaként gyakran emlegetett finn oktatásban az együttműködésen van a hangsúly, nincs versengés a tanulásban, így teljesen hiányoznak a tantárgyversenyek, a jegyalapú értékelés – a szülők írásos visszajelzést kapnak, ami mások előtt nem nyilvános. A pedagógusok és az iskolák sem versenyeznek egymással, hanem rendszerben gondolkodnak.
Egy ilyen társadalomban minden bizonnyal az online oktatás sem jelent gondot, de Romániában, úgy tűnik, ezekben a hetekben is az a legfőbb kérdés, hogy miként pótolják be az elmaradt tananyagot, és nem fektetnek hangsúlyt a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlődésére. Az erdélyi Matusinka életmódmagazin nemrég a hazai oktatás témakörében szervezett videókonferenciát szakemberek és érintettek részvételével. Itt fejtette ki Köllő Zsófia, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) programigazgatója, hogy
„Mivel nem bíznak a pedagógusban, ő próbál bizonyítani, a túlkapások is ebből indulnak a pedagógusok részéről, mert tudják, hogy nincs irántuk bizalom. Nem tanítottuk meg a gyerekeket a biztonságos internethasználatra, az önálló tanulásra, nem adtunk digitális írástudást a tanároknak, a szülőkkel való kapcsolattartást nem járattuk be kellőképpen”– magyarázta az RMPSZ programigazgatója.
Egy általunk megkeresett székelyudvarhelyi tanító – aki arra kért, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra – úgy véli, nem az a legfontosabb, hogy minden feladat ki legyen pipálva, hanem hogy békességben teljenek ezek a napok. A második osztályosokat tanító pedagógus mesélt nekünk arról, hogyan oldja meg a kapcsolattartást ezekben a hetekben, amikor a legtöbb család egyik napról a másikra rendkívül nehéz helyzetben találta magát.
„A rendszergazdánk a Google Classroom platformján felhasználót hozott létre az iskola összes tanulójának, pedagógusának, és ezen a felületen továbbítjuk az anyagot a gyermekeknek. De nem értek teljesen egyet ezzel a módszerrel, s éppen ezért még elég kezdetleges formában küldöm az anyagokat. Megszerkesztem Wordban, és küldöm a Google osztályba az üzenetet, feladatokat, és szerkesztettem pár kvízt is. Nem tanulmányoztam mélységeiben, ennél sokkal több mindenre lehet használni a programot” – osztotta meg velünk tapasztalatait a tanító. Hangsúlyozta:
Esetükben a szülői közösség első perctől kezdve együttműködő volt. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyetért vele, de csinálják a feladatokat. Többen szelektálnak a feladatok között, mások még többet szeretnének, de olyan is van, aki egy-két nappal le van maradva a feladatokkal, mert mindkét szülő dolgozik, ezt előre jelezték is – teszi hozzá.
„Az egész családnak megterhelő feladat ez, főleg ott, ahol a szülőknek dolgozni kell akár otthonról, akár a munkahelyükön. A háztartásbeli tevékenységek mellett leülni 2-5 órát digitálisan is dolgozni iskolai feladatokon, nem leányálom, főleg ott, ahol több iskoláskorú gyermek van – őszintén sajnálom őket” – osztotta meg véleményét a székelyudvarhelyi tanító, akinek az osztályában egyébként mindegyik gyermeknek van hozzáférése számítógéphez és internethez.
Vidéken a gyerekek többsége érdeklődik az új formában kivitelezett tanulás iránt
Fotó: MTI/Komka Péter
A pedagógus az iskolában tartott órákhoz hasonlóan szerkeszti meg a napi teendőket a step by step módszerrel tanuló osztályának. „Írok egy kis reggeli üzenetet, ezzel indítom a napot. Arra buzdítom őket, hogy énekeljenek, tornázzanak egyet, csatolok linket is ajánlásképpen. Majd tantárgyakra bontva – legtöbb három egy nap – kijelölöm a feladatokat. Csatolok videókat, szerkesztek kvízt a gyakorláshoz. Felmérő és számonkérés viszont nincs, annyit és úgy gyakorolnak, amennyit és ahogy tudnak.
Legyen ez társasozás, barkácsolás, sütés, főzés, varrás. A minisztérium és a tanfelügyelőség nem így gondolja, én azonban nem hiszem, hogy egy alsó tagozatos gyermeknek ezen a két hónapon múlnának a tanulmányi sikerei vagy a boldogsága” – szögezte le a pedagógus.
Egy marosvásárhelyi középiskolai angoltanár – aki szintén név nélkül vállalta tapasztalatai megosztását – véleménye szerint osztályonként átlagosan a diákok fele oldja meg a számukra kijelölt feladatokat, így nem is látja értelmét annak, hogy leterheljék most a családokat. „Megkaptuk a rendelkezést, miszerint online dolgozzunk, de erre nem vagyunk kiképezve. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a számítógép nem idegen számomra, és amúgy rengeteg olyan gyakorlatot és weboldalt használok az órákon is, ahonnan most is összerakom a feladatokat. A diákjaim számára is ismerősek a multimédiás eszközök, amelyek az angolt érintik. Nagyon sok videót nézünk, annak alapján oldunk gyakorlatokat, ez ebben a periódusban sem változik” – magyarázta.
Hátrányként ugyanakkor ő is a személyes interakció hiányát említette, mint rámutatott: igazán csak az iskolában tudja követni, ki hogyan dolgozik, hogy halad. Most nem lehet követni, ki mit csinál, nem lehet azonnal javítani a hibákat.
– számol be az elmúlt négy hét tapasztalatairól az angoltanár, aki úgy véli, ilyen formában nincs komoly pedagógiai értéke az oktatásnak, abból a szempontból látja értelmét csak, hogy a diák ne felejtse el, hogy létezik az iskola és a tanárok.
A marosvásárhelyi pedagógus arra is felhívta a figyelmet, hogy ugyan az előírások szerint nem lehet új leckét – fejezetet – felvenni, ezt nem mindenki tartja be. „Én szülő és tanár is vagyok egyszerre, nekem minden napom úgy néz ki, hogy reggel átküldöm a saját dolgaimat a diákjaimnak, megtartom az online beszélgetéseinket, utána az elsős fiammal napi 4-5 órát foglalkozunk a leckékkel – újakkal, jelzem. S ezután még este tízkor is sokszor érkeznek az én diákjaimtól a kérdések vagy a feladatmegoldások” – részletezte.
A pedagógus úgy látja, minden bizonnyal ki fog húzódni a tanév, előfordulhat, hogy nyár közepéig tanítás lesz, szeptember-októberben pedig folytatják, illetve pótlással kezdenek. Ha pedig egy darabig úgysem lehet új leckével foglalkozni, szerinte hasznosabb lenne hagyni a gyermekeket, hogy kedvük szerint töltsék ezt az időszakot. Így sem vakáció nem lesz, sem haladás, és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk március 11-én. Ez megterhelő a tanároknak, szülőknek, diákoknak egyaránt” – hangsúlyozta.
Semmivel sem különb ez az időszak mint egy vakáció, ráadásul egy alsós gyerek nem biztos, hogy megérti, miért kell neki matekozni, amikor kint süt a nap, várja az udvar, vagy egyszerűen csak kiülne a teraszra levegőzni, a szülőkkel beszélgetni, rajzolni, mesét olvasni, focit nézni” – magyarázta a vásárhelyi tanár.
Úgy véli: ha már mindenképp zajlania kell a tevékenységnek, meg kellene szabni a feladatok maximális értékét, hiszen például neki pedagógusként reggel 8-tól este 10-ig tart a munkaprogram. Az egységes platform hiányára is megoldást sürget, hiszen, mint rámutatott, vannak osztályok, ahol minden tanárt bepakolnak egy Facebook-, Whatsapp- vagy Skype-csoportba, és miután a pedagógus feltölt valamit, attól kezdve folyamatosan csipog a telefonja. „Nekem átlagban öt percenként szólal meg a telefonom egy nap alatt” – tudtuk meg.
Új kihívás előtt a pedagógusok. Az online oktatásban a legnagyobb hátrány a személyes interakció hiánya
Fotó: Haáz Vince
A vidéki oktatás jellegzetessége, hogy egy zártabb közösségben zajlik, amely sokszor jelent hátrányt, de van, amikor épphogy előnyös. Ezekben a hetekben sok vidéki iskola előnyként éli meg, hogy személyesebb és zártabb kapcsolatokra épül az oktatás is.
„A Nyikó-menti tanegységek viszonylag kis közösségeket jelentenek, amelyekben az emberi kapcsolatok szorosabbra fűződtek. A veszély előtti időszakban is kapcsolatban álltak egymással az érintett felek (szülők, diákok, pedagógusok) iskolán kívül is.
A vírus megjelenésével minden pedagógus a meglévő csoportjait használja, vagy kialakított újakat, és azon keresztül végzi mindennapi munkáját. Azokhoz is eljut a feladat, akiknek nincs okos eszközük – telefonon vagy nyomtatott változatban elküldve. Nálunk az óvónénik is részt vettek ebben a szokatlan kivitelezésű munkában” – számolt be tapasztalatairól lapunknak Csáki Péter, a siménfalvi Marosi Gergely Általános Iskola igazgatója.
Kiemelte, nehézségekkel küzdenek ugyanakkor a mélyszegénységben élők, akik a mindennapi megélhetésért dolgoznak, de a pedagógusok meglepetésére ezek a gyermekek is érdeklődnek az új formában kivitelezett tanulás iránt.
Más a helyzet az egyetemisták körében, legtöbben ugyanis belsőleg motiváltak a fejlődésre, tanulásra. Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológust, a Mesepszichológia című könyvek szerzőjét sokan pedagógusi szerepben is ismerik, ugyanis a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének tanára, az Óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít.
Megkeresésünkre elmesélte: mielőtt áttértek volna az online oktatásra, szerveztek két intézményes szintű gyűlést. Először ők maguk próbálták ki az online platformokat, majd egyeztettek a tapasztalatokról, és eldöntötték, hogy a Zoom, a Schoology és a Google Cassroom applikációkat fogják használni. „Kezdetben én is fenntartásokkal kezeltem az oktatás, előadás ezen formáját, de nagyon hamar belejöttem. Az órák előtt már több online videót fel kellett vennem a tévének és a Nyitott Akadémiának, volt több online konferenciám is. Először nagyon fura volt, hogy nincs közönség, nincs akinek a szemébe nézzek, hogy visszajelzések mentén alakítsam a mondandómat, ahogy az előadásaimon szoktam” – magyarázta.
„Ki pizsamában volt, ki kávézott, volt, akinek a barátja is a szobában volt. A tananyagot egy kicsit felcseréltem, arra gondoltam, hogy legyen olyan téma, amihez tudnak érzelmileg kapcsolódni, így kapóra jött a neveléslélektan tantárgyból az érzelmi intelligencia fejlesztése témakör. Én rendszerint interaktív előadásokat tartok, példákat mondok, példákat kérek, így jó kis beszélgetés alakult ki a platformon keresztül is, közösen nevettünk, elemeztük a helyzetből származó mindennapi feszültségeket.”
Kádár Annamária a gyakorlati, felhasználható ismeretekben hisz, így e mentén alakulnak az online órai beszélgetések is. Kijelölte az olvasnivalót a megadott szakirodalomból, és a kérdések mentén fogják átbeszélni a témát.
Az online órára is pontosan csatlakoznak, aktívan vesznek részt, tényleg nagyon jó tapasztalataim vannak eddig. A szemináriumi anyagokat is kiosztottam, de erre majd a húsvéti vakáció után kerül sor, kíváncsi vagyok, hogyan fog működni” – osztotta meg velünk tapasztalatait Kádár Annamária, aki egyedüli nehézségként a pedagógiai gyakorlatot, a vizsgatanítások megszervezését emelte ki.
„Harmadéven ebben a félévben én vettem át ideiglenesen ezt a tantárgyat a kolléganőmtől. Arra kértem a diákokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a pedagógusokkal, ahova be vannak osztva 1–4. osztályban, és segítsenek nekik abban, amire a pedagógus kéri őket. Akár feladatok összeállításában, online anyagok kidolgozásában, prezentációk elkészítésében, oktatási segédletek, feladatlapok kivitelezésében, bármilyen tartalommal, amire szükség van. Ha addig nem lesz tanítás, akkor a vizsgatanítás a lecketerv bemutatásából és indoklásából fog állni, de erről még egyeztetünk a fejlemények függvényében” – fejtette ki a pszichológus.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot április 20-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
1 hozzászólás