Egyszerre nevelés és futballoktatás: Csíkszeredában járt Liszkai Dezső, a Puskás Ferenc-akadémia igazgatója

Nem azért, mert ezt le kell másolni, hanem – az előző gondolatra rácsatlakozva – azért, hogy aki ebből valamit magáénak tud, vagy úgy gondolja, hogy meg tudja valósítani, annak legyen egy ötlettára, belelásson abba a munkába, amit mi végzünk. És hátha lesz olyan fordulópont benne, vagy valami apró kis rész, amit ő majd véghez tud vinni. Elsősorban bemutattuk, hogy milyen alapelvek szerint dolgozunk, mi a stratégiánk, milyen célokat fogalmaztunk meg saját magunkban, illetve arról beszéltem, hogy a legfontosabb tényező, ahol az edző a szakmaiságát ki tudja fejteni, az az edzés. Arról, hogy az edzés, maga a foglalkozás értékeket képvisel.

Utána belefogtunk abba a témába, hogy hogyan tervezzük meg ezeket a foglalkozásokat, milyen új módszerek jelentek meg a labdarúgásban, milyen sporttudományos háttér segíti a munkánkat, hogyan építsük fel az egyéves vagy az egyhetes programot. Szerettük volna azt is, ha megismeri a hallgatóság – hiszen ez egy nagyon fontos kapcsolódó láncszem a Puskás Akadémia és a Székelyföld Labdarúgó Akadémia között –, hogy mi alapján választjuk ki a játékosainkat, milyen folyamatok révén kerülnek hozzánk, és hogyan tudjuk mi őket képezni, hiszen ebben partnereink az itteni alközpontok. Örömmel mondhatjuk el, hogy ez eddig nagyon jól működött, és értékes játékosokat kapunk tőlük, egyre jobbakat.

– Mennyit tudnak az anyaországi és a székelyföldi akadémián nevelkedő gyerekek a névadó Puskás Ferencről?

– Nagyon fontos, hogy a játékosok kötődjenek a klubhoz. Nemcsak addig, amíg ott töltik a napjaikat vagy éveiket, hanem utána is lojálisak legyenek. Ez számunkra is egy óriási nevelési feladat, hogy megismertessük velük, mit jelent a Puskás név, ki volt ő, milyen szerepet töltött be, és nemcsak a labdarúgásban, hanem a magyarság életében is.

jelenleg folyik egy Puskás életét bemutató filmsorozat, amit megnéznek a gyerekek, illetve próbálunk olyan találkozókat szervezni számukra, ahol tényleg megtudhatják, hogy az Aranycsapat miért volt arany csapat, és miért van például az, hogy Puskás Ferencről még kisbolygót is elneveztek.

minél jobban megközelíteni őket. Mindenki fejlődik. Nekünk volt 30 év lemaradásunk, és ezt most 3–5 év alatt kellene behozni. Nem fog menni, de azon dolgozik mindenki. Azért van az, hogy most a magyar labdarúgás és a többi sportág is egy óriási állami segítséget kapott arra, hogy megfelelő infrastrukturális rendszert tudjon kidolgozni, megfelelő szakmai munkát tudjunk végezni, hogy pont ezt a különbséget minimalizálni tudjuk, és felzárkózzunk a világ élvonalába.

– Van rálátása a Székelyföld Labdarúgó Akadémiára, hogyan látja az ott zajló munkát?

– Követjük a székelyföldi eseményeket. Itt ugyanazokat a stációkat kellett végigjárni, mint nekünk korábban. Kellett egy központ, kellett egy anyaakadémia, a Székelyföld Labdarúgó Akadémiája, kellett hozzá egy olyan elhivatott közeg itt, Csíkszeredában, akik ezt felvállalták. Nyugodtan mondhatom, hogy az életüket rá tudták tenni erre. Szerintem egy nagyon jó vezető és egy nagyon jó szakmai stáb alakult ki.

A szervezéssel elmegy több év. A mi tapasztalatunk az, hogy egy akadémia életében az első három év nagyjából csak a szervezéssel, az operációs munkával telik el. Utána tudunk a szakmai munka minőségével foglalkozni. De ez kevés. Játékosok is kellenek, párhuzamosan ki kell építeni az alközponti rendszert, azt, hogy minél több játékosra legyen rálátás, és megadjuk a magyar gyerekeknek azt a lehetőséget, hogy Csíkszeredába tudjanak kerülni az akadémiai képzésre, meg tudják élni és fel tudják építeni a futballkarrierjük alapjait, ami tovább segíti őket. Itt sem állnék meg, mert a futballkarrier mellett nagyon fontos a nevelés. A futballoktatásnak és a nevelésnek szorosan együtt kell történnie!