Ludovic Orban közölte, különösen azért kell emlékezni a brassói felkelés kirobbantóira, mert a fiatal generációk számára egyre nehezebb megérteni, hogy miként működött az akkori rendszer, és micsoda bátorságról és áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot azok, akik 1987. november 15-én kimentek az utcára és tiltakozni mertek egy elnyomó rezsim ellen.

Ezzel egy időben a felkelés évfordulóján Dan Barna, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke sajnálatának és felháborodásának adott hangot amiatt, hogy harminckét évvel a brassói munkások lázadása után az igazságszolgáltatás nem tudja megmondani, kik voltak azok, akik kivizsgálták és megkínozták a jogaikat követelő polgárokat. „Harminckét évvel a brassói munkáslázadás után ezen események dossziéit továbbra is különféle ügyészi hivatalok között tologatják. Harminckét évvel a brassói munkások lázadása után az igazságszolgáltatás nem tudja megmondani, hogy kik voltak azok, akik kivizsgálták és megkínozták a jogaikat követelő polgárokat. Harminckét év, amely alatt a valóságot elkendőzték, és az áldozatoknak nem szolgáltattak igazságosságot” – írta közösségi oldalán posztolt bejegyzésében az ellenzéki alakulat vezetője. Az USR elnöke szerint ezek a dolgok „megmérgezték a múltunkat, veszélyeztetik a jelenünket és törlik a jövőnket”.

Az 1987-es brassói felkelés Románia kommunista időszakának egyik legnagyobb méretű és legjelentősebb munkáslázadása volt. A megszorítások miatt a város munkásai és polgárai fellázadtak, a rezsim vesztét követelték, és megrongálták a pártszékházat. A hadsereg könnygáz, vízágyúk bevetésével leverte a felkelést, és több mint 300 embert letartóztattak és a helyi rendőrőrsre, majd Bukarestbe szállítottak, ahol a vizsgálatok során összeverték, megkínozták őket. A magyar, német etnikumú felkelők lényegesen kegyetlenebb elbánásban részesültek, mint a románok.

Bár kezdetben a hatalom a felkelők kivégzését követelte, a közvélemény nyomására végül úgy döntöttek, hogy eltussolják az eseményt: a történteket politikai és szociális töltet nélküli huliganizmusként tüntették fel. A perbe fogott 183 személy közül 61-et (ebből 53 teherautógyári dolgozó) ítéltek kényszermunkahelyen letöltendő, hat hónap és három év közötti szabadságvesztésre. Bár a felkelést leverték, fontos mérföldköve volt a romániai antikommunista küzdelemnek.