Demetrovics Dénes izzó csákányt élesít az üllőn
Fotó: Makkay József
Kovácstűzhelyen izzik a megmunkálásra váró szerszám, miközben zakatol a fújtató. Régi korok falusi hangulatát idézi Demetrovics Dénes várfalvi kovácsműhelye, ahol pár évtizede még egymásnak adták a kilincset az ökrös és lovas gazdák. Az idős mestert meglátogató pedagógusok és diákok számára ma inkább látványműhelyként működik az aranyosszéki ingatlan.
2023. december 25., 17:182023. december 25., 17:18
2023. december 25., 20:352023. december 25., 20:35
Az aranyosszéki Várfalva központjához áll közel a 82 éves Demetrovics Dénes kovácsmester műhelye. Az egykori szülői házban – ahol nagyapjától tanulta a fémmegmunkálás mesterségét – ma az idős férfi fia lakik családjával, a látványműhelyt viszont eredeti formájában megőrizték. Akár múzeumként is működhetne, hiszen évről évre sok érdeklődő – zömében pedagógusokkal érkező diákok – fordulnak meg a Kolozs megyei faluban, hogy Demetrovics Dénes ízelítőt nyújtson a mára kiveszőben levő hagyományos kovácsmesterség fortélyaiból.
Az idős várfalvi gazda szokva van a vendégekkel.
„Régen azért voltak tartósak a kézi szerszámok, azért maradtak hosszú ideig élesek, mert a kovács tűzben fente azokat. Ma mindenki előkapja a flexet, a köszörűt, és pillanatok alatt kiélesíti, ami annyit is tart. Az elektromos fenőgépek kilágyítják a vasat, ami sokat ront a szerszám minőségén és tartósságán” – magyarázza Dénes bácsi.
Fotó: Makkay József
Menekülés a tordai iparba
A több mint két évtizede nyugdíjas Demetrovics Dénes a tordai vasúttól vonult nyugállományba, ahol 1978 óta tolatómesterként dolgozott, a tordai gyárakba érkező vagonokat irányította rakodásra. A legénykorában kovácsmesterséget tanuló férfinak kényszermegoldás volt kedvenc szakmáját hátrahagyva, a 16 kilométerre fekvő Tordára ingázni, miközben idehaza zöldségtermesztéssel és piacolással is foglalkozott.
A vele egykorú férfiakhoz hasonlóan akkoriban sok választása nem maradt.
Ez azt jelentette, hogy decemberben a termelőszövetkezeti tagok egész évi fizetésként megkapták a gyári munkás havi bérét, pluszban pedig használhatták a személyenként kiutalt 15 árnyi zöldségest, amiből piacolással és rengeteg munkával lehetett megélni. A legtöbb falusi férfi nem vállalta a zsellérsorsra emlékeztető kommunista munkamegosztást, ezért elmenekült gyári munkára.
Dénes bácsi esetében a választás nem volt könnyű, mert a kollektív gazdaság vezetősége nem akarta elengedni. Ő volt a faluban és a környéken az egyetlen hozzáértő kovács, így csak nagy rábeszélés árán tudott gyári állást keresni.
A szintén kovács apja korai halálával nagyapja vette pártfogásába, az ötvenes években ő tanította meg unokáját a szakmára. A hatvanas évek elején jött a kényszerszövetkezetesítés, és nagyapja átadta a műhelyét, hátha megússzák a kisajátítást. Mindez azonban hiú ábránd maradt.
„Nagyapám beadta az állatokat a kollektívbe, és rám bízta a műhelyt. Nem akartam aláírni a belépési nyilatkozatot,
– magyarázza dióhéjban a kényszerszövetkezetesítés történetét az aranyosszéki mester.
Egy ideig ,,otthoni” műhelyébe kapott két segédet, majd a katonaság után a kollektív gazdaság által létrehozott új kovácsműhelyben folytathatta a munkát. Akkoriban rengeteg munkája volt a falusi kovácsnak, hiszen sok igavonó jószágot kellett vasalni, patkolni, szekereket javítani, fakerekeket vasalni.
Vasutas munkája mellett is folytatódott a kovácsolás, hiszen 12 órás műszak után 24 óráig otthon dolgozott. Mindig keresték a környék gazdái, és sokszor besegített a termelőszövetkezet kovácsának is.
Fotó: Makkay József
Nincs kinek továbbadni a mesterséget
Az 1989-es decemberi rendszerváltás után a mezőgazdasági termelőszövetkezet felbomlásakor Demetrovics Dénes visszakapta régi műhelyét és szerszámait. Az újjáledő gazdálkodásban ismét aranykorát élte a kovácsmesterség, hiszen égető szükség volt patkoló kovácsra, aki gondozni tudta az állatok körmét, de értett a lovak szájgyulladásának, fogbetegségeinek kezeléséhez is. Aranyosszék sok falujából megfordultak nála a gazdák, mindenki megbecsülte a mesterségéhez értő szakembert.
Mostanában ilyen munkái akadnak, amióta vészesen megcsappantak az igavonók. Két-három ló maradt a faluban, holott régebb szinte minden portán tartottak igásállatot.
„Megkérdezik tőlem, miért nem adom tovább a mesterséget, miért nem tanítok be fiatalokat. Sajnos, már régóta nincs kereslet a szakmára. A termelőszövetkezet idején voltak inasaim, de az utóbbi három évtizedben a fiatalok már nem nem érdeklődtek a kovácsmesterség iránt. A régi értelembe vett kovácsra alig van már szükség, a világ megváltozott” – magyarázza az idős férfi.
Aranyosszék utolsó kovácsa várfalvi műhelye előtt
Fotó: Makkay József
Búcsúzáskor lekapcsolja a fújtatót, mára más munkája nincs. A múlt héten patkolt lovat: megsajnálta szekérrel járó cigány ismerősét, mert sántított a lova. Kitakarította az állat körmeit és új patkót tett rá.
Aranyosszék utolsó kovácsát tavasszal néhány gazda még megkeresi, aki igavonásra, mezei munkára tart lovat. Mások élezni hoznak hozzá szerszámot. Műhelye megmarad a régi korok szép emlékének.
Kolozs megye legdinamikusabban fejlődő ipari parkja lett az aranyosszéki Bágyon határában 320 hektáron elterülő telephely. A legnagyobb beruházónak számító, repülőgépalkatrészeket gyártó belga Sonaca vállalaton kívül egyre többen érdeklődnek.
Az egykoron zöldségtermesztéséről híres Aranyosszéken keresgélnie kell az embernek, amíg olyan családra akad, ahol hagymát, murkot és sárgarépát termelnek. Néhány családi gazdaságban azonban kitartanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elindult a csíksomlyói pünkösdi búcsúra a 12. Boldogasszony zarándokvonat csütörtök kora reggel a budapesti Keleti pályaudvarról.
A Propark – Védett Területekért Alapítvány szerdán cáfolta Bogdan Ivan ügyvivő gazdasági miniszternek azt az állítását, hogy egy hódcsalád miatt nem valósult meg a Korond-patak elterelése, ami megmenthette volna a parajdi sóbányát.
Gyimesfelsőlokra, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumba is ellátogat Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke. Az államfői látogatás jelentőségéről, a pünkösdre való készülődésről Berszán Lajos atyával beszélgettünk.
Mintegy négymillió köbméter víz került a parajdi sóbányába, keresik a bányafalu alatt fekvő közeli helyszínt, ahol turisztikai értékkel is bíró sós tavat hozhatnának létre a bányából kiszivattyúzandó tömény sós vízzel.
Az Aquaserv és a marosvásárhelyi regionális vízügyi igazgatóság szerdán végzett méréseinek eredményei szerint a Kis-Küküllő mentén lévő 16 településen a vezetékes víz sókoncentrációja még mindig magas, emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A parajdi községháza szerdán bejelentette, hogy a sóbányát ért katasztrófa után hivatalos adománygyűjtést indít, és a pénzt teljes egészében a község fejlesztésére fordítják.
Káros hatást gyakorol az élővilágra és az ivóvízellátásra egyaránt a magas sótartalmú vizeknek a folyóvizekbe kerülése – vonják le a következtetést erdélyi magyar biológusok és kémikusok a parajdi bányaszerencsétlenséggel kapcsolatban.
Mindenki fesztiválja – ezzel a mottóval szervezik meg idén június 23–29. között 13. alkalommal a Szent László Napokat.
Több mint öt éve működtetnek nemzetközi együttműködés keretében korszerű űrgeodéziai megfigyelőrendszert (InSAR reflektort) a parajdi Sóháton és környékén a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (HUN-REN FI) kutatói.
Egy emberként mozdultak meg székelyföldi, romániai, magyarországi szervezetek, civilek, hogy segítsenek a háromszéki árvízkárosultakon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!