A megjelent kötet kapcsán a szerző megosztotta, hogy mindig is foglalkoztatták a perifériára szorult témák (korábban a maneléről is tartott tudományos előadást): innen hát a konteók iránti érdeklődés is. Azt is megtudtuk, hogy az első személyes élménye, amely az összeesküvés-elméletekhez köthető, Tupac Shakur amerikai rappénekes halálával kapcsolatos, amelyben fiatal gyerekként maga is hitt: bevallása szerint a barátaival rendíthetetlenül keresték a rapper halála után kiadott lemezeken azokat a szövegrészleteket, amelyek arra utaltak, hogy a meggyilkolt ikon mégis él.

A témaválasztást illetően az sem elhanyagolható szempont, hogy a populizmus (a dolgozó osztály megnyerését célzó politikai tendencia) és Donald Trump volt amerikai elnök hatalomra kerülése óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend a téma. Míg 2000-ben csak 38 és 2018-ban 157, addig 2020-ra már 262 tanulmány született az összeesküvés-elméletekről. A szerző elmondta, hogy bár ezek főként továbbra is Európa és Amerika-centrikusak, az utóbbi időben kezdenek egyre globálisabb jelenséggé válni. Álhír tekintetében nem elhanyagolható Dél-Amerika, Kína vagy Oroszország sem.  

A konteóhívők és a szociológusok, illetve a konteók és a szociológiai elméletek közti különbségre reflektálva Kustán Magyari Attila felvázolta, hogy

A szájról szájra terjedő hagyományhoz hasonlóan, ebben az esetben sem mindig ismert a szerző. Tapasztalata szerint egy összeesküvés-elmélet menti beszélgetésben gyakran az első pár gondolat elfogadhatónak, akár még helyénvalónak is mondható. Azonban a következő pillanatban ezeket a végletekig fokozzák, mindenféle irracionális állítást fűzve a narratívához.

„A szociológia strukturális magyarázatai kiveszik a képletből az ember cselekvési lehetőségét. Az összeesküvés-elméletek, mivel nagyon szereplő központúak, tulajdonképpen nem csinálnak mást, mint visszaadják a reményt a személytelen struktúrák útvesztőjében, amellyel az átlagember nem tud mit kezdeni” – fogalmazott.

A beszélgetés során felmerült az összeesküvés-elméletekbe vetett hit, amely gyakran szöges ellentétben áll a tapasztalat által bizonyítható tudással. A könyv szerzője mégis úgy véli, a hit és tudás kérdése ebben az esetben valamelyest árnyaltabb: számos konteóhívő képes változtatni a véleményén, míg akad olyan szociológus, aki makacsul ragaszkodik egy már régen elavult paradigmához. Meglátása szerint sokan csak érintőlegesen kapcsolódnak az összeesküvés-elméletekhez: hosszabb-rövidebb ideig fontosnak vélik, aztán megmásítják vagy teljesen elzárkóznak korábbi álláspontjuktól.

A könyvet tudományos megalapozottsággal, de a teljesség igénye nélkül írta meg, hiszen azok a már-már lerágott csontnak számító kérdések, mint az állam szerepe a különböző konteók születésében és az ellenséggyártásban, ebből a kötetből kimaradtak. Az esettanulmányok bemutatásakor inkább olyan hétköznapi konteógyártó személyekre volt kíváncsi, akik kevésbé vannak jelen a köztudatban.