Lélektani szempontból egy mai házasság alakulására hatással van az, hogy egyénileg milyen nevelést kaptunk, és milyen mintákat láttunk otthon. „Saját házasságunkban újraélhetünk olyan tudattalan érzelmi sérüléseket, amelyeket magunkkal hoztunk, és amihez a párunknak nem sok köze van. Előfordulhat egy hétköznapi vita alkalmával, hogy házastársunkra projektáljuk gyerekkorban elszenvedett hiányainkat, esetleg őt hibáztatjuk olyasmiért, amiért nem ő a felelős. Ilyenkor a párunk reakcióját is az otthonról hozott tudatalatti reflexek befolyásolják, amitől mi még jobban dühbe gurulhatunk meggondolatlanul.

És sokszor nem vesszük észre, hogy igazából csak szeretetre és ölelésre vágytunk, de nem kommunikáltuk megfelelően, tudatosan, ezért elfajult a vita” – vélekedett Szőcs Kinga Zsófia.

Megoldhatatlan problémákkal is együtt élni

Egyénileg változó, hogy milyen tényezők befolyásolnak egy válást. A szakember szerint elmondható az, hogy minden párkapcsolatban az elejére jellemző felfokozott szenvedély az idő múlásával alábbhagy. Ez a természetes velejárója egy kapcsolatnak. Minden egészséges párkapcsolat az idő múlásával átalakul és fejlődik, meg lehet tanulni, és tudatosan elfogadni a másikat olyannak, amilyen valójában.

Ez a szerelem és a felfokozott érzelmek időszaka, ami torzít a valóságon: egy olyan emberbe vagyunk ilyenkor szerelmesek, akit mi a fejünkben leképeztünk olyannak, amilyennek látni szeretnénk őt. Ez a rózsaszín szemüveg nem láttatja velünk a párunkat az igazi valójában, akinek a jó tulajdonságai mellett rengeteg olyan is van, ami valójában nem tetszik nekünk, esetleg kimondottan irritál és zavar. A sok jó mellett a hibákat akkor kezdjük észrevenni, amikor a kapcsolat a „hétköznapok szintjére” tér át.

Idővel teher lehet az egyik félnek a másik megértése, nehezére esik meghallgatni a másikat, és őszintén átbeszélni a napi problémákat, feszültséggel telnek a hétköznapok. Ezen a ponton szokták sokan mondani, hogy „én nem ezt az embert ismertem meg”, és gyakran váltanak. Pedig

A szerelem szeretetté való átalakulási folyamatában biztonságot, stabilitást, nyugalmat kaphatunk, azt a lehetőséget, hogy van mire építeni és közös célokat tervezni. „Szinte minden párkapcsolatban találkozunk olyan helyzettel, hogy rövidebb-hosszabb ideig csökken a libidó. Figyelmeztető jel lehet számunkra, ha úgy érezzük, hogy a vágy is teljesen elapadt, nemcsak a szenvedély. A férfiaknál előfordul, hogy ilyen szituációk mögött akár a saját anyával való túl szoros kapcsolat áll, ahol az anya nem engedi felnőni a fiát, és túlságosan köti, kiszolgálja, majd nem érti, hogy mi az oka annak, hogy a felnőtt fiú miért lesz passzív a házasságban, szexben” – fejtette ki a pszichoterapeuta.

egymás elhanyagolása és gyakori hibáztatása, a szex hiánya, az egymás iránt érzett harag táplálása, egy harmadik fél, megcsalás stb.

Ezzel is magyarázható a kutatásban kimutatott, a 8-9. évben történő válások jelentős része” – mutatott rá a szakember.

J. Gottman pszichológust, házasságkutatót hozza fel példaként, aki 14 éven keresztül 150 párt figyelt meg. Azt állapította meg, hogy a párok 69 százaléka krónikus vagy megoldhatatlan életproblémával él. Arra a kérdésre, hogy kik azok, akik elválnak, és kik azok, akik együtt maradnak, azt a választ találta, hogy

Ugyanakkor szakemberek állítják, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető.

Sok múlik azon, melyik szakaszban akadunk el

Sok esetben a párok nem kérnek segítséget, ha válságban van vagy zátonyra fut a kapcsolat, hanem a másikat kezdik hibáztatni, ezzel védve a maguk igazát. „Családterápiában a rendszerszemlélet az alap. Mi, szakemberek azt valljuk, hogy ha a rendszerben (család vagy pár) egyik tag változik, akkor az automatikusan maga után vonja a másik tag változását is. Sokszor a párok vagy a pár egyik tagja úgy érkezik terápiára, hogy úgy érzi, már biztosan nincs remény. Erre azt szoktam mondani, hogy ha ezen az úton haladnak tovább, akkor nincs.

– magyarázta Szőcs Kinga Zsófia.

Más esetben, ha csak az egyik fél kapaszkodik és reménykedik, akár gyakran belecsúszva egy mártírszerepbe, miközben a másik már nagyon kifele kacsintgat a kapcsolatból, akkor kevés esélyt lát a folytatásra. Amikor mindkét fél motivált, akkor el lehet kezdeni egy párterápiás munkát. Sokat számít, hogy éppen a párkapcsolat mely fejlődési fázisában akadtak el. A kezdeti, a szimbiózis fázisában a konfliktus okozója lehetnek a túl szoros határok, a fojtó függőség.

Közben sok kisebb-nagyobb konfliktust kell megoldani együtt. Van, aki nem hajlandó erőfeszítést tenni, mert nem ehhez szokott addigi életében. Sokan azért szakítanak ebben a szakaszban, mert nem tudják elfogadni, hogy egy kapcsolat konfliktusokkal is jár.

Fontos megjegyezni egy másik dolgot is, ami életben tarthat egy párkapcsolatot: ha úgy győzzük le az elakadásokat, hogy hosszú távon tiszteletben tartjuk egymás álmait, és segítünk azok megvalósításában, ez hozzásegíthet ahhoz, hogy megtaláljuk a kapcsolatunk közös értelmét.

Válás után is maradjon meg az egymás iránti tisztelet

Ha elakad egy kapcsolat, akkor először mindenképp érdemes dolgozni azon, hogy ki mivel járult hozzá a kialakult helyzethez. Egy szakember sokat segíthet ebben. Előfordulhat, hogy a párterápia után már tisztábban látnak, de mégis úgy döntenek, hogy más utakon haladnak tovább, és ez rendben van.

– vélekedik a pszichológus.

Amikor csak a szakítás a megoldás, a szakemberek azt mondják, fókuszáljunk arra, hogy ne ártsunk a másiknak, és könnyítsük meg a békés továbblépést. Ha folyton sértegetjük egymást, akkor elmérgesedhet a viszony, amit az önbecsülésünk is nagyon megszenved. Ezért fontos megőrizni az egymás iránt érzett tiszteletet.