A bírák arról is döntöttek, hogy a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) egyik aktivistájának sem kell kifizetnie azt az ötezer lejes pénzbírságot, melyet a marosvásárhelyi helyi rendőrség rótt ki egy évvel ezelőtt kétnyelvű utcanévtáblák felszerelése miatt.

Mint ismeretes, 2015. március 20-án a helyi rendőrség két önkéntest „leplezett le” az Egyesülés tér elnevezésű parkban, amint az önkormányzat helyett ők maguk ültették életbe a tanácshatározatot és szereltek fel kétnyelvű utcanévtáblát. Néhány napos huzavona után Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség igazgatója elrendelte az ötezer lejes pénzbírság kirovását. A rendőrség ugyanakkor ötvenezer lejes büntetéssel fenyegette meg azokat a vásárhelyi lakókat, akik nem szerelik le házuk faláról a reklámtáblának minősített feliratokat.

Egy másik per alapfokú ítélete szerint elestek a fájdalomdíjtól azok, akik a fenyegetés miatt perbe hívták a rendőrséget. Az érintettek védőügyvédje, Kincses Előd úgy véli, ennek ellenére érdemes volt pereskedni. A törvényszéki ítélet indoklásából ugyanis kiderül, hogy a Valentin Bretfelean által vezetett intézmény nemcsak rosszindulatúan, de teljesen szakszerűtlenül járt el. Ugyanis sokan megriadva a szokatlanul nagy pénzbírságtól azonnal engedelmeskedtek a felszólításnak, mások viszont a törvényszéken keresték igazukat.

A pereskedők elsősorban azt szerették volna elérni, az igazságszolgáltatás mondja ki, hogy a kétnyelvű utcanévtábla nem számít reklámfeliratnak, kihelyezése pedig nem sért törvényt, és éppen a hazai és nemzetközi jogszabályok teszik kötelezővé azok kifüggesztését. Bár korábban több önkormányzati határozat is született erről, Dorin Florea polgármester évek óta ellenzi a jogszabály és a tanácsi döntések életbe ültetését.

Visszamagyarosították Dózsa Györgyöt 
Új utcanévtáblák kihelyezésébe kezdett a vásárhelyi önkormányzat. Csütörtökön már a „strada Gheorghe Doja – Dózsa György utca” feliratú táblákat elkezdték kicserélni a székely parasztvezér magyar nevét tartalmazó feliratra, úgy, ahogy az ötvenes–hatvanas években kifüggesztett táblákon is szerepelt. Dózsát a ’80-as években románosították Dojara, ezelőtt két évvel, afféle kompromisszumos megoldásként a nevét kiírták románul is, magyarul is. 

Az ítélet árnyoldala

Kincses Előd, aki pro bono vállalta a jogi képviseletet, a pereskedők nevében elmondta, a napokban megfellebbezi az ítéletet. „Ha valakit megfenyegetnek egy 50 ezer lejes pénzbírsággal, ráadásul nagyon sok táblát leszereltetnek, egyértelmű, hogy megfélemlítés történt, és cáfolandó az ítélet indoklása” – állítja az ügyvéd.

A törvényszéki ítélet indoklásában ugyanis az áll, hogy a vétkességi felelősség fennállását nem bizonyították a felperesek, ezért a rendőrség nem kötelezhető fájdalomdíj fizetésére. Adrian Bereczki bíró véleménye szerint ugyanis amennyiben egy hivatalos közeg felszólítja az állampolgárt, hogy tartsa tiszteletben a törvényt, az nem büntetendő cselekmény.

Kincses Előd az indoklás pozitívumait is kiemelte. A megyei törvényszék szerint bár a rendőrségi eljárás a törvényesség látszatát keltette, lényegében a törvény értelmezése a hozzá nem értés és a visszaélés mezsgyéjén mozgott. „Azért is kedvező az ítélet, mert ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi felelőségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte a törvényt” – hangsúlyozta a tapasztalt jogász. Egyébként az egész ügyben már hónapok óta szélcsend van. A rendőrség senkit nem bírságolt meg azok közül, akik nem vették le (vagy időközben visszaszerelték) a táblát.

Bretfelean: nem én voltam, hanem a beosztottjaim

Lapunk megkeresésére Valentin Bretfelean nem kívánta kommentálni egyik bírósági ítéletet sem. Mint mondta, az ellene indított pereket megnyerte, az intézmény elleni perek kimeneteléről nem tehet. „Nem én szólítottam fel a lakosságot, hogy szerelje le a táblákat, hanem a beosztottjaim” – érvelt az igazgató. Bretfelean hozzátette, hogy, ha kell, a jövő héten találnak egy más besorolást, de akkor sem engedhetik meg, hogy mindenki kénye-kedve szerint szerelgessen utcanévtáblákat.

Felvetésünkre, hogy az elmúlt egy év alatt kizárólag csak kétnyelvű táblákat szereltettek le, a rendőrfőnök elmondta, hogy hasonló eljárásban részesítették azokat is, akik „házi gyártmányú” román feliratokat szereltek. Ennek dacára a város tele van különböző színű, formájú és nagyságú, rendelésre készült egynyelvű táblákkal, amelyek a helyükön maradtak.

Folytatná akcióját a Cemo

Szigeti Enikő, a Cemo vezetője a Krónikának leszögezte, a jogerős ítélet birtokában úgy döntöttek, a közeljövőben folytatják a táblaszerelést. Egyelőre próbálják feltérképezni, hogy kik azok, akik vállalják, hogy ingatlanjukra kikerüljön a kétnyelvű felirat, majd nemsokára a munka is újrakezdődik.

„Az ítélet alapján nyugodtan ki lehet függeszteni a kétnyelvű táblákat, ami remélem, hogy meg is történik. Nem úgy, mint a székely zászló használata, melyről szintén jogerős ítélet van, miszerint nem számít reklámzászlónak, ennek ellenére, egyik magyar párt sem vállalta a kifüggesztését, még az sem, amely pert nyert a rendőrség ellenében” – nyilatkozta Kincses Előd.

A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény nem rendelkezik külön az utcanevekről is. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésben kitértek arra, hogy a helyneveken nemcsak a településnevek értendők. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar utca szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.