Újszülött a Gynia magánklinikán. A Zsigmond Anna által alapított magánklinika sikertörténetté vált
Fotó: Gynia Klinika
Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt időszak legismertebb kolozsvári magyar szülész-nőgyógyásza Zsigmond Anna. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő főorvos 2008-ban alapította meg a Gynia magánklinikát, amelynek hosszú évekig orvosigazgatójaként tevékenykedett. Az 1980-as években testvéréhez, Tőkés Lászlóhoz hasonlóan Zsigmond Anna is a Securitate célkeresztjébe került. Több mint öt évtizedes szakmai pályafutásáról és a családi kötelékről beszélgettünk.
2024. december 21., 18:102024. december 21., 18:10
– Hogyan indult el Zsigmond Anna az orvosi pálya felé?
– Szorgalmas, jó tanuló lányként nagyon szerettem a matematikát, ezért valamilyen reál szakra készültem. Emlékszem, tizenegyedikes koromban vakbélgyulladással kórházba kerültem, és a kolozsvári klinika személyzete annyira elvarázsolt, hogy amikor öt nap múlva kiutaltak, eldöntöttem, hogy orvos leszek. Gyors és szubjektív döntés volt, de kitartottam mellette. A
Sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akartak semmiről. Emlékszem, hogy ennél az asztalnál – amelyik a szüleim bútora volt – egyszerre négy egyetemista testvérem tanult, és nekem már csak a kályha mellett, a földön jutott hely. Amikor ezt meglátta az egyik szomszédunk, Vásárhelyi János református püspök fia, azt mondta, menjek át hozzájuk tanulni. Onnantól fogva náluk készültem a szessziókra.
– Hátrányt jelentett a felvételin, hogy lelkészcsaládból származik?
– Annyiban volt nehezebb, hogy az értelmiségi családból származó fiatalok a kolozsvári orvosi egyetemen meghirdetett 92 helynek csupán 20 százalékára felvételizhettek, a többi 80 százalék a munkás-paraszt családok gyerekeinek volt fenntartva. Ennek ellenére negyedikként jutottam be az egyetemre, a középiskolában mindig jó tanuló voltam.
Az évfolyamon mindössze tizenketten voltunk magyarok. Román szakon akkor sem volt könnyű magyar diáknak lenni: gyakran éreztem, hogy árral szemben úszok nem csak az egyetemen, hanem később, gyakorló orvosként is.
– Hogyan döntött a szülészet-nőgyógyászat mellett?
– Az egyetem befejezése után, 1968-ban férjhez mentem. Az orvosi szakosodás terén megismétlődött az a személyes tapasztalat, amit tizenegyedikes koromban éltem át a kórházban. Akkor is a személyzet munkájának köszönhetően döntöttem el, hogy orvos leszek, és ezúttal egy nőgyógyász orvosnőnek a hatására választottam, akihez terhességgondozásra jártam. Imponáló, ügyes, szakmailag kiválóan felkészült fehérnépként emlékszem rá: számomra érdekes kihívásnak tűnt, hogy egy olyan orvosi ágazatot válasszak, amely akkoriban jórészt férfi szakorvosok ,,felségterülete” volt. Később értettem meg, hogy miért:
– Kolozsvártól távol kezdte orvosi pályafutását, miközben családja a kincses városban élt. Mennyire volt nehéz ez a kétlakiság?
– Kihelyezéskor Kolozs megyében egyetlen üres hely sem akadt, csak a szomszédos megyékben választhattam, így kerültem Bihar megyébe, az élesdi kórházba. A férjem és a kisfiam itthon maradtak, gyakorlatilag bejárónő nevelte a gyereket. Nagyon nehéz időszak volt, hetente egyszer tudtam hazajönni. Korábban sokat foglalkoztatott a kutatás is: nagyon szerettem olvasni, dokumentálódni, kísérletezni, de miután egy konferencián az általam megírt tudományos dolgozatot a főnököm úgy adta elő, hogy a nevemet meg sem említette, rájöttem, pártfogó nélkül sok babér nem terem számomra, ezért minden erőbedobással gyakorló orvossá akartam válni.
Már élesdi munkám első napjaiban olyan műtéteket kellett elvégezzek, amit a gyakorlatban nem láttam, és nem is volt kitől megkérdezzek. Szakkönyvekből tanultam meg sok mindent, amit élőben próbáltam ki. Minden sikeres műtét megerősítette bennem a hitet, hogy állandóan tanulni, képezni kell magad ezen a pályán.
Zsigmond Anna nemrég ünnepelte 80. születésnapját
Fotó: Makkay József
– Hogyan került vissza Kolozsvárra?
– Sok-sok utánajárással a Kolozs megyei Mócsra helyeztek, ahol a kórház egyetlen szakorvosaként a szülészetért feleltem. Harmincéves orvosként egy olyan világba csöppentem, ahol elkezdődött a hatósági harc az illegálisnak tekintett terhességmegszakítások felderítéséért. Szakmai pályafutásom legnehezebb és legsötétebb időszaka volt ez. Bennünket, nőgyógyászokat arra köteleztek, hogy a falusi körorvosokkal együtt vizsgáljuk meg a szülőképes nőket, nincs-e rejtett terhességük, vagy nem történt-e terhességmegszakítás. Először 18-tól 40 évig terjedt ki a nők ellenőrzése, amit később a 16-45 év közötti korosztályokra bővítettek. Idővel behívott kihallgatásra a Securitate. Amikor már többször zaklattak, megkérdeztem az egyik páciensemet – akiről tudtam, hogy a férje az állambiztonságnál dolgozik –, hogy mit követtem el.
– Ehhez később hozzájárult a testvére, Tőkés László meghurcolása is?
– Az az időszak már fél lábbal Kolozsváron ért, ugyanis akadt egy román orvosismerősöm, aki megbízott bennem, és részmunkaidőre beajánlott a kolozsvári poliklinikára. Később a nőgyógyászat sürgősségi osztályán dolgozhattam heti egy-két napot, miközben Mócson maradtam főállásban. Reménykedtem benne, előbb-utóbb megengedik, hogy háromgyerekes családanyaként visszatérhessek Kolozsvárra. A gyerekeim is nagyon nehezen viselték a távollétemet. Nemrég a nagyobbik fiam mesélte, hogy egyik kamasz gyerekével több gond van, mire azt válaszoltam, hogy ő bezzeg jó gyerek volt. Erre mondta a fiam, hogy ,,te ezt honnan tudod, mert alig voltál itthon”. Utólag visszagondolva, valóban így alakult az életem, amire még rátett egy lapáttal a Ceaușescu-éra utolsó két-három éve.
A házi magzatelhajtás miatt súlyos állapotba került nőket hozott be a mentő a sürgősségire, akiket a besúgó nővérek jelentettek. Ha a szakorvos nem értesítette a hatóságokat, utólag őt is letartóztathatták.
– Milyenek voltak az állambiztonsági kihallgatások?
– Rémisztő légkörük maradt meg bennem, több órára bent tartottak. Mindig féltem.
Végül ejtették a vádat, de mindig újabb és újabb félelemkeltéssel álltak elő. Emlékezni is rossz arra az időszakra.
– Az 1990-es évek elején új lappal kolozsvári főorvosként folytatta szakmai pályafutását. Hogyan emlékezik azokra az évekre?
– Amikor főállásban bekerülhettem Kolozsvárra, én voltam az egyetlen magyar nőgyógyász a kórházban, sőt a városban is. Egyre többen megkerestek, és egy idő után magánkabinetet nyitottam, ahol nyugodtabb körülmények között fogadhattam a betegeimet. Közben püspökké választott László öcsém holland kapcsolatai révén segélyszállítmányokat továbbított a kolozsvári Stanca szülészeti klinikára is, ami nagyon jól jött a kommunista rendszer utáni nehéz időszakban. Szintén a hollandok segítettek abban, hogy megnyithassam a magánrendelőmet, ahol nagyon sok beteg megfordult. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a nap 24 órájában a kórházban, vagy a magánrendelőmben dolgoztam, hihetetlenül zsúfolt időszaka volt ez az életemnek. Egy hollandiai utamon láttam, hogyan néz ki Nyugat-Európában a magánorvosi kabinet, ezért vágtam bele.
Az új kórházi szárny, a termékenységi klinika bejárata
Fotó: Gynia Klinika
– Nagyobbik fia, Zsigmond István is nőgyógyásznak tanult. Ragadós volt az anyai példa?
– Érdekes módon arról nem beszéltünk, hogyan kötelezte el magát a szülészet-nőgyógyászat mellett. Biztos, hogy nem én beszéltem rá, mert tudtam, hogy ez mivel jár. Saját elhatározásból választotta, jó tanuló volt. Akkor kezdődtek a gondok, amikor megirigyelték, hogy túl sok a betegem, és sok szülést vezetek le. Kinéztek az orvosi közösségből, amely a kilencvenes években a mi kapcsolatainknak is köszönhetően sok segítséget kapott külföldről.
de igazából az fájt a legjobban, amikor Istvánt nem akarták doktoranduszként befogadni az állami kórházba, ezzel is rajtam akartak ütni.
– Ekkor született meg a Gynia magánkórház ötlete?
– A magánkórház terve korábban felvetődött, ugyanis holland ismerőseink fantáziát láttak volna egy többségi holland tulajdonú egészségügyi intézmény felépítésében, de ez végül nem valósult meg. A Gynia kórház telkét azzal az elképzeléssel vásároltam meg, hogy nyugdíjas éveimre házat és saját rendelőt építek. Végül a fiam vetette fel a kórház ötletét, hogy hozzuk össze saját tőkéből. Úgy kerestünk még befektetőket, hogy a fiammal megmaradjunk többségi tulajdonosnak, és elkezdődött az építkezés.
Napjainkban élünk át nehezebb időszakot, amikor Kolozsváron megjelentek a tőkeerős nagy magánkórházak, amelyek magasabb bérekkel próbálják mindenhonnan elcsábítani a szakembereket. Nálunk a fizetések teljesítményorientáltak: mindenki annyit keres, amennyit dolgozik. Ha valakit sokan keresnek, sok a szülése, az értelemszerűen többet keres, mint a kollégája, akinek kevesebb a munkája.
– Nyolcvan évesen ön is rendszeresen bejár dolgozni a klinikára...
– A korábbi iramot alábbhagytam, de tény, hogy ma is nagyon szeretem a munkámat. Sokan megkeresnek, de műtéteket és ügyeletet már nem vállalok. Jó bejárni a klinikánkra, mert igazi kollegiális légkör fogad, amit nem lehet összehasonlítani az állami kórházakkal, ahol a csúcsvezetőség ,,beletörli a lábát” az alkalmazottakba, nincs tisztelet, közös elfogadás. Sajnos az állami egészségügy alig változott, csak a fizetéseket emelték meg, a régi munkamorál azonban megmaradt.
Több tehetséges fiatal orvos szegődött el hozzánk, biztosított az utánpótlás.
A 2008-ban alapított Gynia volt az első, többségében magyar tulajdonú kórház Kolozsváron
Fotó: Gynia Klinika
– Hogyan látja, a nőgyógyászati szakma jóval könnyebb, mint mondjuk öt évtizeddel ezelőtt, amikor fiatal orvosként Mócson dolgozott?
– Teljesen mások a feltételek, de a szakma nehézsége megmaradt, ami ma is igénybe veszi az orvost. Sok olyan szülés van, ahol szövődmények léphetnek fel, és veszélybe kerülhet az anya, vagy a gyerek élete. A szaktudásnak, a megfelelő hozzáállásnak és a korszerű gyógyászati eszközöknek köszönhetően ezek pozitív végkicsengésű történetek, az újszülött babának együtt örülhetünk a kismamával. Aki belülről látja a kockázatokat, annak elképzelhetetlen felelőtlenség az otthonszülés veszélye. Volt már esetünk, hogy egy házaspár itteni terhességgondozás után tudtunkon kívül bevállalta az otthonszülést, majd megjelent nálunk a gyerekkel. Amikor viszont a következő gyereket vállalta, valószínűleg a korábbi, orvosi felügyelet nélküli, rendezetlen szülés miatt hátramaradt egészségügyi gondok életveszélyes vérzést idéztek elő, válságos állapotban kellett behozni a klinikára.
Egy nőgyógyász számára egyértelműen a szülés a szakma legizgalmasabb része, ezért találom nagyon szépnek.
A Gynia szülészeti és nőgyógyászati magánklinika új reprodukciós részlegét avatták fel szombat délután Kolozsváron. Az országban a 43., mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó egészségügyi intézményben számos magyar szakorvos is dolgozik.
A magánklinikák gyors fejlődésének időszakát éli a romániai egészésgügy. Dr. Zsigmond István nőgyógyász szakorvos, a kolozsvári Gynia magánklínika főorvosa szerint óriási a külöbség a magán és az állami egészségügyi ellátás között.
Nagyvárad és München közötti menetrend szerinti repülőjáratok üzemeltetésére írt ki pályázatot a Bihar megyei önkormányzat.
A szaloncukor Erdélyben és Magyarországon egyaránt a karácsony mondhatni elengedhetetlen eleme.
„Megvan az első fontos bírósági győzelem a székelyhídi választási csalás ügyében!” – jelentette be pénteken Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) Bihar megyei politikusa, az alakulat országos ügyvezető elnöke.
Szomszédja kutyájának riasztására menekítettek ki égő házából egy idős nőt péntekre virradóan – közölte a Szatmár megyei katasztrófavédelmi felügyelőség.
Elkezdtek hazaérkezni a téli ünnepekre a külföldön dolgozó román állampolgárok; az elmúlt 24 órában mintegy 50 ezer személy lépett be az országba a nagylaki autópálya-átkelőnél, hétszer többen, mint egy átlagos napon.
Balaton Zoltán első magyarként szólt 1989. december huszadikán a szabad várossá lett Temesvár főterén tüntető tömeghez. Megszólalása után százezren kiáltották: „Van Isten!” A vele készült interjúval a temesvári forradalomra emlékezünk a 35. évfordulón.
Pap Zsolt István személyében továbbra is magyar alpolgármestere lesz Nagybányának. A magyar alpolgármester arról is beszélt, hogy reményei szerint az új önkormányzati ciklusban is megtarthatja eddigi feladatköreit.
Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) csütörtökön közölte, hogy feljelentette az ügyészségen a szatmárnémeti repülőtér vezérigazgatóját, Mihai Pătraşcut, amiért saját magát nevezte ki egy uniós finanszírozású beruházás projektmenedzserének.
Az év első 11 hónapjában elfogott, Arad megyén keresztül az országot illegálisan elhagyni próbáló külföldiek többsége munkavállalás céljából érkezett Romániába.
Ferenc pápa december 18-án engedélyezte annak a dekrétumnak a közzétételét, amely elismeri, hogy Márton Áron püspök az életszentséget hősies fokban gyakorolta.
szóljon hozzá!